Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-478
A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. évi december hó 4-én, pénteken. 245 állampolgárság* kérdésében akkora káosz és j, rendezetlenség volna, mint épen nálunk. (Fá- { bián jttéla: Ez igazi) Minek a következménye ez? Az egyik ok I a háború és a békeszerződés előtti időból szár- | mazik. Folyt Magyarországra állandóan egy bevándorlás, egy meglehetősen egyoldalú bevándorlás s az akkori idők felfogása szerint nemcsak hogy nem korlátozta senki ezt a bevándorlást, hanem jóformán nem is kérdezték attól a külfölditől, hogy miért van itt, milyen jegeimen jött be, a törvény betartásával lépte-e át az ország határát és beleszoktunk abba, hogy azt, aki itt élt az ország területén, állampolgárnak tekintettük, ha akarta, ha nem, akár megfelelt a törvényes jogcímeknek, akár nem, 'Én a bizottságban egy hasonlatot mondtam erre a kérdésre vonatkozólag. (Propper Sándor: Halljuk a hasonlatot!) Nevezetesen azt mondottam, hogy mi a bevándorlás kérdésében majdnem ugy vagyunk, mint azok a néger gyarmatok, (Lenüvai István: Néger gyarmat vagyunk, mert a zsidó is néger faj !) ahova bevonulnak és letelepszenek idegenek és ha néhány esztendő eltelte után az őslakók meg merik kérdezni a bevándorlóktól, hogy mégis mit keresnek itt az urak, mi a szánaékuk itt, akkor leakasztják a fegyvert a vállukról és belelőnek a szegény őslakókba. (Malasits Géza: És ezt nevezik keresztény kultúrának!) Nálunk is igy vagyunk az állampolgárság kérdésével. Évtizedeken keresztül folyt a bevándorlás (Lendvai István: Sajnos, még ma is folyik!) és ha a legudvariasabban meg merjük kérdezni a bevándorlókat, hogy mégis mit méltóztatnak itt keresni, hogy méltóztattak ide kerülni, mik a szándékai a jövőre nézve, (Lendvai István: Akkor a zsidó lapok belelőnek*) akkor leakasztják a sajtó fegyvereit a falról és belelőnek azokba, akik ezt a szerény kérdést felvetik. {Mozgás. — iuüenmondások a széisöbalolaalon.) Ëz az egyik oka annak, hogy nálunk a lakosság egy része rendezetlen állampolgárságú. {Zaj a ssélsőbaloldalon. — Cropper Sándor: Áll ez a turóciakra is?) A másik oka, — és itt térek át a turóciakra — a trianoni békeszerződés. Megkötöttünk kényszer alatt egy békét, amely darabokra hasogatta ezt az országot, amely határvonalat állitott testvér és testvér, magyar és magyar közé. Ez a békeszerződés, amint azt a modem békekötések rendesen lehetővé tették, módot adott arra, hogy azok, akik magyar állampolgárságukat fenn akarják tartani, bár idegen állam uralma alá került területen élnek, bizonyos határidő alatt optációs nyilatkozattal állampolgárságukat fentarthassák. Hiába keresem az okát, nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy a békeszerződés határozott intézkedése ellenére, bár ez annak idején kellőképen közhírré tétetett, mégis olyan hihetetlen könnyelműséggel és felületességgel jártak el a volt magyar állampolgárok az optálás terén. Megértem ezt a kevésbé intelligens néprétegeknél. Megértem, hogy az a felvidéki munkás, aki itt egy építkezésnél vagy valamelyik vállalatnál dolgozott, aki elvégre nem olvas sürün újságot, akinek ezer apró gondja van, nem szivesen vállalkozik arra, hogy okmányokat gyűjtsön össze és kérvényeket készitsen. Megértem, ha ezek a kevésbé intelligens rétegek nem optáltak. Kérdőjelként mered ellenben elém az, hogy intelligens emberek, akik már foglalkozásuknál fogva is