Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

À nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön, 201 a lehetősége, mert a kormány a legitimizmus kérdésében szabad teret enged, noha törvényt alkottak és detronizálták a Habsburg-házat; noha a nemzetgyűlés ezt elfogadta és a kor­mány e törvény alapján áll. A legitimista agi­táöiótl azonban mégis engedélyezi, a Habs­burg-propaganda szinte állandóan szabadon megnyilatkozik, és amikor ez a lehetőség meg­van, nincs meg az a másik lehetőség, hogy ugyanilyen szabadon, mint a legitimisták a maguk elve érdekében, a köztársaság hivei a köztársaság gondolatát hirdessék, annak érde­kében agitáljanak. Ha csak ezt a két tényt vesszük, hogy a magyar kormányzati politika a köztársasági törekvéseket elnyomja, a demokratikus irány­zat elvi álláspontjának érvényesítését, a köz­társasági propagandát nem engedélyezi, mindenkit üldöz, becsuk, aki köztársasági propagandát folytat, ellenben a legitimisták­nak szabad a tér. azok szabadon agitálhatna.k szabadon vallhatják királyuknak Ottót, ebbe a kormány — noha törvény tiltja, — nem avat­kozik be, ezt érvényesülni engedi; ennek a két ténynek összehasonlításából is nyilvánvaló, hogy e tények alapján a kormánnyal szem­ben' külpolitikai téren nagy bizalmatlanság­nak kell kifejlődnie, amelyre a kormány ad okot. Farkas Tibor t. képviselőtársam iménti felszólalásában azt mondotta, hogy a szociál­demokraták legyenek először magyarok és csak azután szocialisták, érvényesítsék először a nemzeti szempontot és azután a szociális szem­pontot. (Lendvai István: A kettő együtt jár!) A kérdésnek ilyen módon való beállítása egé­szen furcsán hangzik, de ha megforditjuk a kérdést és megvizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy mennyire tévesen helytelenül Ítélnek meg ná­lunk szociális problémákat. A szociális jólét­nek, tehát a társadalmi jólétnek emelkedése legelsőrendü nemzeti szempont. Ennél nagyobb nemzeti szempontot elképzelni sem lehet. Ha a tömegek munkalehetőségét, keresetének emel­kedését előmozdítjuk egy állami élet keretén bélül, ez azt jelenti, hogy a nagy néprétegek nagy jövedelemhez, kedvező bevételhez jutnak. Mit jelent tehát ez a szociális szempont? Ez a szociális szempont azt jelenti, hogy az ország népességének nagy többsége, vagyis egy nem­zet nagy többsége kedvezőbb életfeltételek közé jut. Ennél nagyobb nemzeti szempontot elkép­zelni sem lehet, mert ez az, amin felépülhet egy nemzet jóléte, boldogulása, előretörése és kul­turális emelkedése. (Bogya János: Ezt mi is valljuk! — Malasits Géza: Csak az ellenkezőjét csinálják! — Bogya János: Ezért van az a ter­melési politika, amely ezeket az eredményeket meg is hozta! Fejlődött az ipar nagyon. — Malasits Géza: Hogyne, rá is van irva a vago­nokra, hogy Máv! — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ha osztoz­nak ebben a felfogásban, akkor igyekezzenek levonni a konzekvenciákat. Hogy szolgáljuk legjobban ezt a nemzetet? ügy szolgáljuk, hogy szociális igényeit kielégítjük, hogy igyekszünk általában életszínvonalát, kulturális igényeit emelni. Ez az egyetlen helyes nemzeti politika. Mi ezt a célt szolgáljuk és elsősorban azért va­gyunk szocialisták, mert a szociális termelésen épül fel az állami organizmus és társadalmi élet. Munka nélkül nincs semmi; munkán alap­szik minden munkából származik minden > ér­ték, mert a termelésen alapszik minden jólét, minden vagyon és minden lehetőség. Nyilván-,. való