Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. mester ur titkárától, hogy azt a négy millió koronát sürgősen fizessék be. A város vezetősége hiába tiltakozott, a 2 milliárd koronát addig nem kaphatta meg, — mindig az volt a válasz, hogy nem kaphatja meg, — amíg a 2 ezreléket be nem fizeti. Erre a város polgármestere, dr. Puky Árpád vasútra ült, feljött Budapestre, személyesen felkereste Török Gyula ministeri osztálytanácsos urat és megkérdezte, mire kell hát ez a 4 millió. Akkor Török Gyula ministeri osztálytanácsos ur kijelentette előtte, hogy ez a 4 millió a LÁB karitativ alapjának jár. Amikor pedig Gyöngyös város polgármestere érdeklődött az iránt, micsoda törvényes rendelkezés alapján akarják ezt az adót a leégett és amúgy is nyomorúságos Gyöngyös városán behajtani, akkor Török Gyula osztálytanácsos ur egyszerűen minden karitativ érzés nélkül szigorúan és kegyetlenül kijelentette, hogy a karitativ százalék beszedése Petrichevich-Horváth Emil báró államtitkár ur legszemélyesebb és leghatározottabb kivánsága, amelyet teljesíteni kell. Amikor a város polgármestere arra hivatkozott, hogy a város nyomoráságos helyzetben van és bár az összeg nem oly rendkivüli nagy, Gyöngyös város mégsem dobálózhatik a milliókkal, tehát hogy ugy mondjam, karitativ kivételt kért Gyöngyös városa számára, akkor Török Gyula ministeri osztálytanácsos úrtól azt a kategorikus kijelentést kapta válaszul : nem lehet, az államtitkár ur kivánja, meg kell fizetni ! A polgármester ekkor Írásbeli utasitást, vagy legalább nyugtát kért. Török osztálytanácsos ur kijelentette, hogy sem Írásbeli utasitást, sem nyugtát nem adhatnak, de a városnak okvetlenül be kell fizetnie a 4 milliónyi karitativ járulékot. Puky Árpád dr. polgármester ur hazautazott és ismét nem küldték el a 4 millió koronát. Erre rövidesen újra megszólalt a telefon, újra Eberling Béla, a LÁB műszaki tanácsosa jelentkezett azzal a kérdéssel, mi lesz a 4 millióval! A polgármester titkára azt mondotta: majd el lesz intézve. Nem majd el lesz intézve, felelte erre Eberling műszaki tanácsos ur, hanem tessék ezt azonnal elintézni ! Gyöngyös város magisztrátusa végre megunta ezt a sok sürgetést s 1924. június 3-án, tehát három hónappal a megállapodás után, a következő határozatban utasította a városi közpénztárt a 4 millió korona befizetésére (olvassa) : »A kislakásépitő-akcióval kapcsolatos jótékonysági járulék kiutalása. Határozás. A m. kir. népjólétimiüisterium által leadott utasitás értelmében a tanács báró Petricsevich-Horváth Emil államtitkár által megjelölendő jótékonysági célra forditandóan — kénytelen vagyok ebben a hivatalos stilusban olvasni, így fogalmazták — 4 millió koronát az »állami kislakások építése« számlaalap terhére kiutal és utasítja a városi közpénztárt, hogy a népjóléti ministerium által beküldendő bélyegtelen nyugtára és általa megadandó cimre ez összeget küldje meg. Gyöngyösön, az 1924. június hó 3-án tartott tanácsülésből.« Aláírva. Puky Árpád dr. polgármester és az egész tanács. A pénz el is ment, nyugta azonban a mai napig Gyöngyös városához nem érkezett ; a városi közpénztár aktája mellett csak a posta nyugtája fekszik, amely igazolja azt, hogy a város elküldte a 4 millió koronát. Miután tavaly június 3-án Gyöngyös városa elküldte a 4 millió koronát, tavaly július 6-án végre meg is kapta a 2 milliárdnyi kölcsönt. (B. Petricsevich-Horváth Emil: Mert július 1-én utalták ki az állampénztárból, az uj költségvetési évre azt a bizonyos 10 milliárd koronát !) Ami közbeszóló képviselő urat illeti, rendkivül meglep, azaz hogy tőle nem lep meg ez évi december hó 2-án, szerdán. 