Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

10 À nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án

r

csülörtöhm. fennállanak, magát azt a munkásságot, amely felülmúlja talán az összes eddigi kultuszministerek munkásságát, mindenesetre mi is csak dicsérő elismeréssel kell, hogy az ellenzéki oldalról is kiemeljük. Az igen t. kultuszminister ur tegnapi felszólalásában azonban megdöbbenéssel hallottam egy nyilatkozatot a tanitók sérelmeit illetőleg. Bud pénzügyminister ur tegnapelőtt a nagy nyilvánosságba egy számjegyet dobott bele, hogy a tanitók a legelőnyösebb- helyzetben vannak az összes közalkalmazottak között és hogy a tanitók békebeli fizetésüknek immár 120%-át élvezik. Az ilyen kijelentés a pénzügy minister ur ajkáról alkalmas arra, hogy a közvéleményt megtévessze. A helyzet nem igy áll, és hasonlókénen nem ugy áll, ahogy tegnap a kultuszminister urnák is elébünk tárni méltóztatott. A tanítóság tényleg hálával tartozik a kultuszminister ur iránt, mert ministerkedése alatt anyagi tekintetben valóban lényegesen jobb helyzetbe került, mint volt és előhaladása is tényleg jobb. A helyzet azonban a státusrendezés óta teljesen megváltozott. A státusrendezés óta a tanítóság már nem tekint olyan hálával az igen t. kultuszminister ur felé, mert a státusrendezésben súlyos sérelmeket szenvedett. Tegnan a kultuszminister ur igyekezett a baloldalról elhangzott kifogásokat oda lekicsinyíteni, hogy azok izgatás céljait szolgálják, később pedig igyekezett ugy beállítani, mintha az a szociáldemokrata párt külön kiváltsága volna, hogy a tanitók mellett szólaljon fel, csak azért, hogy a tanítóság körébe beférkőzve a maguk politikai elveit ott eredményesebben terjeszthessék. A t. minister ur szives figyelmébe kell idéznem azt, hogy ez az elégületlenség nem a szoeiáldemokratapárt részéről és nem is az ellenzéki pártok részéről, hanem maguknak az érdekelteknek a részéről igen pregnánsan jutott kifejezésre abban a memorandumban, amelyet tudomásom szerint minden nemzetgyűlési képviselő nyomIn tásb an megkapott. Ebben a memorandumban a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége és az ebben a szövetségben tömörült összes tanítóegyesületek érdekelve vannak. A római katholikus Tanitóesryesületek Országos Szövetségét, az Állami Tanitók Országos Egvesületét a Kansz elemi iskolai csoportját, a Református Tanítók: Országos Egyesületét, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Tanitók Egyesületét, a Görögkatholikus Tanitók Országos Egyesületéi a Gazdasági Szaktanitók Országos Egyesületét, az Izraelita Tanitók Országo« Egyesületét és a Kisdedn évelők Országos Ea^vesületét mégsem lehet csak ugy, egy kézlegyintéssel elintézni. Ha ellenzéki oldalról visszhangot adunk az említett egyesületek által felsorolt panaszoknak, azt mégsem lehet olybá odaállítani a nas-v nyilvánosság elé, mintha ez pártpolitikai célokból történnék. Tény az. hogy a magvar tanitósáig a státusrendelet által Önmagát érdemetlenül lefokozva érzi és azonfelül megbélyegezve is. Csak az ő kifejezésüket ismétlem, amikor azt mondom., hogy lefokozva és megbélyegezve érzik másukat. A m-^var tanítóság azt a kérelmet intézte a minister úrhoz, hegy ezeket a rendelkezéseket, amel^1