tehát, hogy Farkas Tibor képviselőtársam téved, amikor a kérdést igy állit ja be, mert a heyes álláspont szerint minden államban attól függ a szocializmus szerepe, hogy az állami or­ganizmus mennyire reagál a szociális igények kielégítésére, Minden állam annyira asszimi­lálja az ujabb gondolatokat, amennyire azokat beveszi, felszívja, azokkal kielégíti az igényeket. Nemcsak arra kell gondolni, mint nálunk gon­dolnak, hogy majd a rendőr, csendőr és bíróság elintéz mindent, és ez izgatás, minden izgatás. Nem uraim, a modern állami politikának a bel­és külpolitikában alapja a szociális kiindulás, a béke, a munka védelme lehet csak a helyes szempont, mert minden más szempont tévútra vezet és mindegyik állam eljut oda, ahova el­jutott Magyarország. Ma Magyarország, az­után Franciaország. A történelem folyamán ez igy megy végig és végig fog menni mindaddig, amig az embe­riség az imperialista politikából ki nem áb­rándul és rá nem tér a* becsületesebb, igazsá­gosabb álláspontra, mert a helyzet ma az, hogy minden állani a maga keretén belül többé­kevésbé fentartja az osztályuralmat, kifelé pe­dig ugyanennek az osztályuralomnak inroe­riumot akar teremteni. Az elnyomás politi­kája érvényesül a bel- és külpolitikában egy­aránt és amig ez érvényesül, addig a népek, nemzetek mindig ki lesznek téve a kizsákmá­nyolásnak; az embereket odadobják a háború molochjának, az öldöklésnek, a gyilkosságnak, már pedig mi békét, jólétet, kultúrát akarunk. Minthogy pedig a mi külpolitikánk ezt nem szolgálja, azért e költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldcdon.) FInök: Szólásra következik? Láng János jesrző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Azok, akik évtizedeken keresztül küzdöttek az önálló kül­ügyi kormányzatért, azok a régi 48-as képvi­selők, akik itt ennek a parlamentnek padjain ülve, évtizedeken keresztül azt óhajtották, hogy ne a Ballnlatzról irányítsák Magyaror­szág külpolitikáját hanem innen bentről, Ma­gyarországról: ha ezek a képviselők még élné­nek s eljönnének ide a nemzetgyűlés üléster­mébe, hogy megtekintsék a magyar nemzet­gyűlést akkor, mikor íme a külpolitikai tárcát tárgyalja, elszomorodva néznék ezt a képet, hogy milyen nagy érdeklődés mellett, milyen meggondolt, nagy, hatalmas, kinyilatkoztatá­sok között tárgyal ime Magyarország nemzet­gyűlése akkor, amikor vêsare önálló lett a ma­gyar külügy, a magyar külpolitikáról. Önálló magyar külügyünk volt már egyszer nagyon rövid ideig az utolsó évszázadban: 1848-tól egész Világosig. És elvégre, ha agy vesszük, Magyarországnak önálló külügyi, politikája volt 1849 augusztusa után is. akkor, amikor Kossuth Lajos, gróf Teleki László, gróf An­drássy Gyula. Szemere Bertalan és a magyar politikának 1848-ban az országból kiűzött ha­talmas oszlopai a világ népei között töreked­tek a magyar politika részére a magyar el­nyomatás ellen propagandát csinálni és láng­csóvákat gyújtani Amerikában és Angliában azért, hogy propagativ erővel dolgozzanak az osztrák elnyomatás ellen. T. Nemzetgyűlés! Ha nézzük a magyar nép helyzetét a magyar történelemben, már három a maihoz hasonlatos korszakot talá­lunk, amikor a történelmi Magyarország teste ugyanúgy meg volt csonkítva, mint ma. Az egyik volt a Mohács utáni korszak, amelyben jóformán nem is volt önálló magyar állami­ság, mert a nemzet egyik része török hódolt­ság' alatt volt, a másik része az osztrák CSá­pO*

Next

/
Thumbnails
Contents