Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

A nemzetgyűlés 476. ülése 19.25. tuk!) és számíthatunk az ő barátságára, én újra csak azt ismételhetem, amit éhben a tárgyban előterjesztett interpellációm folyamán is mondottam, hogy Franciaországnak számtalan alkalma van arra, hogy bebizonyítsa politikai és egyéb téren való ezt a jóindulatát irányunkban, de egy ilyen kereskedelmi szerződés kierőszakolása mindenesetre a legrosszabb útja annak, hogy szimpátiákat ébresszen egy ilyen szegény országban, amelyről az egész művelt világnak tárgyilagos közvéleménye tudja, hogy neun vagyunk képesek egyenlő lábon tárgyalni más erős országgal. Ha tehát Franciaország az ő 1918-ban megkoncipiált álmát a jövőben még valóra váltani reméli és arra számit, hogy Ausztriának, de Magyarországnak is belekapcsolásával teljessé tegye azt a gyűrűt, amely az ő hegemóniája alatt uralkodjék Közép- és Keleteurópa felett, akkor Franciaországnak egészen más módon kell Magyarországhoz közelednie és egészen más szempontokból kell megítélnie Magyarország erejét, életképességét és munkabírását. Mindazonáltal kétségtelen, hogy abban a pillanatban,^ mikor Anglia a balance of powers elvének érvényesítését újra foganatba kívánja venni, abban a pillanatban, mikor Anglia Németországhoz közeledvén, újra napirendre veti az erők kiegyensúlyozásának kérdését,Angliának és Németországnak a mi barátságunkat is kell keresnie és abban a pillanatban mi a világpolitika színpadán újra meg fogjuk tudni találni a bennünket megillető szerepet. De addi; ; is, épen ugy, ahogy Franciaország példája mutatja, — amely látván, hogy politikai álmai nak megvalósítását a későbbi jövőre kell halasztania és épen ezért kereskedelempolitikai téren kivan előrehaladni — nekünk is, ha meg* vagyunk bénitva külpolitikai téren, ha akcióképességünket teljes mértékben ezen a téren kifejteni ma nem tudjuk, kereskedelmpolitikai téren kell keresnünk az érvényesülés lehetőségét és meg kell ragadnunk minden alkalmai arra, hogy ott, ahol egészséges feltételek mel lett szerződéseket köthetünk, ezeket a tarifáin; szerződéseket meg is kössük. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Amikor a vámtarifa tár gyalásába kezdtünk, mindannyian, akik az egészséges alapon felépitett vámtarifának hívei voltunk, hangsúlyoztuk, hogy ezt a vám tarifát csak eszköznek és nem célnak tartjuk és hogy ^ a viliággazdasági egybefonódásna 1: mind erőteljesebbé válásával a végső cél csak fegy lehet: a korlátoknak minél teljesebb le [bontása, a kereskedelmi és gazdasági szabad! ságnak minél teljesebb érvényesülése és minél teljesebb megnyitása annak a lehetőség nek„ hogy az egyes államok egymással minél kevesebb akadály mellett szabadion érintkez hessenek. A háború utáni viszonyoknak egyik előfutárja mindig a protekcionizmus. Hiszen lát tuk, hogy a napóleoni háborúk után is így volt. Az önellátás szükségességének gondolati és a félelem, hogy az állam el lesz zárva a se gélyforrásoktól és polgárai éhezni fognak, kellett, hogy mindenütt a védővámokra vezessen. Hiszen egyformán féltek egymástól a jó és a rossz valutájú államok is a háború után. A rossz valutájú államoktól azért féltek» mert azok az ő olcsó áruikkal elözönlötték a piacaikat és lekonkurrálhatják az erősebb országokat. A dumpingnek és a Sehleuderausfuhrnak réme ott_kisértett a háború közvetlen közelséévi