Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-477
A nemzetgyűlés 477. ülése 1925. ê\ sokat befejeztek, amit azután ismét törvénnyel elővettek. (Erdélyi Aladár: Az más! Abban igaza van! De addig nem lehet róla elmélkedni!) Mindenesetre érdekes volna történelmileg megmagyarázni, hogy Rákóczi idejében nem voltak-e jelen pl. az ónodi országgyűlésen, olyanok, akik később jelen voltak azon az országgyűlésen, amelyen Rákóczit hazaárulónak bélyegezték. (Erdélyi Aladár: Jelen voltak, akik kaptak donációt belőle! -~- Pakots József: A dohány mozgat az ilyen puccsokra. — Propper Sándor: A dohány mindig nagy szerepet játszott a történelemben!) Pár száz évvel ezelőtt Rákóczi volt mindennek a bűnbakja s később kerestek esetleg más bűnbakot olyanok, akik vele együtt működtek. (Propper Sándor: Most Károlyi Mihály a bűnbak!) Károlyi működéséről mindig megvolt a magam véleménye: ezt a működést Magyarország szempontjából nem tartottam helyesnek és teljesen komolynak, de viszont magyar szempontból és komoly szempontból azt sem tartom helyesnek, hogy azok, akik minden boldogulásukat Károlyi Mihálytól várták, utóbb, amikor Károlyi Mihály megbukott, akkor minden piszkot rákennek. (Propper Sándor: Ugy van! Gerinctelen puhány oki — Erdélyi Aladár: De vannak olyanok, akik kezdettől fogva utálták, azoknak joguk van továbbra is utálni! — Barla-Szabó József: Minél jobban halad az idő, annál jobban elitélik! — Propper Sándor: Azt majd meglátjuk! Várjuk csak be a nyolcórai vonatot! — Kiss Menyhért: Azzal, hogy a kommunistáknak átadta a hatalmat, óriási katasztrófát okozott!) Semmiesetre sem gondolom azonban, hogy Károlyi Mihály érája Magyarország előnyére vált volna és^ hogy a Károlyi Mihály érájához való visszatérés Magyarország érdekében volna és Magyarország érdekével összekapcsolható volna. Ezt csak azért tartottam szükségesnek megjegyezni, hogy megbélyegezhessem ezt a sokak szempontjából undoritó jelenséget, hogy olyanom, akik valakivel együtt működtek, akik valakitől boldogulásukat, jólétüket várták, akkor, amikor azután az illető eltűnik és nem szerepel, nünden bűnt, minden tévedést arra az egy emberre kennek. (Propper Sándor: Igaza van! A muri s terelnök a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt! — Gaal Gaszton: Az nem válik szegyenére! — Propper Sándor: Dehogy nem! Együtt dolgozott Károlyival! — Kiss Menyhért: A Károlyi-korszak alatt a nemzeti lobogókat be kellett göngyölni, ez tény! Sőt el is égették a nemzeti lobogókat. Gyűlést sem engedtek tar- j tani! — Szabó Imre: Több gyűlés volt, mint 20 j évig azelőtt! — Propper Sándor: Kilengések voltak akkor is!) Elnök: Csendet kérek! Farkas Tibor: Habár tapasztaltam már a múltban is, hogy a Károlyi-korszak emiegetése minden téren érzékenységgel találkozik, épen azért, mert minden oldalon vannak olya- | nok, akik- annakidején résztvettek az akkori ! rendszer támogatásában és akik az akkori demokratikns rendszer rajongói voltak és ezek í ma ezt a kérdést mint érdekeltek nyugodtan, higgadtan tárgyalni nem tudják. De épen csak azért emiitettem meg ezt, hogy ezzel is dokumentáljam, hogy érzelmi momentumokkal nem lehet elérni semmit sem és amint a múltban az egyik nagy érzelmi momentum a demokrácia, a wilsoni elvek voltak, hogy ezek fogják az egész világ boldogságát és jobb jövőjét meghozni, ugy most ujabban ismét kezdődik (Gaal Gaszton: A népbolonditás!) a nép félre- j vezetése — a népbolonditás talán csak akkor : 4 december hó 3-án, csütörtökön. 