Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

182 À nemzetgyűlés 476. ülése 1925. évi december hó 2-án, szerdán, dobni : ezt olyan nehéz és szomorú # helyzetnek tartom, hogy a magyar nincstelenek és földmun­kások nem érdemlik meg egy katholikus püspök­től ezt, mert ilyen körülmények között nem tud­ják nyugodtan ezeket a földeket megmunkálni. Ami a minister urnák azt a nyilatkozatát il­leti, hogy az a bizonyos 3000 sz. ministerelnöki rendelet, amelynek értelmében ezeknek az ötven holdon aluli kisbérlőknek jogukban van arany­koronában fizetni buzavaluta helyett, a minister úrra nem kötelező, nem tudom, hogy milyen vé­leménye van ezzel szemben a minister ur kollegája, Mayer János minister ur, aki a nemzetgyűlés szine előtt két alkalommal is kijelentette, hogy ez a kedvezmény igenis, a kisembereknek adatott meg és hogy minden Ötven holdon aluli kiübér­lőnek jár ez a kedvezmény. így tehát a püspök­leilei uradalom sem képez ebben a tekintetben kivételt. Elnök : A képviselő ur beszédidejéből egy perc van hátra, méltóztassék beszédét befejezni. Kiss Menyhért : Az, amit az igen t. minister ur válasza legvégén a szerződés elkészitésére vo­natkozólag mond, hogy azért 137 mázsa és 20 kgr. búza volt megállapítva, felment engem az erre adandó választól és a nemzetgyűlés birálatára bizom, vájjon ezeket a szerződéseket olcsón vagy drágán készitették-e el. Mindezek után, mivel a minister ur nem nyugtatott meg engemet abban a tekintetben, hogy élni fog felügyeleti jogával és rá fogja kényszeríteni a püspök urat arra, hogy ezeket a kisbérlőket bérleteikben meghagyja, válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök : Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e a kultuszminis­ter ur Kiss Menyhért képviselő ur interpelláció­jára adott Írásbeli válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felálíani. (Megtörténik.) Többség ! A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik Lendvai István képviselő ur inter­pellációja a kormányhoz Petricsevich-Horváth Emil népjóléti államtitkárnak a magyar városok­tól szedett karitativ adója tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa) : » Interpel­láció a m. kir. kormányhoz. 1. Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy Gyöngyös városa az 1924. évben nem kapta meg az újjáépítési kölcsönt mindaddig, amig az összeg 2 ezrelékét be nem fizette a LÁB­nak e szervezet karitativ alapja javára, anélkül, hogy erre a várost törvény vagy rendelet köte­lezte volna és hogy ezt az összeget a LÁB, ki­fejezetten Petricsevich-Horváth Emil népjóléti államtitkár kivánságára követelte és hajtotta be? 2. Hogyan szándékozik a m. kir. kormány ezt a nyilvánvalóan zsarolási ügyet elintézni !« Elnök: Lendvai István képviselő urat illeti a szó. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt írásban benyújtott interpellációm szóbeli indoko­lására rátérnék, a köteles gondosság és a ténybeli igazság jegyében ki kell jelentenem, hogy inter­pellációm Írásbeli szövegébe egy jóhiszemű és a lényeget nem érintő tévedés csúszott be. Ugyanis nem ujjáépitési kölcsönről van szó, hanem az állami kislakásépitési akcióról, amellyel kapcso­latban Gyöngyös városát az az injuria érte, ame­lyet itt szóvá akarok tenni. Ez a lényeget nem érinti. Nem ujjáépitési kölcsönről van tehát szó, de Petricsevich-Horváth Emil báró népjóléti államtitkár úrról mindenesetre szó van és szó lesz. (Derültség.) 