183 a közbeszólás, nem lep meg az, hogy ezt itt mondja. Ezek az adatok lényegükben 10 nappal ezelőtt megjelentek a »Szózat« cimü napilapban és a közbeszóló képviselő ur ugy is, mint népjóléti és aposztrofált államtitkár ur nem tartotta sürgősnek ós fontosnak, hogy ezt a közbeszólását cáfolat alakjában a »Szózat« és egyéb napilapok hasábjain kövesse el. (B- Petricsevich-Horváth Emil: Mert Igaz és törvényes ! Majd elmondom !) Ez a tényállás, amelyet a Nemzetgyűlés elé kívántam hozni. Kommentárt nem kívánok hozzáfűzni, mert azt hiszein az előadott tényállás önmagáért beszél. Hozzátenni csak azt kivánom, amint már az imént is megjegyeztem: ha ennek a karitatív százaléknak beszedése törvényes volt, akkor nem értem, t. Nemzetgyűlés, miért nem tudták ezt a tárgyalások folyamán megmondani és bebizonyítani Gyöngyös város polgármesterének és magisztrátusának (B. PetricsevichHorváth Emil: Megmondták!) nem tudom megérteni, hogy ha valakit olyanért, ami törvényes cselekedet, napilapban megtámadnak, miért nem tud és nem akar tiz napon belül sem válaszolni arra, pedig nagyon jól emlékszünk, hogy a Magyarság cimü napilapnak igen kellemetlen és súlyos támadásaira igenis igyekezett, nem sok szerencsével bár az aposztrofált képviselő ur a választ megadni. (B. Petricsevich-Horváth Emil: Várja meg a végét! Tizenegy sajtópert indítottam! Ez épen elég!) Másfelől, ha ez törvényes járulék volt, ha az államtitkár ur szive minden magyar város felé ilyen karitatív-törvényesen dobog (B. Petricsevich-Horváth Emii: Nem a város fizette!), akkor azt kell kérdeznem, miért nem érkezett még a inai napig sem nyugta a népjóléti ministerium részéről Gyöngyös városához és miért kell Gyöngyös város polgármesterének aggódnia, hogy talán — hiszen utóvégre minden magisztrátusnak van ellenzéke a maga városában — majd meg találják vádolni azzal, hogy habár nem éppen nagy összeggel, de mégis megkárositotta Gyöngyös városát a közpénzek dolgában ! Most pedig méltóztassanak megengedni nekem, hogy ezzel az interpellációval kapcsolatban, miután az általam ebben az interpellációban aposztrofált személy azonos azzal a személlyel, akit legutóbbi interpellációmban aposztrofáltam, és miután az a moralitás is, amely ebben az eljárásban és a Steinmetz-cel kapcsolatban feltárt dolgokban is megnyilvánul, azonos, válaszoljak Petricsevich-Horváth Emil báró képviselő úrnak arra a személyes kérdésben való felszólalására, amely múltkori interpellációmmal kapcsolatban elhangzott. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni azt, hogy a házszabályokban előirt felszólalási időn tul legalább 10 percet igénybe vehessek. Elnök : Méltóztatnak a képviselő úrnak a 10 percnyi beszédidő meghosszabbítást megadni, igen vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a beszédidő meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Válasznak neveztem a képviselő úr_ múltkori válaszát, bár érzésem szerint az legfeljebb csak hangtanilag nevezhető válasznak, a dolgok lényegében azonban mindennek nevezhetem, csak válasznak nem. Méltóztatik emlékezni a t. Nemzetgyűlésnek arra, hogy az általam aposztrofált és nem épen gyermekded vádakkal illetett képviselő és államtitkár úrnak első dolga volt az, hogy az egész ügyet igyekezett nem személyes kérdésnek, hanem pártkérdésnek, talán kormányzati kérdésnek is feltüntetni. Másodszor követte el mái' ezt a hősiességet az igen t. képviselő úr. Amikor sze-