Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

244 "A nem/zetgyülés 478. ülése 1925. csökkent, egyébként tisztelettel vagyok bátor megállapítani, hogy ez a rovat is a normális keretek között mozog. Az előadottakra való tekintettel tiszteletlel kérem a nemzetgyűlést, hogy a belügyi tárca költségvetését általánosságban és rész- j léteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az emberi elme akkor, amikor logikai munkát végez, rendesen kétféle irányban szokott dolgozni. A logika munkája részben kritikai, részben alkotó, teremtő munka. Az egyes egyénnek az elméje is rendesen ugy van -berendezve, hogy egyik vagy másik irányba hajlik jobban, egyik vagy másik irányban érez macában nagyobb tehetséget, természetesen anélkül, hogy teljesen abszolút egyoldalú ilyen emberi elme léteznék. A közéletben ez a kétféle logikai művelet rendesen szemben áll egymással^ mert hiszen a dolgok természetes következményeképen az ellenzéken, a baloldalon állók- rendesen elsősorban a kritikai munkával foglalkoznak, mig azok, akik a kormányhoz közelebb állanak, a pozitivabb munkát, a tervezés és alkotás munkáját kötelesek végezni. (Propper Sándor: Gyönyörű kis alkotás! — Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) így áll egymással szemben a közéletben mindig a negativ és pozitív megitélés, igy áll rendesen a kormányzat és alkotó munka szemben a negatio, a tagadás álláspontjával mely lehet erősebb lehet gyengébb, különböző fokozatai lehetnek, de amelyet mindig le kell győzni akkor, amikor az^ ország érdekében eredményeket akarunk elérni. (Proper Sándor: Szép kis fogalmai vannak a parlamentarizmusról! — Putnoki Sánűor: De impertinens! Magának joga van arra, hogy mindig impertinenskedjék?) A belügyi tárcával szemben a tagadásnak a negationak szelleme a legkülönbözőbb méretekben ny^atkozik meg. A múlt esztendő folyamán hallottunk olyan véleményt is parlamenten kivül álló helyről, amely a belügymi ni steriuimot egyszerűen megszüntetendőnek itél. Ez a teljes tagadás a belü<rvministeviummal szemben. Viszont faaHunk állandó kifogásokat a belügyminis ter ium szerkezetével, or- ' g-anizációiával szemben, amely tagadás nem vonja kétségbe a belügyministerium létjogosultságát, sokallja azonban a létszámot, sokallja az intézményeket, amelyekkel ez a ministerium rendelkezik Ez tehát a részleges tagadás, negatio partialis. Viszont szűkebb körre vonatkozik az a tagadó szellem mely nem a szerkezetet nem a belügyministerium organizációját kívánja szűkebbre összesürüsiteni, hanem, amely a belügyministerium hatásköréből szeretne kivonni bizonyos dolgokat, az állami ellenőrzés alól szeretne kivonni olyan bizonyos életnyilvénulásokat, amelyek a beluWi^nisterJum gondoskodása alatt állanak. Találkozunk azután Magyarországon egy ereszen speciális tagadás szellemével is, Vannak olyan intézkedések, olyan akciók melyeknpk jogosultságát, szükséges, helyes voltát általában mindenki elismeri, abban a pillanatban azonban, amikor ennek az akciónak vagy intézkedésnek éle vagy következménye egy esfvén. vagy nedig mondiuk, egv valakihez ' közelálló e^yén vagy intézmény ellen irányul megint f°l°bred a tas-adás szelleme. Az egyéni tagadással, a negatio personálissal állunk itt szemben, mely az akció joévi december hó 4-én, pénteken. gosságát elismeri ugyan, de azt kívánja, hogy ez az akció velünk vagy a hozzánk közelállókkal szemben ne érvényesüljön. A tagadásnak ezzel a négy formájával akarok foglalkozni mai beszédem folyamán és megakarom védelmezni a belügyi kormányzatot, alkotmányunkat és törvényeinket, amelyek alapján eljárunk, a tagadásnak ezzel a felfogásával szemben. Remélem, hogy ha részletesen keresztül fogok menni azokon a különböző intézkedéseken, a tevékenységnek azokon a különböző irányain, amelyekkel a belügyministerium foglalkozik és ha méltóztatnak türelemmel meghallgatni, sok kérdésben közelebb fogunk jutni egymáshoz s ha nem is találkozunk. de legalább az ellentét és a szakadék kisebb lesz közöttünk. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem felszólalásomat a negatio absolutával, a belügyministeriummal szemben elhangzott teljes tagadással. Egy, a nemzet közéletében igen jelentős szerepet játszó, komoly testület vezetősége állott elő azzal a tervvel, ho^y szüntessék meg a belügyministeriumot. Indokolta ezt a tervét azzal, hogy a belügyministerium ban ugy sem végeznek egyéb munkát, csak politikai irányítást és csendőri munkát. (Ugy van! Ugy ven! a bal- és szélsőbaloldalon.) Kénytelen leszek hosszadalmasan harcolni ezzel a felfogással és részletesen kitérni mindarra a különböző tevékenységre, amely a belügyministeriumban folyik és amely sem nem politikai munka, sem nem csendőri munka. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Egyenkint fogok foglalkozini a különböző ügyágazatokkal. Talán vissza fogok élni a nemzetgyűlés türelmével, de azt hiszem, szolgálatot teszek vele a nemzetgyűlésnek és az országnak is, ha egyszer részletesen foglalkozom mindazzal, ami a belügyministeriumban történik és azt hiszem, a nemzetgyűlés igen t. tagjait is érdekelni fogja ez a kérdés. (Propper Sándor: Őszintén 1!) Ha önt nem érdekli, ez a t. képviselő ur megítélése alá tartozik, erről nem tudok őszintén nvilatkozni. (Berki Gyula: Az őszinteségben Malijuk a versenyt az urakkal! — Propper Sándor: Nem hiszem!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyminister: Természetesen ezekből az ügyágazatokból csak a fontos és irányadó intézkedéseket emelhetem ki. Azok, akik azt mondják, hogy a belügyministeriumban csak politikával és csendőri eljárásai foglalkozunk, amikor ezeket a fejtegetéseket hallgatják, ahhoz az aránylag sovány gerinchez, melyet elmondandó vagyok, fűzzék oda kénzeletben azt a mindennapi szore-os munkát, melv ott az irodákban napról-napra, bónanról-hónapra folyik és akkor fognak maguknak tökéletes kénét alkotni tudni a belügyi kormánvzat tevékenységéről.. Kezdem a belügyministerium közjogi tevékenységével. (Halljuk! Halljuk!) Talán méltóztatnak tudni, hogy a közjogi ügyek, a különböző javaslatok előkészítése s a velük kapcsolatos konkrét intézkedések a belügyministeriumban folynak. A mai viszonyok között különösen két kérdés ad a belügyministerium ezen osztályának sok munkát: az egyik az állampolgársági ügykör^ a másik pedig a választói törvény végrehajtása. Az államnolgársági ügykörben pillanatnyilag inkább átmeneti helyzetben vagyunk. Nekem az a célom és törekvésem, hogy ebben az. országban elvégre rendet teremtsek äz állampolgársági kérdés terén, (Fábián Béla: Ideje volna!) mert bátran merem állítani, hogy nincs a világon még egy ország, ahol az