Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. évi december hó 2-án, szerdán. 179 a szociáldemokrata-pártba való bekapcsolódás révén a nyugdíjasok helyzetén lényegesen segíthetnének, én annak a tábornoknak, aki talán csak nagyot akart mondani és azért tette azt a javaslatot, bátor vagyok emlékezetébe idézni azokat az időket, amikor nemcsak a fizetést szüntették be, hanem a tiszti kardbojtot és a rangjelzést is letépték és világ csúfjára állitották oda a világháborúban dicsőségesen szereplő magyar katonát és katonatiszti társadalmat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Á.v a katonatiszt, aki azt képzeli, hogy forradalmi irányzatokhoz való csatlakozás útján megszerezheti a nemzeti társadalom támogatását a maga igényeihez, vagy hogy rákényszerítheti a magyar nemzetre forradalmi akciókkal a maga akaratát, nemcsak hogy nem számithat a mi támogatásunkra, de egyszersmindenkorra kiközösíti magát minden becsületes magyar ember jóindulatából, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és az ilyen ember ne számítson a mi részünkről megvetésnél egyébre. Az elnök ur napirendi javaslatát elfogadom, kérem azonban a t. kormányt, hogy ezekkel a kérdésekkel konkrété méltóztassék foglalkozni. Elnök: A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólani. Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Nagyon nehéz a pénzügyminister ur távollétében erről a rendkivül fontos kérdésről érdemben nyilatkozni, ezért azt kérem a t. Nemzetgyűléstől, hogy az érdemben való nyilatkozás kötelezettsége alól méltóztassanak engem felmenteni. Inkább csak egynéhány megnyugtató szót szeretnék a nemzetgyűlés nyilvánosságán keresztül az érdekeltek felé intézni. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam két gondolatról beszélt. Az első nagyon helyes megállapítása volt annak, hogy a nyugdíjas tisztviselők nyomorúsága tulaj donképen Trianonból ered, nevezetesen abból, hogy túlságosan nagy számmal kell őket a magyar államnak eltartani. A képviselő ur ezzel kapcsolatban megállapította a kormánynak korábbi felelősségét abban az értelemben, hogy amikor talán lehetőség lett volna a kérdésnek a külállamokkal való rendezésére, ezt a lehetőséget kihasználni, vagy kellőképen kihasználni elmulasztotta. Méltóztatott a képviselő urnák említeni, hogy a szanálási törvényjavaslat előkészítő munkálataival kapcsolatban kellett volna a szükséges intézkedéseket megtenni. Akkor már elkéstünk az állítólagos lehetőségek kihasználásától. Azonban a váddal szemben meg kell állapitanom nekem, mint aki szinte idők tanuja vagyok már évek óta a kérdések fejlődésének, hogy a szanálási törvényjavaslat előkészítését évekkel megelőzően foglalkozott már a kormány ezzel az üggyel, hogyan lehetne külpolitikai, diplomáciai tárgyalások utján az indokoltlanul idemenekült nyugdijasok révén az államkincstárra áthárult terhet visszahárítani, illetve az illető államokkal átvállaltatni. Sajnos, ezek a tárgyalások konkrét eredményre a legutóbbi időkig nem vezettek. Mindamellett a kormány sohasem szűnt meg ezt a kérdést a tárgyalásokban alkalmas időben — szinte azt mondhatnám a régi latin közmondás szerint, hogy opportune et inopportune, alkalmasan és nem alkalmasan — bekapcsolni és tudomásom van arról is, hogy a ministerelnök ur dossierjében ez a kérdés a külföldön most is helyet foglal. Ami a képviselő ur által felvetett megoldási módokat illeti, hogy hogyan lehetne a nyugdíjas tisztviselőknek legalább is a munkára teljesen képtelen, teljesen alkalmatlan és a közgazdasági életben el nem