Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

À nemzetgyütés 478. ülése 1925. évi december hó 4-éti, péntekéit,. 25l önmagától rájön ilyen bizonyos alapigazságokra. Nálunk ebben az átmeneti időben egyformán kell szabályoznunk ugy a kocsiközlekedést, mint a gyalogközlekedést, kiindulva abból a világos elvből, hogy az úttest a jármüveké, a járda a gyalogjáróké, az átkelő helyeken viszont a gyalogjáróknak van előjoga, ha a szabályokat betartja a gépjármüvekkel szemben. Ezen elvek megállapításával meg vagyok győződve, hogy amikor majd az a nagy hullám, és az életveszélyesség teljes foka hozzánk is elérkezik, talán nem fogunk olyan súlyos nehézségekkel találkozni, mini ahogy az a külföldi államokban történt. Mi a rendőrség minden egyes tagját kiképezzük ma a közlekedési rendészet terén, nem ugy, mint ahogy valamikor az a rendszer volt, hogy csak bizonyos rendőrök látták el a közlekedési szolgálatot. Nézetem szerint a helyes rendszer az, ha minden rendőr ki van ebben képezve és figyelmeztet, vagy hogy ha súlyo sabb cselekményt lát, akkor egyszersmind fel is irja az illetőt, aki a közlekedési rendet megszegte. Hogy ennek a rendszernek némi eredménye volt, arra nézve szintén bátor vagyok szintén számadatokat felolvasni. Még csak két esztendőről állnak rendelkezésre számok és nem állítom, hogy törvényszerűség a balesetek számában mutatkozó csökkenés, mindenesetre azonban biztató jel arra, hogy tovább is hasonló irányban működjünk. 1923-ban Budapest székesfőváros területén 3205 gépjármű 2/8 balesetet okozott. Ezzel szemben 1924-ben 50%-ka] nagyobb számú gépjármű 207 balesetet okozott, tehát az 1923-ban történt baleseteknek csak 74%-át. Ez nem nagy eredmény, (Szilágyi Lajos: Jelenleg a járműveknek vannak baleseteik a Lánchidon!) de mindenesetre rámutat arra, hogy nem oktalan és nem céltalan munkát végzünk akkor, amikor közlekedési rendészetünket kiépítjük. Még egyet kívánok hozzátenni. Igénytelen nézetem szerint hiányosság mutatkozik nálunk a soffőrképzés terén. Amint méltóztatik tudni, a rendszer az, hogy különböző magánsoffőriskolák vannak, ezekben az iskolákban többkevesebb, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó kiképzésben részesülnek a soffőrjelöltek,, akik azután egy vizsgálóbizottság előtt megjelenve, leteszik a vizsgát, de csak teoretikus és mechanikus ismeretekből, holott nézetem szerint a jó soffőr nemcsak jó mechanikus, nemcsak a közlekedési szabályrendeleteket kell, hogy tudja, hanem kell, hogy bizonyos jellembeli képességei is legyenek, kell, hogy önuralma, abszolút kötelességtudása legyen, és éreznie, tudnia kell azt, hogy minden egyes hiba,, amit elkövet, más emberek életébe vagy az ő életébe kerülhet, (Ugy van! Ugy van!) Én tehát azt tartom, hogy a balesetek számának a csökkentésére vezetne az is, ha a soffőrképzés terén olyan ujabb Intézkedéseket tennénk, amelyek biztosítanák a gépjárművezetőknél ezeket a jellembeli kvalitásokat is. A megoldást keressük és remélem, meg is fogjuk találni. (Fábián Béla: Csak ne csináljanak itt is pszichomeehanikai tanfolyamokat, mint a Beszkár-nál. — Propper Sándor: De sokat szerepel az a Beszkár!) T. Nemzetgyűlés! Most áttérek a tűzrendészet kérdésére és röviden jelzem, hogy a tűzrendészet modern átalakítása érdekében a múlt év folyamán uj tűzrendészet! szabályrendeletet bocsátottunk ki, amely részben magában foglalja a régi szabályrendelet anyagát, részben pedig bizonyos uj