Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

200 À nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön. teleket és azért csinálják most ezt a békét te­remtő, háborút kizáró nemzetközi politikát, hogy ezzel is biztosítsák a maguk impáriumát, a maguk berendezkedését. Ámde ez az elgon­dolás azért nem állhat meg ilyen vonatkozás­ban, mert épen Mac-Donaldtól, épen szocialis­ták részéről indult ki a kezdeményezés, akik­nek programmjában benne van az, hogy a népek és nemzetek közötti viszályokat nem háborúkkal kell elintézni, hanem döntőbíró­ságok utján. És mivel szocialistáktól indult ki a gondolat, nyilvánvaló, hogy abban benne van a becsületes jóindulat, az elszánt küzde­lem ennek a gondolatnak és az azon felépülő nemzetközi politikának megvalósításáért. De ha áll is ez a tétel; ha az egyes nem­zetek arra az álláspontra helyezkednek is, hogy a győzők akarják most a maguk impé­riumát biztosítani, akkor is nem az emberiség életéből kell kiküszöbölni a háborút, az öldök­lést, mert emberi és isteni fogalmak szerint csak egyetlen becsületes szándék a törekvés lehet minden országban, — és ennek nagy számban vannak hivei nálunk is és minden­hol — hogy békét teremtsünk a földön és ne öldökléssel, ne barbarizmussal intézzük el vi­tás dolgainkat, hanem kultúrával, műveltség­gel, jóakarattal, ugy, ahogy ezt az emberi szempontok kívánják. Ha közöttünk, magyarok között, akik el vagyunk nyomva, van — mint az urak között bizonyára — nagy imperialista, ha van olyan ember, aki azt hiszi, karddal fogjuk vissza­szerezni jogainkat, van és lehet olyan párt is, amelynek ez lesz a felfogása, kiindulási pontja és törekvése. Mi következik ebből? Nem kell-e elképzelni ma Magyarországot ugy, hogy ez az ország belátható időn belül ehhez az esz­közhöz nem fordulhat? Nem kell-e elképzelni azt hogy Magyarország belátható időn belül ilyen szituációba nem jut? Nem külön világ­konstelláció kell ahhoz? Következik tehát, hogy küszöbölje ki a maga restaurálásából, talpraállitásából mind­azokat a szempontokat,, elvi és gyakorlati té­nyeket, amelvek uehezitik álláspontját. És eb­ből az következik, hogy ha a magyar nemzet, a magyar állam a békés, ideális állami életre rendezkedik be; ha erre törekszik és ezt a gon­dolatot a nacifizmussal vegyitve beleviszi a külpolitikába s ott is ezt iparkodik érvényesi­teni; ha ezen keresztül tud felemelkedni és tiszteletet szerezni a maga számára, ezen ke­resztül tudja idekötni a leszakított részeken élő magyarokat: akkor Magyarországnak konkur­ráunia kellene a csehekkel a demokrácia terén, (Baross János: A földreform terén!) konkur­rálnia kellene a szociális vonatkozásokban é~ túl kellene licitálnia, mert csakis ezzel a túl­licitál ássál csinálhat helyes, jó nemzeti ooliti­kát. Amig Komáromban a Dunán túl titkosan szavazhat a magyar, de a Dunán innen Komá­rom-Újvárosban nem szavazhat titkosan, addig ne beszéljenek önök eredményes külr»oli+i>á­ról; ne meséljenek arról, hogy a kisebbség érde­két eredményesen megvédhetik. Ami«' e bel«ő jogokat meg nem adják; amig az egyenjogúsá­got meg nem teremtik: amig a szociális vonat­kozásokat az állami életben nem érvénvesHílv és amig rá lehet mutatni arra. hogy nemzetkö­zileg elfogadott egyezményeket nálunk azzal mutál be a kormány, hogy ezeket elfogadnunV nem lehet, Csehországban pedi^ ugy tefic^zti^ be, hogy törvénnyé teszik: addig az urak ne beszéljenek, mert addip- minden nemzetközi minden