Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-477
216 'A nemzet gyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án } csütörtökön. Endre és amilyen tanácsokat tudtak kapni j Rómában és egyéb helyeken is, ahol osztrák- J magyar nagykövetségek voltak. E mellett ko- j rántsem akarom azt mondani, hogy a régi ; osztrák-magyar nagykövetségek valami nagy- I szerűen látták volna el a dolgukat, de ha valaki j odament, szóba állottak vele. De ma semmit \ sem tesznek. Hogy mennyire nem törődik a magyar I érdekekkel és mennyire távol áll a gyakorlati | é]ettől a jelenlegi diplomácia, — nem tudom j mi oknál fogva-, összeállításánál, vagy gyakorlatánál fogva — erre csak eary iellemző dolgot i mondok. Az idén voltak Ostendében a főváros | tárgyalásai. Os+endetől — ha .iől emlékszem, körülbelül másfél vaffy két óra — vasúttal Brüsszel. Ha akármilyen állam, mondiuk Honolulu fővárosának képviselői tárgyaltak volna Ostendében idegen államok pénzembereivel a főváros anyagi helyzetének rendbehozásáról, akkor a honolului áll«m követe kötelességének tartotta volna legalább udvariassági látogatást tenni ezeknél az embereknél, hoey íme itt vagyok, vagy meghivni őket. vagy elküldeni eery maerasrangu tisztviselőt azzal, hoo-y itt vtatryok, ha az uraknak esetles: valami kell, rendelkezésre állok. De oda se köhintett, ffl.ao'varán mondva, a főváros kénviselői tárgyaltak Ostendében. mindenkit láttak ott. csak a mae-yar állam képviselőiét nem. Mondjak még va 1 amit? Jászai barátommal 1920-ban kint jártam Angliában. Az akkori k ül ügymini ster volt szives ensrem fogadni és kért arra, hogv ha már kimegyünk, ő mint ember, mes tudja érteni, hogy nekünk vannak fáí da lm a ink. de lesyek tekintette] az ország h^lyzetóre é« igyekezzem ha, csak módomban áll, valamit könnyíteni azon a helyzeten, amely itt van. Nem mondom azt. hogy valami lángoló ditbirambusokban beszéltem ott a mae'var kormányzati rendszerről, mindenesetre azonban mint magyar ember, kötelességemnek tartottam, hogy annak a fészeknek amelvhez én is tartozom, de amelynek nagyon is szélére szorítottak bériünket dole-ozókat ahol a fagy bizony nagyon ér bennünket, ne legyek a bepiszkitó.ia. Londonban akkor tudtommal nem volt diplomáciai képviseletünk, iecv nem vettem ro^sz néven, hogy bennünket senki sem várt. A németeket várták, elvitték őket, barátkoztak veink, magyaráztak nekik, de velünk senki a világon nem törődött Mi sem törődtünk a dologgal, nem lévén diplomáciai képviseletünk Londonban, azt mondottuk: nincs, rendben van. Londonból azonban átmentünk Hasába, és a hágai követnek volt akkor kötelessége egyúttal AD er''iában is a magyar érdekeket képviselni. Hágában jelentkeztünk akkor még a magyar útlevelet ott kellett láttamoztatni és lebélyegeztetni. Ott bennünket két kiszolgált őrmesterféle úriember fogadott, és ha nem indok olyan tapintatosan fellépni, mint ahogy felléntem, aligha becsuktak volna bennünket Háffában. valószínűleg azokért a szolgálatokért, amelyeket a magyar államnak Londonban tettünk. Amikor az egyes követségeken annyira nincsenek tisztában az emberek azzal, hogv e téren mi a teendőiük, akkor mégis azt kell mondanom, hogy meglehetősen elszomorító dolog ez, és épen ebből a tekintethői kérem a minister urat. épen a maarvar állam szempontjából hogy ezeken az állapotokon változtassanak valamit, változtassanak