Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

A nemzetgyűlés 473. ülése 192ő. évi november lió 26-án, csütörtökön. H san. Élénken emlékszem a Károlyi-kormánynak erre a két sakkhuzására. Nem állitom, — mert nem ismerek el nálunk ilyen téren érdemeket, — hogy szociális célok vezették volnaőket. Egyszerűen saját uralmuk fentartása vezette őket, — ü<gy vélem, — amikor elsősorban a tanitóság javadalmazását emelték fel lényegesen, másodsorban pedig a csendőrség illetményeit. (Propper Sándor: A köztisztviselőket is előléptették!) Ez politikai sakkhúzás volt részükről, de ha ezt megtették és mi ezt látjuk, akkor most, a forradalmak után, amikor likvidáljuk az akkori eseményeket és értékesíteni kivánjuk tapasztalatainkat, lehetetlen, hogy a tanítóságnak és a tanitóság érdekeinek képviseletére hivatott ilyen egyesületeknek kívánságai a minister ur részéről egyszerűen ugy állíttassanak be, mint amelyeket az ellenzék csak politikai célokból hangoztat. Megnyugtathatom a t. minister urat a felől, hogy amig az ellenzéki oldalon pl. o. a demokratikus blokk köteléke fennáll és amig annak vezetésében nem csekély részem is lesz, pártpolitikai célokra a nyomort soha, semmi körülmények között felhasználni nem fogjuk. Lett volna már alkalmunk a legutóbbi esztendőkben arra, hogy a közalkalmazottak táborában uralkodó elégületlenséget a magunk politikai szervezkedésénél és terjeszkedésénél felhasználjuk. Bármilyen lesújtó véleménnyel lehet az igen t. minister ur az ellenzéki oldalról, egyet nem állithat, azt nem állithatja, hogy volna ellenzéki párt, amely például a tanitók nyomorát a maga céljaira használta volna fel. A tanitók javadalmazásának kérdésénél felhivták figyelmemet arra, hogy azokban a korosztályokban, amelyekben a tanító családalapításra volna hivatva, a mostani státusrendezés a fizetések kérdésében sok kívánnivalót hagy hátra. De amilyen a panasz a tanítóknál, ugyanolyan például az óvónőknél is. Ott is súlyos panaszokat emelnek a minister ur és a pénzügyminister ur által együttesen megállapított státusrendezés ellen; ezeket én feleslegesnek tartom ismételni, csak itt, a nemzetgyűlés szine előtt is figyelmébe ajánlom a minister urnák. Mindenesetre imponáló a pénzügyminister urnák az a magatartása, amikor azt állítja, hogy: megcsináltam egy státusrendezést és most következetes akarok maradni, nem engedek a különböző érdekképviseletek megnyilatkozásai alkalmával a követeléseknek, mikor azt mondom, hogy ez olyan rendszer, amelynek egy részét nem mozdíthatom meg, mert ha megmozdítom, akkor az egész felborul. Ez mindenesetre imponáló és indokolható is a kormányzatnak sok-sok szempontjából. Mikor azonban olyan nagy tömegről van szó, mint a tanitóság és mikor ilyen nagy hibákról van szó, mint a tanitóság javadalmazásánál napfényre került hibák és panaszok, akkor a pénzügyminister urnák ebből a merev elzárkózottságából engednie kell és itt segítenie kell addig, mig nem késő és mig be nem következik az, amit mindig mint mumust emlegetnek kormánypárti oldalról, hogy a nyomor folytán a tömegek majd nagyon balra orientálódnak. Mielőtt bekövetkeznék az a helyzet, hogy a tanitóság végső kétségbeesésükben talán mifelénk orientálódnak, méltóztassanak ezen a dolgon segíteni addig, amig nem késő. A pénzügyminister ur nyilatkozatának máitegnap meg volt a visszhangja. A Kansz, amellyel mi semminemű összeköttetésben nem állunk, amely sokkal közelebb áll a kormányhoz, mint mihozzánk, tegnap választmányi ülést tartott, s ott a tanitóság sérelmeit Csontos Győző reprodukálta. Azt mondotta: »A pénzügyminister a nemzetgyűlésen tegnap kijelentette, hogy a tanitóság egy része ma békebeli fizetésének 120%-át kapja. Ilyen tanitó nincs.