imperialista politikájuk eredménytelen lesz, mert a tények nyilvánvalóan ellene mon­danak annak, amit beszélnek, a tények mást bizonyítanak. Ezzel a politikával tehát, amit itt ugy a bel-, mint a külpolitikában követnek, szakitani kell, mert ha a szakitás nem következik be, bizony kár azért a sok költségért, amit erre költenek. Higyjék el, egészen felesleges pénzkidobás, a nullával egyenlő azoknak a nagy követségek­.nek fentartása, amelyeknek vezetői nagy pa­rádét tudnak kifejteni a külföldi városokban, igen jól tudnak reprezentálni és leadnak egy­egy csomó nyilatkozatot, befolyásolnak néhány újságot, de ezenkívül más pozitív eredménye ennek a külképviseletnek nincs, és nem is lehet mindaddig, amig itt más politika nem lesz. Ennek a külpolitikának egész sor olyan hibája, olyan baja és ténye van, amely az eredménytelenséget kétségtelenül: előidézi. Itt van pl. a királykérdés. Magának a kormány­nak álláspontja ebben a kérdésben homályos. A ministerelnök ur legújabb nyilatkozatában is homályban hagyta a kérdést és nem vallott szint a legitimizmus szempontjából sem, csak királyságról beszélt ; nem vallott szint abban a tekintetben sem, hogy legitimista-e, tehát Ottót akarja-e királynak, vagy Albrechtet vagy másvalakit. A ministerelnök ur erről a kérdésről olyan diplomatikusan nyilatkozott, hogy abból ki ne derüljön az álláspontja. Ez szokásos ugyan a diplomáciában és azt is le­het mondani, hogy ez a kérdés ma nem aktu­ális, ámde ha felvetődik a kérdés anélkül, hogy aktuális lenne, akkor mégis szint kellene vallani és meg kellene mondania a minister­elnök urnák, hogy mi az álláspontja. Mert az tudvalevő dolog, hogy Habsburgot idehozni veszélyes, ez Magyarország pusztulását jelen­tené. Habsburgot visszahozni, Habsburg-pro­pagandát csinálni egyet jelent azzal, hogy ki­hívják Magyarország elten a kisenetentenek, részben a nagyententenek ellenszenvét is. Kétségtelenül meg lehet állapitani, hogy a fiatal Ottót nagyon iparkodnak népszerűsí­teni; iparkodnak ugy feltüntetni, hogy Ma­gyarország királya. A legitimisták ezt vall­ják, kifejezetten, nyíltan meg is mondják, míg a kormány ezzel a ténnyel szemben nem tesz ki jelen tés/ekiet, nem foglal állást» hanem hi­vatkozik az átmeneti állapot törvényeire; hi­vatkozik arra, hogy ez a kérdés^ nem aktuá­lis, és nem vall szint ebben a kérdésben. Eb­ből származik azután az a tény, hogy ez bi­zalmatlanságot kelt a kormány iránt, mely a külpolitikában nem tud eredményeket elérni, ami különösképen a nemzetközi gazdasági szerződésekben] jelentkezik. Ezeknek keserves súlyát érezni fogjuk, de ezekről^ majd más tárca keretében lesz bővebben szó. Tény az, hog'y a királykérdésnek ilyen értelemben való kormányzati kezelése arra alkalmas, hogy bizonytalanságot teremtsen a nemzetközi politikában Magyarország szá­mára, hogy a kis- és nagyentente Magyar­országot ugy kezelje, mint ahol a pim^sok lehetősége állandóan megvan ; r ahol a Habs­burg-veszedelem állandóan kiséit; abol meg­van a lehetősége annak, — a kormány gyön­gesége folytán. — hogy ezek a kérdések bizo­nyos időközödben újra jelentkeznek] kirob­bannak és ezzel felborítják a közép- és kelet­európai helyzetet. Ez tény, amelyet pozitive meg lehet állapitani. Tisztán a kormány ha­bozó, kétértelmű politikája az, amely erre a bizalmatlanságra alanot ad minden gondol­kodó embernek és minden idegen állambeli politikusnak. Annád inkább áll fenn ennek

Next

/
Thumbnails
Contents