195 fog bekövetkezni, ha teljes lesz a félrevezetés — s ez a Népszövetség egyedül üdvözitő voltának a hirdetése. Én azt hiszem, hogy ezt a « Népszövetséget is helyesebb, ha mi nem nézzük naivitással, ha nem nézzük oly naivan, olyan hivőn, mint ahogy néztük a wilsoni pontokat, hanem ezt a Népszövetséget is a maga értékére, vagy értéktelenségére leszállítva vizsgáljuk r és ha tisztában vagyunk azzal, hogy a Népszövetség (Kiss Menyhért: Zsáxmánybiztositó szövetség.) már kiinduló pontjában is nem elhibázott-e annyiban, hogy lehetetlen problémáknak lehetetlen módon való megoldására vállalkozott. Épen ebből a szempontból szeretném, ha Magyarországon a köztudatba menne át, hogy nekünk külpolitikai vonatkozású életünkben másra is kell tekintettel lennünk, nemcsak Genfre, nemcsak a Népszövetségre és nemcsak a Népszövetségnek a világsajtóban túlzott jelentőségére. Nagyon érdekes és aktuális ez annyiban, hogy épen az az angol vezető politikus, — társadalmi tudós is taíán — aki most a Népszövetség elé vitte a magyarországi numerus clausus kérdését, már 1921-ben nyilatkozott olyan formában, amely meggyőzhet mindenkit arról, hogyan tekinti az internacionális s elsősorban a gazdag zsidóktól irányítást váró zsidóság a Népszövetség egész nroblémáját. Ö azt mondja, hogy minden zsidó külön, formális zsidó-kötelességnek kell, hogy tartsa a Népszövetség problémájának támogatását és magáévá tételét. (Rothenstein Mór: Már aki akaHa! — Gaal Gaszton: Tartsa kötelességének!) Ezt 1921-ben mondotta. Nekünk nagy érdekünk az. hogy ez működjék és nagy érdeke általában a zsidóságnak, mert semmi megoldási mód jobban nem biztositja a zsidókérdés megoldását, mint a Népszövetség. Szükségesnek tartottam, hogy citáljam ugyanannak a korifeusnak a kijelentését, aki ezt a kérdést most a Népszövetség elé vitte, véleményem szerint ellentétben a magyar érzelmű és magyar felfogású zsidóság gondolkozásával. De mindenesetre jellemző az, hogy vannak befolyásos külföldi zsidó emberek, akik a zsidó-kérdés megoldását várják és várták a Népszövetségtől (Rothenstein Mór: Akkor várhatnak ! — Lendvai István : Zsidószervezet a Népszövetség maga is!), akik mindenesetre saját érdekükben a Népszövetséget, ezt az egyesek elgondolása szerint humanitárius, mások szerint dicső intézményt, a saját szempontjukból is ki akarják használni. Én mindenesetre a Népszövetséggel szemben, mint minden intézménnyel szemben, amely beleavatkozhatik Magyarország ügyeibe is, ab ovo a legnagyobb óvatosságra kell, hogy intsek mindenkit, s a közelmúlt tapasztalatai alapján azon tiszteletteljes kéréssel_ fordulok a nemzetgyűléshez : egyet törekedjünk elérni, azt, hogy Magyarországon a külpolitikai kérdéseket minden érzelmi vonatkozás nélkül, kellő átgondolással és megfontoltsággal tárgyaljuk minden oldalról és csak azt vegyük figyelembe, hogy Magyarországon csak olyan külpolitika jogosult, amely garanciát nyújt arra, hogy Magyarország érdekeit szolgálja. (Erdélyi Aladár : Ezt kellene másban is tekinteni !) Igen, t. képviselőtársam, nem akarok diskussziókat és külön parlamenteket, de azt hiszem, módom lesz még a belügyi és földmivelésügyi tárca költségvetésénél —- amely utóbbinak képviselőtársam az előadója — kimutatni azt, hogy ezeket a magyar érdekeket más módon jobban lehetne szolgálni, mint ahogyan az adminisztráció szolgálja.
