Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

192 A nemzetgyűlés 477. ülése 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön. vaktól! — Pakots József: Az nem volt demo­krácia! — Bell Miklós: Mi volt? Károlyi csak • demokrata voitt*), amikor itt nagy demokrá­cia volt, s a szocialisták is mindenesetre be­folyást gyakoroltak az ügyek vitelére és az akkori időben Magyarországon mindenesetre fajsúlyánál és azt hiszem számarányánál min­denesetre nagyobb szerepre jutott a zsidóság. És mégis mit láttunk! Az a demokratikus kül­föld igen nyugodtan tűrte azt, hogy Magyar­országot szétdarabolják (Ugy van! a közé­pen.) s annak a nagy külföldi zsidóságnak — amely mindig láthatta, hogy itt Magyarorszá­gon nincs üldözés, — legalább is akkor azt hi­szem nem állíthatta senki, hogy üldözés lett volna ós hogy itt jólmegy a zsidóságnak — befolyását ugyancsak nem láttuk akkor, ami­kor Magyarországon az ügyek odafejlődtek, hogy proletárdiktatúra lett. De annak a nagy demokratikus külföldnek báláját nem láttuk a történelemben akkor sem, amikor a világháború előtt és alatt érdekköré­hez csatolta az orosz cári birodalmat s akkor, amikor neki már nem volt rá szüksége, az első forradalmat nagyon szívesen látta Oroszor­szágban és Oroszország teljes toiikretételéhez a nagy külföldi demokrata államok épen akkor járultak hozzá, amikor Oroszországban a sok­szor hírhedtté vált autokrata orosz uralom [ megdőlt vagy meggyengült. Háláról és több eféléről nemzetközi vonatkozásban a közel­múlt tapasztalatai szerint nem igen lehet szá­mítani. Mindenesetre helyesebbnek tartom azt. ha egyedül csak azt nézzük, hogy a mi erővi­szonyaink, amelyek ugyan nem nagyok, ho­gyan állíthatók be nemzetközi viszonylatba ugy, hogy Magyarország integritása, vagy ha nem is teljes integritása, de a mainál minden­esetre életképesebb formája ismét helyreálljon. Hogy ez többek véleménye szerint nem igen ér­hető el, ha mi a francia befolyást és a francia imperialista irányzatot akarjuk követni, ha mi egyáltalában azt hisszük, hogy a közeljövő­ben olyan alakulat állhat elő, amely indokolttá teszi, hogy Magyarország egy kifejezetten franciabarát politikára legyen kapható. Azt Hiszem, hogy Magyarország jövője valószínű­leg a másik irányzat erősödéséhez van kötve és hogy Magyarország a másik irányzattól többot várhat. Vagyis Magyarország érdeke nem igen egyeztethető össze a francia barátság­gal, sőt azzal sem, amelyet a francia pénzzel is kitartott szomszédainkkal, igy az összes szom­szédaink közül elsősorban szerény véleményem szerint a csehekkel való barátkozás idézhetne elő, hanem nekünk mindenesetre inkább ott kell kapcsolatokat keresnünk, ahová a francia tervek nem értek el. Épen azért részemről kül­politikai szempontból igen helytelennek tartot­tam azokat a támadásokat, amelyek itt a nem­zetgyűlésen Mussolini kitüntetésével kapcsolat­ban elhangzottak. Én azt hiszem, hogy a jövő fejlődése szempontjából nagyon megnehezítik a szociáldemokraták az általuk is szükséges­nek tartott kibékülést a szociáldemokrata és a polgári pártok között, (F. Szabó Géza: Nem akarnak kibékülni!) ha a szocialista pártok tel­jesen elzárkóznak minden kérdésnek elsősor­ban olyan szempontból való tárgyalása elől, hogy mindenekelőtt a magyar érdek az irány­adó, hogy nem lehet szocialista gravámenek szempontjából olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek Magyarországnak ártanak. Vagyis amig a szocialisták nem számolnak azzal, hogv ha ők itten a békés