Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

m A nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön. ország érdekeit akkor, amikor külpolitikai vonatkozású kérdéseket tárgyalunk. En szerencsétlennek tartom egy másik kérdés tárgyalását, és pedig ugy a sajtó, mint egyes politikusok részérói, épen most, mikor a niinisterelnök ur távol van, és ez az Albrechtkérdés és Ottó-kérdés (Halijuk ! Halljuk ! ballelöl.) és az ezzel kapcsolatos dolgok. Helytelennek tartom, hogy támadás indul a magyar királyi család egyik tagja ellen, aki tanúságát adta annak, hogy magyarérzelmü, s aki semmi olyat el nem követett, amiért őt joggal támadás érhetné. Azért, hogy a magyar királyi család egyik tagja, aki itt lakik, aki magyarérzelműnek mutatkozott ezideig mindig, szerepel a közéletben, ezért őt támadás nem érheti. (Kiss Menyhért : Ugy van !) Én azt hiszem, hogy Magyarország nem rendelkezik erőkkel és tőkékkel olyan bőségben, hogy ne kelljen Magyarországnak szivesen látnia mindenkit, aki hajlandó Magyarország előhaladásáórt dolgozni, akár társadalmi téren, akár más téren. Épen azért nem értem azokat a támadásokat sem, — ha csak nem túlzott félelem vagy rövidlátás vezeti az illetőket — amelyek az úgynevezett ortodox legitimisták részéről éri épen Albrecht főherceget. (Pintér László : Hegymegi-Kiss Pál ! — Derültség.) Végtére is, ha ezt a kérdést egészen nyiltan, objektive akarjuk tárgyalni, senkinek kifogása nem lehetne először az ellen, hogy a királyi családnak ez a tagja, akit annyit támadnak ma nyiltan és burkoltan, esetleg a kormány álláspontjára helyezkedik, vagyis a detronizáló törvényt magára nézve kötelezőnek tekinti. (Erdélyi Aladár: Ez kötelessége, mert magyar állampolgár! Ha nem helyezkedik erre az álláspontra, kényszeriteni lehet rá! — Barabás Samu: Próbálják meg! — Erdélyi Aladár: Azon már túl vagyunk, hogy válogassunk a törvényekben, melyik tetszik, melyik nem!) T. képviselőtársain, sokan még nincsenek túl és sokan még nincsenek annyira, hogy per absolute az összes magyar törvényeket egyformának tekintsék és a r magyar törvények között nüanszbeli különbséget se ismerjenek el. Enynyire nem vagyunk, és azt hiszem, ennyire nem is leszünk egy páran soha, mert kétségtelen,, hogy formális szempontból, a törvények létrejöttét tekintve, a magyar törvénykönyvben különböző módon létrejött törvények vannak, és mindenesetre vannak törvények, amelyek a magyar törvénykönyvbe csak a kényszer hatása alatt kerültek be. (Baribás Samu: A trianoni békeszerződés ! — Barla-Szabó József: Az idők kényszere előtt, sajnos nem hajol meg mindenki, ez volt a múltban is a baj! - Zaj.) De semmi esetre sem tartom helyes dolognak épen külpolitikai vonatkozásban, hogy ezeket a kérdéseket itten (Egy hang balfelől: Feszegessük!) ne csak feszegessük, hanem helytelen beállításban tárgyaljuk és esetleg módot adjunk olyan magyarázatoknak is a külföldön, — megfelelően feleresztve ezeket a hireket — hogy itt egészen komoly és Magyarország nyugodt életét veszélyeztető momentumok merültek volna fel, hogy akár hirtelen, akár hosszabb idő után, de mindenesetre itt egy olyan megoldásról volna már közel jövőben szó, amely Magyarország életét külső vonatkozásaiban épen a speciális középeurópai helyzet szempontjából kedvezőtlenül befolyásolná. Hogy mindezeket a kérdéseket mesterségesen és szükség nélkül beledobják a sajtóba, felfújják, napról-napra tárgyalják és ezeknek túlzott