azért, mert először is az a magyar munkásság, az a magyar intelligencia, a lateiner osztálynak, különösen műszakilag képzett az a része, amely kénytelen a túltermelés és a csekély kereslet folytán az országot elhagyni, van olyan értékes eleme (-nnek a magyar államnak, mint akármelyik gróf vagy báró, és teljes joggal elvárhatja, hogy az a követség, amely az ő és honfitársai pénzéből tartatik fenn. törődjék az ő sorsával is, és tegye meg az ő érdekében azt, amit meg l ell tennie. Elismerem, hogy Parisban e téren történik valami, de ami történik, az kevés, ami történik, az a viszonyok nemismeréséből történik és nem az, aminek történnie kellene. Ez az egyik dolog. A másik dolog, ami nem is annyira szembetűnő, mert sajnos, az összeállításból származik, az, hogy a magyar kereskedelem és ipar tekintetében túlságos kevés propagandát fejtenek ki ezek a követségek open Magyarország érdekében. Nekem hivatásomnál fogva igen gyakran kell külföldre mennem és elszomorit mindig, ha látok külföldi nagy várost, ahol — ha nincs is kifejezetten a kirakatokban és a propagandairatokban feltüntetve, hogy Csehszlovákiát propagálják — de mintegy érezhető, hogy ime, ez az üzlet és mindaz, ami ebben az üzletben benne van, csehszlovák érdekeket szolgál. Abban hirdetik a cseh fürdőket, a cseh mineráliákat, a cseh ásványvizeket, szóval akár Berlinbe, Drezdába, Leipzigba, Frankfurtba, vagy Németország, Franciaország és Belgium egyes városaiba megyünk el, mindenütt azt találjuk, hogy akár a jugoszlávok, akár a csehszlovákok, akár a románok propagandát csinálnak az ő speciális iparcikkeiknek. Az elmúlt évben — mint mondottam — Belgiumban jártam, egy kisebb városban, Gent-ban, ahol elcsodálkozva láttam egy üzletben egy csomó szalámit. Megkérdeztem bent, hogy honnan való? Azt felelték: kérem, ez Csehszlovákiából, Budapestről jött. Erre azt mondtam: kérem, Budapest nem Csehszlovákiában van, hanem Magyarországon, majd kezdtem magyarázni neki Magyarország helyzetét, mire azt felelte: Én azt nem tudom, én csak azt tudom, hogy idejön egy ur, aki többek között ezt is ajánlotta és azt mondotta, hogy valódi csehszlovák gyártmány. Magyar szalámi, még hozzá szegedi gyártmány volt, nem is budapesti és azt árulják ott mint csehszlovák árut. (Zaj.) Piciny, nem valami nagyjelentőségű dolog ez, de mindenesetre bizonyítja, hogy a kereskedelmi és ipari cikkeknek propagandája terén, épen a diplomáciai képviselet részéről Magyarország érdekében semmi sem történik. (Bogy a. János: Okos beszéd! — Kuna P. András: Ezt a hazafias kereskedelem csinálja!) Igen t. képviselőtársam, hogy a magyar hazafias kereskedelem mit csinál, azt valamennyien tudjuk, de ez nem eléé-. Elismerem. hogy az olasz hazafias kereskedelem szerzett piacokat Németországban az olasz kertészeti cikkeknek, de legyen meggyőződve a t. képviselő ur arról, hogy az olasz kormány és az olasz diplomácia hathatós támog-atása nélkül a kereskedelem munkája meddő lett volna. Itt van a punctum saliens, a baj forrása. Magyarország geográfiai helyzeténél fogva búzájával egy hónappal előhb jön a piacra, mint Oroszország és igy az a sötét kép. amelyet ma Fábián Béla t. képviselőtársam festett, valójában igy van. Egy szerencsénk van, hogv mi egy hónappal előbb tudunk gabonánkkal piacra jirtni, mint Oroszország. De ugyanez a szerencsénk van a kertészeti cikkeknél is és
