Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

A .nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-éin, csütörtökön. 193 hatja a maga számítását. A mellettem ülő képviselő ur azt mondotta, hogy becsületes ember nem becsületessel nem szövetkezheük. Azt hiszem, hogy ha ő ezen az alapon akarna tárgyalni és ha csak azzal állana szóba, akit becsületes embernek tart, akkor a tárgyalások lehetősége nagyon is a minimumra csökkenne. Végtére vannak erőviszonyok, amelyeket figyelembe kell venni, vannak erőviszonyok, amelyeket ha figyelembe nem veszünk, akkor saját magunkat tesszük tönkre. Nekünk arra az álláspontra semmiesetre sem szabad helyezkednünk, hogy mi nem törődünk azzal, mi történik Oroszországban, hogy ez nekünk mellékes. Azt hiszem, hogy az orosz viszonyokat nekünk annyival is inkább figyelembe kell vennünk, mert a jövő fejlődés szempontjából, nem hiszem, hogy az orosz állam olyan nagy köszönettel tartozzék majd akár a nyugati hatalmaknak, akár az ujabb álamok közül a cseh köztársaságnak, legalább is Massaryknak, akinek legújabb munkájában vannak olyan részletek, amelyekből azt lehet következtetni, hogy Csehország vagy a gondolkodó csehek egy része tisztában van azzal, hogy azok a hibák, azok a bűnök, azok az ügyetlenségek, amelyekről talán külpolitikai vonatkozásban beszélhetünk. — s itt szokás inkább az »ügyetlenség« és »tévedés« szavakat használni — ezek a jövőben mindenesetre meghozzák majd a cseh államnak a nem épen kedvező gyümölcsöket. Hogy mindazokat, akik végeredményben: velünk együtt' esetleg ugyanazokért az érdekekért, saját létfentartásuk érdekében küzdenek, ezeket mi negligáljuk és figyelembe ne vegyük, ezt én nem tartom ügyes és okos politikának. Épen ezért kívánatosnak tartanám, ha Magyarországon a közhangulat irányítóig se vinnének érzelmi momentumokat olyan térre, ahol érzelmi momentumoknak abszolúte semmi jogosultságuk nincsen. Itt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én nem osztom azoknak a képviselőtársaimnak nézetét, akik (

