Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-477
A nemzetgyűlés 477.ülé se 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1925/26. óvi állami költségvetés, és pedig a külügynimisteri tárca általános tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A pénzügyi-bizottság benyújtja jelentésót a rokkant ellátási adóról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az iüős jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Walko Lajos, Pesthíj Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Láng János jegyző nr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. Napirend szerint következik az 1925/26. évi állami költségvetés (írom. 963) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása, még pedig a külügyi tárca általános vitája. Szólásra következik! Láng János jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő ur nincs jelen! Töröltetik! Következik! Láng János jegyző: Rakovszky István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik! Következik! Láng János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Már a múlt költségvetési vitánál felemiitettem, hog y véleményem szerint a külügyek vezetése Magyarországon elsősorban a ministerelnöknek a feladata és csak másodsorban jöhet számításba a külügy minister. Hogy megállapításom helyes volt', mutatja az, hogy a volt külügyminister ur rövid külügyministeri működés után eltávozott a politika teréről és azóta a külügyministeri állás nincs is véglegesen betöltve. Ez megerösitett meggyőződésemben és ezéri szükségét érzem annak, hogy egy határozati javaslatot terjesszek elő, amely szerint a nemzetgyűlés a külügyminister állást megszünteti és a külügyek vezetését a ministereinökre bizza. Azt hiszem, a magyar politikai helyzet hosszú időn keresztül nem lesz olyan, hogy a külügyek vezetése nem elsősorban a ministerelnöknek lenne a feladata. Másrészt pedig egy olyan kis ország, mint Magyarország, teljesen felesleges, hogy külön külügyministeriumot és a külügyministeriumban egészen külön levegőt és mentalitást is fentartson és fizessen. jNAPLÓ, XXXVII. Én azt hiszem, hogy a külön magyar külügy ministeriumnak és a magyar külpolitikának a kezdete sem volt egészen^ helyes. Én mindig visszaemlékezem arra a hirre, amikor mint nagy demokratikus vívmányt közölték a lapok, hogy Magyarország svájci követének toalettjei megjelentek a svájci kirakatokban, amely külpolitikának az adminisztratív részét akkor a külügyministeriumnak sok, még ma is szereplő tagja magáévá tette. Én egyáltalában elhibázottnak tartom azt, hogy disztingváljunk uj diplomácia és régi diplomácia között. Én a magam részéről nagyon igazat adok annak a volt angol külügyministernek, aki most megjelent munkájában »25 év« cím alatt megjelent memoárjaiban közli többek között azt, hogy a legtévesebb es a leghaszontalanabb fecsegés az, amikor azt mondják, hogy »uj diplomácia« vagy »régi diplomácia.« Ha egyáltalában volt diplomácia, akkor ez a diplomácia mindig felmerült, ahol emberek emberekkel érintkeztek és az érintkezésnek a formái a volt angol külügyminister szerint nem változnak azáltal, hogy a diplomáciai képviselők egymást excellenciás uraknak és más efféléknek nevezik, mert végeredményben a tárgyalás formája ugyanaz, mintha keresztneveket használnának. Nem az a fő, hogy diplomáciának nevezzük, hanem az, hogy azok az emberek, akik tárgyalnak — legyenek azok magántárgyalások, vagy állami tárgyalások — tisztában legyenek azzal, mit csináljanak és mit kell nekik esinálniok és ne vezettessék magukat érzelmi szempontból, mert érzelmi szempontokkal, frázisokkal vagy szólamokkal semmiféle külpolitikai, de még belpolitikai eredményt sem lehet elérni. Figyelmeztetem képviselőtársaimat és mindazokat, akik hajlandók belevinni a külpolitikai tárgyalásokba a naivitást, az érzelmi momentumokat, hogy annak idején, amikor azt mondottuk s azt állítottuk, hogy Magyarországnak azért nincsenek barátai, mert Magyarország nem demokratikus állam, mert itt nincs demokrácia, és mert itt a zsidókérdést nem kezelik megfelelően: nem emlékeztünk vissza ama, hogy volt egy időszak Magyarország* történelmében, amikor az egész ország visszhangzott a demokratikus jelszavaktól. (Strausz István: De csak a jelsza28