1924. év első hónapjában tiz milliárd korona ajánltatott fel nyolc magyar városnak kislakás­építő akcióra. Ebből az összegből 2 milliárd ajánl­tatott fel egyfelől Gyöngyös városának, amelyet, mint tudjuk, évekkel ezelőtt súlyos katasztrófa ért, ugyancsak 2 milliárd ajánltatott fel Sopron városának, a civitas fidelissimanak, azonkívül egy-egy milliárd a többi hat vidéki városnak. Természetes, hogy mindegyik város örömmel fo­gadta ezt az ajánlatot. Az is természetes, hogy a legnagyobb örömmel ezt az ajánlatot éppen Gyön­gyös városa fogadta, amely az után az óriási tűz­vész-katasztrófa után, amely valósággal tönkre­tette ezt a várost, igazán eminenter elsősorban rászorult arra. hogy az állam kislakásépitési ak­ciójával segítségére jöjjön. Ennek következtében az is természetes hogy Gyöngyös város képviselő testülete, amint azt a 115/VII, sz. ülési jegyző­könyv bizonyítja, 1924. április 5-én, dr. Puky Ár­pád polgármester elnökletével tartott rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag hálásan elfogadta ezt az ajánlatot. Nagyon természetes az is, hogy Gyön­gyös városa minél előbb szerette volna azt a két milliárd korona kölcsönt megkapni, mert hiszen, mint már emiitettem, valóban rá is volt szorulva és az építkezésre igazán ennek a városnak volt a legnagyobb szüksége. Amikor azonban Gyöngyös városa a maga részéről elkezdte sürgetni a nép­jóléti ministeriumban, hogy ez a kölcsön ne ma­radjon most már irott malaszt, hanem minél előbb váljék valósággá, hogy a kölcsönt megkapva, minél előbb épülhessenek fel a állami kislakások Gyöngyös városában, akkor a város legnagyobb meglepetésére ellensürgetéssel találkoztak. Török Gyula ministeri osztálytanácsos ur, aki a múltkori interpellációmban emiitett bolygó kefegyárossal faji rokonságban van, egy telefon­beszélgetés alkalmával azt a felszólitást intézte Gyöngyös városához, hogy haladéktalanul fizessék be a kölcsönül igért 2 milliard korona 2 ezrelékét, tehát 4 millió koronát, mert a mig ezt az összeget meg nem kapják, addig Gyöngyös városa nem számithat az állami kislakásépitési akcióval kap­csolatban kilátásba kelyezett és megígért 2 milliard korona kölcsönre. Nagyon természetes, hogy a város magisztrátusa megdöbbent és érdeklődni kezdett az iránt, hogy micsoda négy millió ez, miféle kötelezettséget akarnak a városra hárítani, mert hiszen sem a város részéről az illetékes szervvel megkötött Írásbeli megállapodásban, sem a megállapodást megelőző szóbeli tárgyalások folyamán soha senki ezt az ezreléki kötelezett­séget nem említette. Azonkívül a város magisz­rátusa, a polgármester és a város tanácsa egy­általában nem hallott semmiféle olyan törvényes intézkedésről vagy ministeri rendeletről, amely a kölcsöntkapó városokat ilyen előzetes és ilyen különös kamat fizetésére kötelezné. Természetes, hogy a város polgármestere, dr. Puky Árpád a tanács elé vitte az ügyet, ott meghányták-vetették az egész kérdést, és kimondották, hogy a- négy millió koronát pedig nem adják meg, mert annak kifizetésére utasitó törvényes intézkedést nem ismernek, vagy pedig adjon a népjóléti minis­terium erre Írásbeli utasítást. írásbeli utasítás nem érkezett meg, ellenben mire valók a modern technika vivrnányai ? Á tisztelt LÁB., a tisztelt Steimetz és báró Petri­csevich-Horváth-féle konzoricum (B. Petricsevich­Horváth Emil : Micsoda konzoricum 1) akkor még nem jutott odáig, hogy a modern technikából a rádió intézményét vegye igénybe, de a telefont erőteljesen igénybe vette, mert legközelebb mái­nem Török Gyula ministeri osztálytanácsos ur, hanem Eberling Béla műszaki tanácsos ur kö­vetelte ismételten és nagyon sürgősen Gvöngyös város műszaki tanácsosától és Puky Árpád polgár-

Next

/
Thumbnails
Contents