december hó 2-án, szerdán. ^" gében és minden államot, még Angliát is arra ösztökélte, hogy ott, ahol szükséges, védővámokkal védje meg a maga polgárainak érdekeit. Hiszen emlékezzünk csak vissza, hogy milyen erőteljes védővámokat létesített a kulcsiparokra az elvben a szabadkereskedelem alapján álló Angolország is. Mi, amikor a üaDoru beiejezésekor egészséges iparpolitikának inaugurálására vállalkoztunk, mindjárt hangsúlyoztuk, hogy ez csupán nevelési vámpolitika lehet és amikor iparunk eléggé megerősödött, — mindjárt rá íogoK arra adatokkal mutatni, hogy bizonyos tereken ennek ideje már elérkezett — akkor a válaszfalaknak leépítésére ugyanolyan erővel és lsndülettel kell vállaikoznunk. mint ahogyan a nemzeti iparpolitika szempontjából a védelmekre vállalkoztunk. Textiliparunk a békekötéssel 61%-át elveszítette, mégis ma több szövőszéke van, mint volt Nagy-Magyarországon, és a hazai textilipar a szükségletnek egyharmadát, egyes ágakban kétharmadát ki tudja elégíteni. (Bogya János: Éljen!) 1921-ben 33.000 gyapotorsónk volt, 1924-ben már 93.000, (Strausz István: Minőségileg is jó!) 1921-ben 4000 gyapotszövő székünk volt, 1924-ben 8240. (Helyeslés.) Amíg 1921-ben 3*0 gyapjuszövőszékünk volt, 1924-ben már 1126, (Bogya János: Gyönyörű eredmények!) és mégis azt látjuk, hogy ez az ipari, amely bizonyos _ tereken ily jelentős lendületet vett, a mai időkben mégis élet-halál harcot vív. Viszont vannak nagy iparágaink, amelyek Trianon után csak a meglevőnek konzerválására kénytelenek szorítkozni. Itt van a szesziparunk, amely 240.000 hektoliter termeléséből idebent csak százezer hektolitert tud elhelyezni itt van a szalámiiparunk — és ezt az igen t. külügyminister urnák, mint kereskedelemügyi minister urnák is szives figyelmébe ajánlom, — amelynél a 13 gyárunk kapacitása 400 vagon, békebeli kivitele 200 vagon volt. és mégis 1924-ben mindössze 90 vagont vittek ki, 1925-ben pedig csak 45 vagont, és ebből is 15 vagont kikészítés utján. Tavaly ennek az iparnak talpraállitására behozatali engedélyt adott a ministerium, amely azonban, amint én tudom, elkésett. Az idén ugyanez az eset áll fenn. Ha ennek az iparnak, amely márkává vált különösen Ausztriában és általában a külföldön, meg akarjuk tartani azt a szerepét, amely az egész r magyar mezőgazdaság és kereskedelem jelentős tényezőjévé tette, ha nem akarjuk átengedtetni ezt az egész ipart a jugoszláv és a román iparnak, akkor azt hiszem, az igen t. kereskedelemügyi minister urnák a kikészitési eljárás számára szükséges husanyag behozatalára az idén az engedélyt előbb kell megadnia, mint ahogyan tavaly megadta, hogy ez az iparág azzal élhessen is. Malomiparunk a legelső Európában és Amerika legfejlettebb malomiparával versenyez, de 56 millió embernek ellátására volt berendezve. Ma pedig teng és amint mindjárt rá fogok térni, ujabban azok a kilátások is. amelyek kedvező osztrák kereskedelmi szerződés révén nyílnának a számunkra, újra elhomályosultak és lényeges mértékben redukáltattak. Gépiparunk terén nehéz iparunk helyzete nem a lefrrózsásabb, mert a monarchia hadseregének számára volt jelentékeny része berendezve és a békés iparfejlesztésre, a békés ipari termelésre való átalakulás a konjunktúra leromlása folytán nem következhetett be olyan zavartalanul, mint ahogyan azt reméltük. Mezőgazdasági e-én'parunk, malomberendezési iparunk, villanyos-