intézkedéseket tartalmaz. A leglényegesebb a rendeletben az. I hogy megállapítottuk a községek lakosainak és ! a házak számához arányítva a községekben j tartandó tüzoltószerek legkisebb mennyiségit ! és kötelezővé tettük a tüzottókeszenlétet. Azok | a szakemberek, akik a tűzrendészettel hosszabb ideig foglalkoztak, legnagyobb elégtételemre egyetértettek ezzel a rendelettel és szakértők részéről ezideig nem merült fel kifogás ez ellen a rendelet ellen. Mindazonáltal kénytelen vagyok megállapítani, hogy talán sehol annyi ellenmondással nem találkozunk» mint a tűzrendészet terén, aminek elvégre megvan a maga indoka. Hiszen ugyebár a veszedelem rendesen nem imminens, a költségek és az | egyéni fáradság azonban azonnal jelentkez! nek. De mégsem hiszem, hogy mi ezen a téren I engedhetnénk abból a tempóból, amelyet megindítottunk, mert ebben az országban a mai viszonyok között nagyon-nagyon sok még a tennivaló. Csak röviden mutatok rá, hogy az ország területén ebben az évben november végéig, tehát 11 hónap alatt 1944 füzeset volt. Nagyon súlyos szám ez, t. Nemzetgyűlés. A hozzávetőleges kár a bejelentett tüzeseteknél, — mert hiszen a tüzesetek egy részénél kárt nem szok! tak bejelenteni — 77 milliárd és ebben a 11 hó! napban kilenc emberélet esett áldozatul. Most ! méltóztassék elképzelni, hogy ha mi az intéz! kedéseket nem tettük volna meg és ha azoknak végrehajtásában bizonyos szigort nem mutat' tunk volna, mennyivel nagyobbak lennének ezek a számok! Mi az uj rendelkezések végre; hajtásában nem akarunk könyörtelenek és ki! méletlenek lenni, mi belátjuk azt, hogy ahol I nagyobb befektetések eszközléséről van szó, bi{ zonyos átmeneti időre szükség vau, de kénytej len vagyok kijelenteni, hogyha elégületlenség j gel találkozom is ezen a téren, programmomat, ha én nem, akkor majd az, aki ezen a helyen fog ülni, köteles Jesz végrehajtani, mert ezzel emberi életet és vagyont mentünk meg. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Ismét olyan hatáskörre | térek át, amely sem nem politikai, sem nem | csendőrségi hatáskör. Ez a kivándorlás kérj dése. Röviden szándékozom beszámolni a ki| vándorlási alap sorsáról is, mert különböző : ujságközleményből láttam, hogy a kivándorlási . alap tekintetében tett intézkedéseimet félreértették. Én a kivándorlási alapból bizonyos beruházásokat eszközöltem, azonban nem ugy, mint ahogy azt a közvélemény felfogja, hogy a jövedelmeket elvontam a szegény kivándorlóktól és abból Budapesten befektetéseket csinálok, hanem ugy, hogy magát a tőkét, az alap vagyonát fektettem be- Hivatali elődeim tudniillik — és ez, mondhatom, szerencsés körülmény volt — a kivándorlási alapot idegen valutákban őrizték és igy megóvták az értékcsökkenéstől. Nézetem szerint azonban egyrészt hiba az, hogy ez a vagyon kamatozatlanul feküdjék, mert hiszen a mutatkozó jövedelmekből a kivándoroltakon és a kivándorlási kérdésen tudunk segíteni, másrészt pedig a múlt év folyamán ez kötelességünk volt abban a helyzetben, amelyben ma vagyunk, amikor a kivándorlást a legszűkebb mértékre vagyunk kénytelenek redukálni. Kötelességünk az is, hogy lényegileg indító okaiban támadjuk meg a kivándorlást és ha én ebből az alapból különböző építkezéseket rendeltem el, ugy vélem, hogy az alap céljának, a kivándorlás ellensúlyozásának tettem vele szolgálatot, mert ezer és ezer embernek adtam munkát. (Helyes.) Másrészt mivel a mi mezőgazdasági néprétegünk nagymér36*