' a tanitók státusára vonatkoznak, visszavonni méltóztassék, nehogy a tanítóság végső k<Hep;«'iïeesé-sbe kergettessék. A tanitók most szemrehányták a t. kultuszminister urnák azt. hogy olyan kötelezettség-eket is rótt rájuk és ők olyan kötelezettségeket vállaltak magukra, amelyek tulajdonképen nem az ő munkájuk körébe tartoztak volna, de amelyeket népnevelő .és népművelő jelszavak alatt mégis vállalniok kellett. A tanitók megszerzett jogokról beszéltek. Részben olyan megszerzet jogokról, amelyeket már a kulutuszminister ur ministerkedése előtt megszereztek, részben pedig olyan megszerzett jogokról, amely jogoknak eredete a minister ur működésével áll kapcsolatban. Először is kifogásolják azt, hogy a minister ur a várakozási időt meghosszabbította az egyes fizetésig osztályokban és fokozatokban és ezzel illuzóriussá tette azokat a javulásokat a fizetés terén, amelyeket azelőtt épen ő hozott, mint eredményt. Ők azt mondják, hogy ezzel a rendezéssel a tanítóknak több mint 75 %-a ténylegesen lefokoztatott, továbbá» hogy ennél a bizonyos Tamássy-féle rendezésnél, az A. és B. csoportokba való elkülönítésnél a tanitók nem hagyattak meg azokban a fizetési osztályokban és fokozatokban, amelyekben ez idő szerint vannak, hanem ténylegesen lefokoztattak. Ezt konkrét példákkal bizonyítják, amelyeket a minister ur sem fog tudni megcáfolni. A X. fizetési osztály alapfokozatából lefokoztattak az ott beosztottak a XI. fizetési osztály 1. fokozatába, a IX. fizetési osztály 3. fokozatából lefokoztattak a X. fizetési osztály 1. fokozatába, a VIII. fizetési osztály 3. fokozatából lefokoztattak a IX. fizetési osztály 1. fokozatába, illetőleg ezeknek a fizetési osztályoknak magasabb fokozataiból ugyanezeknek a fizetési osztályoknak közvetlen alacsonyabb fokozatába. Ezt a megszerzett jogok serelme nelkul nem lehet megtenni. Itt megszerzett jogok vannak — bocsánat a kifejezésért — elkobozva. Ez a tanítóságot súlyosan érinti, bennünket azonban az ellenzéki oldalon nern^ lep meg, mert már a státusrendezés előtt is épen a közalkalmazottak és nyugdíjasok anyagi javadalmazásának kérdésénél már évek óta rendszeresen tapasztaljuk azt, hogy az állani a lehető legrosszabb példával jár elől, mint munkaadó más munkaadók előtt és nem tartja be azokat az erkölcsi szabályokat, amelyeknek betartásában elsőnek kellene lennie. A tanitók ezt a bizonyos 15%-os fizetésemelést ez ideig segély formájában kapták; ez az a bizonyos genfi segéh

7

. Amig a közalkalmazottak segély formájában kapnak valamit, azt egész összegében megkapják. Amint az a segély átalakul rendes törzsfizetéssé, akkor már levonások eszközöltetnek ezekből az összegekből, levonnak bizonyos szolgálati-, betegápolási díjakat, nagyobb kereseti adót vetnek ki tisztán azért, mert a törzsilletmény most már megnagyobbodott, ugy, hogy az, hogy törzsfizetéssé vált az azelőtti segély, a közalkamazottak javadalmazásában visszaesést jelent. A tanitók azt mondják, hogy ők ezt nem érdemlik meg*. Nem érdemlik meg háborúalatti működésük után és nem érdemlik meg a forradalmi idők alatt tanúsított magatartásuk után, mert ha meg is tévedtek tanitók a forradalmak alatt, (Barabás Samu: Csak egy kis rész! — Propper Sándor: Megtévedt az a harminc forradalmi főispán is, aki odaát ül!) ezt általánosítani nem lehet. Ha visszagondolok arra, ami a forradalmak első napjaiban történt, — mindnyájunk kötelessége, hogy akkori megfigyeléseinket most értékesítsük, — azt látjuk, hogy a forradalmi kormányoknak első dolga volt egyrészt a tanítóság javadalmazását felemelni, másrészt pedig a csendőrség illetményeit javítani és különösen ezeket emelték fel horribili-