« Tehát a tanitóság képviselője mondja a Kansz ülésén a pénzügyminister úrral szemben, hogy olyan tanitó, amilyenről a pénzügyminister ur beszélt, nincs. »Igaz, hogy békében a tanitó csak a IX. fizetési osztályig juthatott — mondja tovább ez a tanitó, — de nem is volt igazságos. Ám ha összehasonlítást teszünk, azt látjuk, hogy a X. fizetési osztályban évi 2600 korona volt az illetmény, ennek mai papírkorona értéke pedig havi 3,800.000 korona. Már pedig a VII. fizetési osztásban, amelybe a tanitók közül ma igen kevesen jutnak be, 3,750.000 korona fizetés van megállapítva. Tehát a legmagasabb fizetés sem éri el a 100%-ot.« A pénzügyminister ur tehát igen igen nagy számjeggyel tévedett. A tanitók e sérelmeinek megemlítése után legyen szabad néhány szóval felhivnom az igen t. kultuszminister ur figyelmét az egyetemi hallgatóknak és az egyetemi hallgatók szüleinek néhány kérelmére, melyeket egyébként már hónapokkal ezelőtt is voltam bátor a minister ur előtt tolmácsolni. Általában ugy . a szülők, mint természetesen az egyetemi hallgatók a tandíjat horribilis magasnak tartiák. Egy félévi tandíj 1,272.000 korona, ez a szegénysorsú szülők és egvetemi hallgatók előtt horribilis nagyságú. Ehhez még hozzájárulnak a beiratási, különböző egyesületi, stb. díjak, 270.000 korona. Ezenkívül a műegyetemen a vegyészhallgatóknak még külön költségei is vannak, mert laboratóriumi díjra külön körülbelül 2 millió koronát költenek. Külön kiadások vannak a közgazdasági egyetemen is. A közgazdasági egyetem az egyetlen egyetem, amely pénz lefizetését kívánja az egyetemi hallgatóktól, olyan okok és ürügyek címén, mint a villamos bérletjegy lebélyegzése. Mindegyik egyetemen ingyen bélyegzik le a villamosbérletet, egyedül a közgazdasági fakultás az, amelyen minden hallgató 17.000 koronát fizet havonta a villamos bérletjegy lebélyegzésért. Ezenkivül ugyancsak a közgazdasági egyetemen, bármilyen beadvánnyal fordul az egyetemi hallgató a dékáni hivatalhoz, minden egyes beadvány után a bélyegköltségen kivül még 17.000 korona kezelési díjat is fizettetnek. Lehetetlennek tartom, hogy ez rendén volna, mert hiszen akkor a többi egyetemek is ugyanilyen követelésekkel lépnének fel az egyetemi hallgatókkal szemben. A főiskolai hallgatók sorából súlyos panaszokat hallottam a polgári iskolai tanárképzőintézetnek a Győri-uton levő internátusa ellen. Nem akarok most az ott uralkodó állapotokkal részletesebben foglalkozni. Csak arra kérem R kultuszminister urat, méltóztassék érdeklődni ezen intézetben uralkodó állapotok, különösen az internátus élelmezése iránt, és méltóztassék általában az ott elhelyezett főiskolai hallgatók sorsát valamilyen kiküldött minisferi tisztviselővel ellenőriztetni. Tény az, hogy miközben más hasonló intézetekben például a fűtés kérdése kifogástalan, addis' ebben az intézetben előttem ismeretlen okokból a fűtés kérdése állandó panasz tárgya, és megbetegedéseknek lett már oka az, hogy a szobák állandóan fűtetlenek. Csodálatos, hogy ugyanebben az intézetben a legkíméletlenebbek a főiskolai hallgatók iránt, ha azok panaszt merészelnek emelni. vagy valamilyen kérelmet igyekeznek előtér-