Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

Ï98 'A nemzet gif ülés 477. ülése 1925. éri december M 3-án, csütörtökön. olyan institúciókat, amelyek a demokratikus irány céljait szolgálják, mi lesz akkor a fegyverünk ahhoz, hogy ezek az elszakított országrészek és azoknak idegenajku lakossága hozzánk visszatérjenek! A legjobb irredenta politika, amelyet Magyarország érdekében lehet csinálni, a demokratikus belpolitka; és ez magyarázza meg nálam, aki tulaj donképen egy városi kerület képviselője vagyok, hogy "szivvel-lélekkel csatlakoztam a Baross János és Szakács Andor t. képviselőtársaim által megindított ama mozgalomhoz, amely általában a magyar birtokviszonyok, de különösen a hitbizományok tekintetében egészen más helyzetet es más irányzatot követel. A kisebbségi kérdés nekünk egyik legfoíntosabb kérdésünk. Én átnéztem a külügyi tárcának az e célokra felvett tételeit. Látom a sajtóalapot 2 és félmilliárd, a rendelkezési alapot 2 milliárd koronával; a kettő együttvéve 4 és félmilliárd korona, tehát sokkal kevesebb, mint az a 6 milliárd, amely a hírszerző szolgálat céljait szolgálja. Ha ehhez hozzáveszem,, hogy a ministère]nők ur rendelkezésére álló 5 milliós sajtóalap és ugyancsak a ministerelnök ur rendelkezésére álló kisebbségi alap is tulajdonképen ezeket a célokat szolgálná, ugy azt kell mondanom, hogy a külső sajtóban egészen más irányt kell életbeléptetni. Ne a kormányt tessék állandóan védelmezni a külső sajtószolgálatban, (Kiss Menyhért: Magasztalni!) hanem tessék megfelelő személyek által a mi kisebbségi sérelmeinkét az egész világ előtt népszerüsiteni. Azoknak, akik most az interparlamentáris konferencián kinn voltak Amerikában, sajnálattal kellett megálapitaniok, hogy az amerikai közvélemény a mi kisebbségeink sérelmeiről megfelelően informálva nincsen. Ha erre a célra fordíttatnék: szivesen szavaznék meg több költséget is, csakhogy a mi különleges nemzeti érdekeinket szolgáljuk és nemzeti sérelmeinket orvosoljuk. De ezt a kisebbségi kérdést méltóztassék a kormánynak komolyan venni. Szerettem volna a kormány álláspontiát hallani azzal kapcsolatban, ami most Erdélyben történik, azzal a keserű nanasszal kapcsolatban, amely a Cuza-ügy folytán elhangzott. Azok a Cuza-féle tárgyalások, akárhogy is tagadjuk, — nekem is összeköttetéseim vannak az erdélyiekkel — az erdélyi kisebbség céljait gyengítettek. Ilyen gyengítéssel szemben az én nézetem az, hogv a kormánynak megfelelő nyilatkozatot kellett volna tennie és le kellett volna szögeznie a maga állásDontját. Végül még bizonyos zavaró momentumokkal is foglalkozom, amelyek különösen a királykérdéssel kapcsolatban legújabban felvetődtek, s amelyekre vonatkozólag Farkas Tibor képviselőtársam, de gróf Teleki Pál is Nyíregyházán nyilatkozni méltóztattak. Nekem aggályos volt és aggályos ma is az az akció, amely bizonyos személvnek kiiivó előtérbetolását jelentette. As-gályos pedig azért, mert én a főhatalmi kérdés rendezésének időpontját ma még nem látom elérkezettnek. Engem a ministerelnök urnák válasza abból a tekintetből, hogy ezt a kormány sem látja elérkezettnek, megnyugtatott, de abból a szempontból nem nyugtatott meg. hogy a ministerelnök ur beszédében az előkészületi cselekményeket illetőleg egy kis rést hagyott, amelvbe sok mindent bele lehet magyarázni. Mi nem egyes főhercegeket támadunk személvükben vagv haz^fiságukban, — hiszen örülünk annak, ha a Habsburg-ház akármelyik tagja nagyszerűen beszéli a magyar nyelvet és szívvel-lélekkel velünk érez — hanem mi azokat támadjuk, akik esetleg egy ilyen cégér háta mögé állva, idő előtt hoznak be a politikai életbe olyan kérdést, amelynek idő előtt való behozatala veszedelmes. Ezeket természetesen le lehet tagadni, citátumokat lehet jobbra vagy balra magyarázni. Kétségtelen azonban, hogy a közvélemény ebben az irányban igen érzékeny, figyelmes és azok a jelenségek, amelyek az utóbbi időben mutatkoznak, igen sok tekintetben aggályokat keltenek. Ne azokat fessenek folytonosan támadni, akik egy törvényre hivatkozva az ilyen akciókat szóváteszik, de tessék azokat figyelmeztetni, akik bizonyos tekintetben túlmenve a mértéken, olyan helyzetbe hozhatják az országot, hogy ugy a külföldön, mint itt a belföldön magatartásukkal bizonyos aggályokat kelthetnek. T. Nemzetgyűlés! Én természetesen a külügyi tárca költségvetését nem fogadhatom el. Nem fog'adhatom el azért, mert az én álláspontom ellenzéki, én azt a demokratikus irányt, amelyet a magyar integritás érdekében első sorban szükségesnek tartok, a kormánynál és a kormány háta mögött álló többségnél nem találom meg. De az erőknek nemzeti érdekből való összefogását, egy egységes külügyi front megalkotását, igenis, hirdetem. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! A magyar külpolitika önálló lett azzal, hogy Magyarország függetlenné vált Ausztriától. De a magyar külpolitikában nem látjuk azt a gondolatmenetet, azt az irányelvet, amely egyedül volna alkalmas arra, hogy Magyarországot megcsonkított helyzetében felemelje. (Baross János: Ugy van!) A külpolitikának mindenhol az egész világon, egészen a háború befejeztéig, egyetlen egy kiinduló pontja volt: az impérium nagyítása, az impérium megtartása; szóval imperialista szempontokból csinálták, vezették és irányították a külpolitikát mindenhol az egész világon, minden államban. (Baross János: Ugy van!) Mindenhol az volt a szempont, hogy az állam a maga imperiumát kiterjessze, vagy a meglevő imperiumot fentartsa, s erre építette fel egész külpolitikáját, a diplomáciának nem volt más hivatása, mint a cselszövény, és egymás tőrbecsalása. (Baross János: És ezért volt a háború!) ami nagyban előidézte azt, hogy a világháború bekövetkezett. (Baross János: Ugy van!) Ez az imperialista politika nem a nemzetek, nem a népek érdekeit szolgálta, (Ugy van! balfelől.) hanem a nagytőkének, a nagykapitalizmusnak érdekeit. (Ugy van! balfelől.) A nemzetek gondolatával csak annyiban függött össze, amennyiben egyes nemzetek a maguk uralkodó, dinasztikus szempontjait és imperiumukat akarták kiterjeszteni. Elég e tekintetben hivatkozni Magyarországra, hogy Maayarország . belement a világháborúba anélkül. hoí"v a, magyar nemzetnek hajszálnyi érdeke is fűződött volna ahhoz, hogy világháború legyen. Senki, a legsovinisztább politikus sem kívánta nemzeti szempontból a háborút, nem kívánhatta,' mert Magyarorszíág régi, háború / előtti) berendezkedése elvan ffeografiaia egysén volt.) olyan terület volt, hogy senki ennek kiterjesztését semmiféle szempontból nem kivánhatta, A nemzetiségi ' kérdés megvolt Magyarországon, s inkább az