helyezkedhető részén segiteni, valamint azt a kérdést, hogy nem lehetne-e a felsőkategóriát, a jómódúak kategóriáját felszólítani, mondjanak le nyugdíjukról és azután külföldi vagy egyéb kölcsön révén rendeztessék a kérdés : ez három megoldási mód volna. A t. képviselő ur maga is kijelentette, hogy nem tekinti ezt érdemben való indítványnak, hanem inkább csak felhaj it ja a gondolatot. Ennél a három megoldási módnál jóval több módozat van a kormány birtokában, részint olyanok, amelyeket önmaga dolgozott ki, részint olyanok, amelyeket a tisztviselők köréből, vagy a társadalom egyébb rétegeiből érkeztek a kormányhoz. Ezek valamenynyien tárgyalás alatt vannak és épen ez az, amiért kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék felmenteni engem az érdemben való válaszadás kötelezettsége alól. Hiszen érdemben csak akkor adhatnék választ, ha rámutathatnék arra, melyik módozat, amelyet a kormány a kérdés megoldására alkalmasnak tart. Mivel azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt bejelenthessem, csak konstatálni kívánom a nyugdíjas tisztviselők felé azt a tényt, hogy a kormány ezt a kérdést a megoldandó kérdések között a legelső helyen kívánja kezelni {Helyeslés.) és minden körülmények között próbálja megtalálni az államháztartás egyensúlyának fölforgatása nélkül a kérdésnek méltányos és a nyugdíjasok érdekeinek megfelelő megoldását. (Helyeslés.) Elnök : PeidI Gyula képviselő ur kivan szóllani. Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Csak egész röviden kívánom a t. Nemzetgyűlés idejét igénybe venni. A mai nap folyamán bátor voltam én is erről a kérdésről megemlékezni, és amig egyfelől rámutattam arra, hogy a költségvetés hemzseg az olyan kiadási tételektől, amelyekre nincs okvetlenül szükség, és amely összeget a nyugdíjasok jogos igényeinek kielégítésére lehetne fordítani, addig másfelől, azt hiszem Ujfalussy tábornok urnák elkeseredett kitörésére lojális nyilatkozatot tettem. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy az a kijelentés, amelyet itt Eckhardt Tibor képviselő ur tett, nemcsak a lojalitásnak, hanem a tárgyilagosságnak is egyenesen a pofoncsapása. Meg kell állapitanom, hogy ő ezt a kérdést taktikai célokra kívánta felhasználni és én a magam részéről visszautasítom azt az alattomos gondolatot, amely az ő beszédének befejező részében foglaltatik, mintha valakit, legyen az Ujfalussy vagy bárki más magyar polgár, megvetés illethetne azért, mert a szociáldemokrata párthoz kivan csatlakozni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Az elnök ur még sem utasította rendre! — Eckhardt Tibor közbeszól.) Ez felfogás dolga, én ismét tisztán a tárgyilagosság, az udvariasság szempontjából nem háritom ugyanezt a felelősséget arra. aki fajvédő. Hozzá kell tennem még azt is, anélkül, hogy Ujfalussy urat, vagy azokat, akik vele egyetértenek, ismerném, hogy itt a parlamentben az volt a szokás, hogy amenynyiben távollevőt bántanak meg ilyen súlyosan, az elnök ur védelmébe veszi az illetőt. Ezt én reklamálom akkor is, amikor valakit azért ér ez a súlyos támadás, mert szociáldemokrata akar lenni. (Rothenstein Mór : Ez a kétféle mérték.) Ajánlom a t. Nemzetgyűlés figyelmébe, gondolja meg végre, hogy akkor, amikor Európa-szerte szociáldemokraták a kormányon vannak . . . {Felkiáltások a középen: Hol ?) felnőttek oktatására nem vállalkozom — amikor Európa-szerte szociáldemokrata miniszterek vannak koaliciós kormányokban, akkor a magyar ügynek nem használnak az ilyen ostoba demagógiával, mintha szociáldemokratának lenni meg25*