állapotokat komoran óhajt­ják, akkor a szociáldemokratáknak elsősorban "magyaroknak kell lenniök... (Szeder Ferenc: Engedje meg, hogy ugy csináljuk, ahogy jónak látjuk! Nem fogják diktálni, hogy mi mit csi­náljunk!) Mnök: Csendet kérek! Farkas Tibor: Igen t képviselőtársam, itt nem diktálásról van szó, hanem arról, hogy belátja-e a szociáldemokrata párt, hogy igenis, a szocialista érdeknél van egy f onto sab b ér­dek: a magyar érdek (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és vagy belátja, hogy ebben az irányban kell cselekednie, vagy nem látja be, vagy hangoztatja azt, hogy első­sorban a szociáldemokrata érdek a fontos, de akkor el lehet készülve a szociáldemokrata párt, még pedig elsősorban a magyar szociál­demokrata párt arra, hogy szemközt találja magával mindazokat, akíünek ezzel szemben a magyar érdek a fontos. Tehát nem szabad mindig az osztályérdeket hangoztatni. (Szeder Ferenc: Csakhogy mi nem akarjuk ezt a ket­tőt szétválasztani, ahogy az urak szeretnék!) Elnök: Szeder ierene képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni! (Egy hang a jobboldalon: Azért, hogy szociálde­mokraták, lehetnének magyarok is! Magyarul beszélnek, de nem magyarul éreznek! — Pin­tér László közbeszól.) 1 inter képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Sze­der Ferenc közbeszól.) Szeder Ferenc képvi­selő urat kénytelen vagyok rendreutasítani !) (Pintér László közbeszói.) Pintér képviselő urat szintén rendreutasítom. (Fintér László: ü akar kitanítani engem a magyarságra! Pintér László képviselő urat másodszor is rendreutasítom! (Szeder Ferenc közbeszól.) Szeder Ferenc képviesiő urat másodszor is rendreutasítom! Méltóztassék a házszabályok értelmében a közbeszólásoktól tartózkodni! Farkas Tibor: A szociáldemokrata párt szónoka egy másik kérdést is érintett, Ez ab­ban áll, hogy a marseillei szocialista világ­kongresszuson szóba hozta egy orosz szocia­lista azt, hogy a magyar és az orosz kormány katonai szerződést ietesit, vagy legalább is katonai szövetkezés alapjairól van szó. Hogy ez a kérdés plauzibilis-e vagy nem, ezt én mindenkinek belátására bizom, egyet azonban kénytelen vagyok megjegyezni. Azt hiszem, hogy ha tisztán elméleti alapon nézzük a kér­dési, — mert gyakorlatban nem hiszem, hogy a múltban felmerült volna — akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha Magyarország boldogulása, Magyarország integritása attól függne, hogy a magyar kormány közös ak­cióra hajlandó-e az orosz szovjet hadseregével, én azt hiszem, hogy igazi magyar ember nem tehetne szemrehányást a kormánynak, hogy akkor, amikor más eszköz nem mutatkoznék lehetségesnek, ezt az eszközt megragadná és ezen eszköz visszautasítása által nem ásná meg Magyarország sírját. Mindenesetre nem tartom diplomatikusnak, nem tartom Magyar­ország szempontjából kívánatosnak, hogy ezt a kérdést olyan beállításban tárgyaljuk, mint ez a tegnapi felszólalás alkalmával tárgyalta­tott. Én azt hiszem, — és már röviden jeleztem a múltban, amikor épen az orosz szerződés szükségességét hangoztattam — hogy nekünk nem lehet elzárkóznunk, nem lehet strucc­politikát csinánlunk és nekünk seinmiesetre sem szabad kényesebbeknek lennünk, mint amilyenek a németek. Semmiesetre sem tar­tom kívánatosnak, hogy T amikor minket itt a szomszédban minden oldalról tűzfészek vesz körül, ne törekedjünk a mindenkori állapotok­ról helyes képet és tudást szerezni. Hiszen a külpolitikában minden képviselő megtalál-

Next

/
Thumbnails
Contents