a minister elnök urnák minden külpolitikai tevékenységét ab ovo helytelennek és elhibázó ttnak tartják, mert azt hiszeim, hogy ha támadás érheti a ministerelnök urat, ez a támadás inkább érheti őt belpolitikája, mint külpolitikája miatt. Épen ezért én erről az oldalról szükségesnek tartom hangoztatni, hogy mi komoly külpolitikát egyáltalában nem tudunk csinálni, ha azoknak, akik a külügyeket vezetik, nem adunk szabad kezet; mert elvégre vannak dolgok, vannak viszonylatok, amelyeket nem is mindenki ismerhet, amelyekről a közönséges, egyszerű állampolgár nem alkothat magának helyes véleményt, sőt a mai viszonyok között, amikor Magyarországon a külpolitikát zárt bizottsági üléseken intézik el, akkor még az átlagos, közönséges képviselő sem igen nyer betekintést a külügyi viszonylatokba,úgyhogy mindazoknak, akik el vanak zárva a külügyi bizottság-tói, legfeljebb az adatik meg, hogy saját maguk korlátolt ismeretanyagukkal — mert hiszen ezeket az adatokat elsősorban csak n hivatalos közegek bocsáthatják az illetők rendelkezéfsëre — ezeknek figyelembe nem vételével csak hozzávetőleg, aperçu alakjában vethetnek fel gondolatokat, jelölhetnek meg kívánalmakat és irányokat. Ha én azt indítványoztam, hogy a külügyministeri állás szüntettessék meg és a külügyek vezetése bizassék a ministerein ökre, ezt tettem annak figyelembevételével is, hogy a magyar külügyi költségek még mindig magasak és még mindig redukció tárgyát képezhetik; hogy mindazok az osztályok, amelyek a külügyministeriumban ma még léteznek, talán feleslegesek, — véleményem szerint egy pár osztály van olyan, amely felesleges s amelynek munkáját elvégezheti a kereskedelemügyi ministeríum, vagy az igazságügyministerium megfelelő osztálya — de eltekintve az adminisztratív egyszerűségtől, mindenesetre gyorsabb, áttekinthetőbb volna a külügyi adminisztráció, ha azt nem közbevetett személy által, hanem maga a ministerelnök ur végezbetné. Most még egy okot kell felemlítenem, mely lehetetlenné teszi részemre, hogy a külügyi költségvetést jelenlegi formájában elfogadjam, ez pedig az^ hogy a jelen költségvetés egyáltalában nem részletezi a külügyi szolgálatra fordított kiadásokat. Azt hiszem, hogy a minimuma annak^ amit a nemzetgyűlés megkívánhat, az, hogy áttekinthető költségvetést kapjon a külügyministerium részéről. Mindenesetre érdekes volna tudni azt, hogy az egyes követségek és konzulátusok mennyibe kerülnek, mert ugy en bloc elintézni ezt, amint ma el akarjuk intézni, részemről elintézhetőnek nem tartom. Nem csatlakozóin azokhoz, akik azt az álláspontot vallják, hogy a külföldi szolgálat terén a fizetéseket a végtelenségig redukáljuk. Egy bizonyos nivót, bizonyos normát a külügyi vonatkozásban el kell érnünk és fenn kell tartanunk; általában azt mondani,hogy a külföldi szolgálat túlsókba kerül, ezt nem tartom helyesnek és lehetségesnek. Mindenesetre azonban a tavalyi kimutatás alapján is lehet erről beszélni és azt hiszem, kell is beszélni, hogy aa egyes követségek szolgálatai a kiadásokkal nincsenek arányban. Ezt ebből a költségvetésből megállapítani senki nem tudja; épen ezek a hiányok szolgáltatták a második, okot arra, hogy én a költségvetést a magam részéről ei nem fogadhatom, tekintve azt, hogy én helyesebbnek tartanám, ha a külügyministerium megszűnnék, vagy pedig ha nem is szűnnék meg, mindenesetre kívánatos, hogy rendes, részletes áttekinthető költségvetést adjanak. (Kiss Menyhért közbeszól.) Ezek a kicsi, detail dolgok, mint a varsói ellopott pénzek, szerintem nem tartoznak a költségvetés vitájába. (Strausz István: Az ellenőrzést kizárták !) Minden a mi filléreinkből m

egy, de olyan intézményt nem tudnak itt- létesíteni, amely minden körülmények között precizen működjék, mert azt hiszem, hogy ilyen kötelességmulasztások az egyének részéről mindig voltak, amióta adminisztráció van és bármilyen módot javasoljon is képviselőtársam, mindig^ lesznek is. (Strausz István: Lopnak ... Törvényben kimondták ... Akkor nem beszélt senki róla ! — Zaj.) Azt igy beállítani, hogy loptak és általánosítani kvázi a mai kormányzat bűnéül és mulasztásául, ezt nem lehet, mert vannak sokszor olyan dolgok, amelyeket az illető talán nem is mond, nem is gondol, de végeredményben az ilyen kijelentés azt az eredményt éri el, hogy azok, akik kivül állanak, azt a következtetést vonják le, hogy itt mégis az az intenció vezette a megjegyzés nem mindig megfontolt tevőjét. (Derültség.) T. képviselőtársamnak a jelen esetben kijelentem, hogy igenis felelősség tekintetében összefüggés van a kormányzat között és azok között a kicsi emberek között, akik kötelességszegéssel itt az államnak kárt okoztak. Ilyen kicsinyes csipkelődésekkel nem mozdítjuk elő Magyares*