jelentőséget tulajdonítsanak szenzáció-hajszolásból, s hogy ilyen kérdéseket annak figyelembevétele nélkül tárgyaljunk, hogy azoknak Magyarország szempontjából milyen káros következményei lehetnek, — ezt én olyan jelenségnek tartom, amely mindenesetre alkalmas lehet arra is, hogy sokan, akik elfogulatlanul nézik a magyar politikai életet — mondjuk külföldiek — kétkedhetnek afelől, hogy ez a nemzet tényleg megorizte-e azokat a tulajdonságait, amelyekért évszázadokon keresztül annyira hires volt, vagyis a politikai belátást és a politikai érettséget. (Strausz István: iíafiay püspök dobta be a kérdést a közvéleménybe, amiKor azt mondta: »Te vagy az eljövendő!« Hogyan kell ezt érteni 1 — ikiss Menyhért: Szimbolikus hasonlat volt! A Bibliából vette! Meg kell érteni! — Strausz István: Tovább kell olvasni! — Erdélyi Aladár: Joga van válogatni! — Pakots József: Ezt is a sajtó csináltat — Strausz István: Kétes értelmű nyilatkozatával még tetézte a kétségeket! — Barla-Szabó József: Joga volt hozza!) Mindenesetre az idézetek megválogatásában az illető püspök urat a teljes szabadság illeti meg (Ugy van! a j„bb- és a baloldaton.) és mindenesetre kétségtelen az is, hogy arra vonatkozólag, hogy annak idején Magyarországtrónjára ki kerüljön, egyéni véleményt mindenki nyilváníthat, (ügy van! jobofelol. — Strausz István: Mintha megváltozott volna Earkas Tibor felfogása!) Isi ekem felfogásom a törvény legitimizmusa volt akkor is, amikor nagyon sokan olyanok, akik ma hangosan verik a mellüket a legitizmusért, hajlandók voltak a köztársaságot üdvözölni, a köztársaság alatt működni. (Mozgás balfelől.) Én köztársasági sohasem voltam, ennélfogva mindenesetre nyíltabban és őszintébben beszélhetek akkor, amikor olyanok, akik a köztársasagot Magyarországon elfogadták, üdvözölték, a köztársaságtól jólétüket várták, most ielejtve egyszerre a multat, ouaáiianak a legitizmus egyedüli hirdetőinek, orthodox híveinek, (oi-aai tíaszíon: Orthodoxok! — Derültség. — Barabás Samu: Napiaíorgók!) Még abból a szempontból is szükségesnek tartom ezt a kérdést itt némely vonatkozásban tárgyalni, hogy nem hiszem, hogy végei edményeben Magyarországnak nagy előnyöket szerezhetnénk azzal, ha itt egyedül üdvözítő Ottókultuszt űzünk. (Ugy van! jobbfelől.) Tessék ezt a kérdést minden oldalról komolyan kikapcsolni — és azt hiszem, Magyarország szempontjából ez volna a leghelyesebb (Ugy van! jobbfelől.) s ez áll jobbra és balra •— tessék ezt a kérdést nyugodt, mérsékelt és bölcs belátással majd akkor elintézni, amikor Magyarország teljes szabadságában minden külföldi kényszer nélkül dönthet ebben a kérdésben. (Förster Elek:^ Mikor lesz az? Talán soha! — BarlaSzabó József: És az ország érdeke szerint, nem családok érdeke szerint!) Mindenesetre vannak itt olyan jogi kérdések, amelyeket a törvényhozásnak meg kell oldania az esetben is, ha a törvényhozás a detronizációs törvényt mint kényszer hatása alatt hozott törvényt tekinti. Mert hiszen vannak sokan, akik ezt a kérdést igy tekintik, s nagyon sok jogász van, aki ezt a kérdést, vagyis a trónöröklés kérdésének összes vonatkozásait kapcsolatban a pragmatica sanctioval mégsem magyarázza ugy, mint azok, akik ma mindenképen egyedül helyes álláspontnak az ő, a múltban a köztársasággal is megegyezett és kacérkodó legitimizmusukat tekintik. (Erdélyi Aladár: Ez mind be van fejezve a törvénnyel. Ez lehet elmélet, de a valóaág a törvényfj Törvénnyel Magyarországon