olvasnak újságot, akik elvégre állandóan érintkeznek olyan körökkel, amelyekben a közjogi problémákat és a világeseményeket is megtárgyaljak, hogyan hivatkozna tnaK ma arra: nem optaltunk azért, mert nem tudtunk arról, hogy optalni kell. Nem azt mondom, hogy ezek a magyarok, akik az elcsatolt területről származnak, azért, mert az optaiasi hataridót elmulasztották, ne legyenek töJttoé magyar állampolgárok, de azt mondom, hogy rendezzék állampolgárságuk kérdését és igazolják bizonyos fokig, hogy az optaiast miért mulasztottak el. Igaz, hogy ezzel az okfejtéssel szemben lehet arra hivatkozni és szokás arra hivatkozni, hogy elvégre örüljünk, ha minél többen vagyunk magyarok. En azonban azt hiszem, hogy nem helyes ez a beállítás, mert mindannyian érezzük annak a kegyetlen bánásmódnak következményeit, amelynek segítségévei nem Magyarországhoz került területeken megtagadjak az illetőséget és az állampolgárságot magyaroktól, szinte mesterségesen tolnak át hozzánk olyanokat, akiknek jog és törvény szerint a múlt eseményei alapján oda át meg kellene, hogy legyen a biztosított exisztenciájuk. Amig ez a menekültkérdés és az azzal szorosan összefüggő súlyos nyugdíjaskérdés itt áll előttünk megoldatlanul, addig nem szabad könnyelműen azt mondanom, bogy országos érdek. (.Lendvai István: Inkább visszaadjuk Fetricsevichet!) ha minél több magyar jön vissza a megszálott területről. Azok a kellemetlenségek, amelyek az állampolgári kérdések rendezésével kapcsolatosan ma felmerülnek, átmeneti jellegűek. Természetes, hogy ezek az érdekeltekben bizonyosfoku idegességet keltenek, annál inkább, mert hiszen ilyen célból szokták is őket meglehetősen ravasz eszközökkel nyugtalanitani. De ezen a bajon keresztül kell esnünk. Méltóztassék elhinni, elsősorban a beiügyministeriumnak, az én hatóságaimnak okoz ez nagy munkatöbbletet. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Majd ha ezen keresztül estünk, akkor meggyőződésem szerint nemcsak az ország és a közérdek, de ezek az egyesek is kedvezőbb, megfelelőbb helyzetbe fognak kerülni. (Ugy van! ügy van! a jobbotdalon.) A közjogi ügykörben, mint bátor voltam emliteni, a legfontosabb teendő most az uj választójogi törvény végrehajtásának előkészítése. {Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Fropper Sándor: Csak nem akarnak komolyan ez alapon választatni!) Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy a választójogi törvény csak a felsőbázi törvényjavaslattal együttesen fog életbelépni, tehát a végrehajtási utasitás kiadásának helye még nincs, egyelőre csak annak előkészítése folyik. Mégis a felsőházi javaslat letárgyalása előtt és mielőtt az általános végrehajtási utasitás kiadható, két kérdésben szándékozom intézkedni. (Horváth Zoltán : Az egyik legyen a mandátummeghosszabbitás! — berki Gyula : Mi nem óhajtjuk ! Ugy látszik a képviselő ur óhajtja ! — Horváth Zoltán : Én kérdezem a minister urat, hogy autentikusan nyilatkozzék !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Horváth Zoltán ! Lesz-e mandátummeghoszszabbitás vagy nem 1 — Klárik Ferenc : Lesz ! — Szijj Bálint : Annak örülne, ha lenne ! —• Lendvai István : A megröviditetteknek nem kellene mandátumot adni! — Zaj. — Derültség.) Rakovszky Iván belügyminister: Mindkél intézkedés olyan, hogy a törvényben foglal! szabályozással nem ellenkezvén, módomban van az ezekre vonatkozó rendeleteket saját hatáskörömben kibocsátani.
