Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

152 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. És még csak egyet kérek; csatlakozom ahhoz, amit az előttem szólottak mondottak: Ha valaki becsületesen kiszolgált évei után meg­érdemli a nyugdíjat, akkor az összes állami tisztviselők között a bíró áll az első helyen. (Peidl Gyula: És a tanitók!) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister urat illeti a szó. Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A felszóla­lásokkal foglalkozva, legyen szabad kijelente­nem, hogy a nyugdíj kérdéshez általános vo­natkozásokban nem kivánok hozzászólni s nem kívánok hozzászólni azokhoz a reflexiókhoz sem, amelyeket ehhez a kérdéshez tegnapi fel­szólalása alkalmával Peidl képviselő ur tett. Köszönettel veszem tudomásul, hogy a t. szo­ciáldemokrata párt a birói függetlenségnek támogatója; ezt a magam részéről teljesen meg is értem és ahhoz az indokoláshoz, amelyet a képviselő ur ehhez a kérdéshez hozzáfűzött, a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok. Kénytelen vagyok azonban megint foglal­kozni az elfogultság vádjával, amely vád Peidl képviselő ur és Rakovszky István képviselő ur részéről is elhangzott. (Propper Sándor: Schadl és Töreky feltétlenül elfogultak!) Már a tegnapi napon és ismételten kijelentettem azt, hogy azok a kritikák, amelyek itt a biró­ságok működésérői elhangzottak, valami álta­lános hangulati kritikák, anélkül, hogy az ügynek részleteit és adatait ismernők. Ki kell jelentenem, hogy amint két egyforma ember nincs, ép ugy nincs két egyforma bűncselek­mény sem, (Ügy van! jobbfelöl.) mert a bűn­cselekmény összetevődik a külső eredményből, a produktumból és az illetőnek belső énjéből, belső szándékából, belső lelkületéből. Abból a lényből, hogy az egyik izgatást ennyivel bün­tették, a másikat pedig^ annyival, az ugyan­azonosságra következtetést vonni és az azonos­ságból levonni az elfogultság vádját, nem le­het. (Ugy van! jobb felől. — Klárik Ferenc: Azért kell az esküdtszék!) Az esküdtszékről már ötször beszéltem. Rakovszky István igen t. képviselő ur fel­hozta, hogy vanak hangulatok, hogy ha ehhez a tanácshoz kerül valaki, akkor jó, ha amahhoz kerül, akkor rossz neki. Őszinte leszek és meg 1­mondom, honnan eredőnek tartom én ezt. (Hall­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A buda­pesti törvényszéken a sajtóügyek két tanács­hoz vannak kitűzve, két tanácsnak vannak a hatáskörébe beosztva. Ugy áll a dolog, hogy ha sajtóvétségért ítélnek el valakit, ez nagyon nagy baj és nagy bűn Magyarországon, mert ebben a kérdésben az egész t. sajtó szolidáris és^ hangulatot csinál az elitélt mellett és az el­itélő biróság ellen. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József : Megint a sajtó a hibás ! — Propper Sándor : A sajtó a Prügelknabe !) Elnök : Csendet kérek ! Pesthy Pál igazságügyminister: Ez a való helyzet. (Propper Sándor: Megint a sajtó kap ki!)^ és meg vagyok róla győződve, hogy ha én kisérletképen ezt a beosztást megváltoztatva, a sajtóvétségi ügyeket és a sajtópöröket szét­osztanám az összes büntetőtörvényszéki taná­csok között, akkor bevonódnék ebbe a hangu­latba a többi tanács is. (Viczián István: Mind Schadl lenne!) Foglalkozni kivánok most Wolff Károly képviselő ur felszólalásával a birói státust illetőleg. Ami a birói státusra vonatkozólag állásfoglalásomat illeti, már ismételten, azt hiszem, az unalomig sokszor kijelentettem, évi december hó 2-án f szerdán. hogy teljesen a státustörvény elvi álláspontján állok, a státustörvényt megváltoztatni lénye­gében nem engedem és ez az álláspontom vo­natkozik a státuskérdéssel kapcsolatos nyug­díjkérdésre is. De vonatkozik erre különösen azért is, mert az a terv, amely a birói nyug­díjak kérdésének mikénti elintézése tekinteté­ben a takarékossági bizottságban felvetődött, véleményem szerint határozottan érinti a birói függetlenség kérdését. Nevezetesen ugy áll a dolog, hogy a birói szervezeti törvények értel­mében — kérem Strausz képviselő urat, mél­tóztassék most jól idefigyelni előbbi közbeszó­lása folytán — bizonyos rangú biró 65 éves ko­rában, bizonyos rangú bíró pedig 70 éves ko­rában nyugdíjba: lép. Ez azt jelenti, hogy nem én küldöm nyugdíjba, hanem a törvény erejé­nél fogva nyugdíjba lép. Ezzel szemben az én jogom csupán annyi, hogy ha alkalmasnak tartom, visszatartom. Ebből a rendelkezésből folyik azután, hogy ha a takarékossági bizottság a birói nyugdíjat az állami tisztivselői nyugdíjak összegében álla­pítja meg, — természetesen ez kisebb lesz, mint a birói fizetés után számitott nyugdíj — az a biró mindent el fog követni — mint azt a mai pillanatok is mutatják — abban a tekintetben, hogy visszatartsam és ezzel feláldozza nekem a maga függetlenségét. Én ezt nem fogadha­tom el a nagy elv és eszme érdekében és a ta­karékossági bizottságnak ahhoz az álláspont­jához, mely szerint olyan intézkedést akar tenni, hogy a biró a maga fizetését fizetés jel­legével abban a keretben kapja meg, mint az állami tisztviselők, a többit pedig pótlék cí­mén, nem járulhatok hozzá, sem pedig annak konzekvenciáihoz, hogy a nyugdíj ezáltal érin­tessék. Kérem a tétel elfogadását. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 8. cí­met elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a címet elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtör­ténik.) Többség. A nemzetgyűlés a 8. címet el­fogadta. - | : : Ezzel az igazságügyi tárca részleteiben is letárgyaltatott. Most pedig áttérünk a külügyi tárca tár­gyalására. Az előadó urat illeti a szó. Gr. Hoyos Miksa előadó : T. Nemzetgyű­lés! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn folyó év feb­ruár hónapjában az 1924/25. évi költségvetést mégpedig a független Magyarország első ön­álló költségvetését itt a nemzetgyűlésen tár­gyaltuk, voltam bátor előadói beszédemben külügyi képviseletünk létesítésének és kiépíté­sének egyes mozzanataira rátérni. Előadói be­szédem további folyamán voltam bátor rámu­tatni azokra a szempontokra, amelyekre, külö­nös^ tekintettel az ország súlyos pénzügyi hely­zetére, külügyi kormányzatunknak gondolnia kellett és amelyeket szem előtt kellett tartania. Abból az előadói beszédemből azt az érte­sülést meríthette az igen t. Nemzetgyűlés, hogy egyedül és kizárólag csak a legszükségesebb mértékben lett külügyi hálózatunk ugy diplo­máciai, mint konzuli tekintetben kiépítve; és meríthette azt aa értesülést, hogy akkor 18 követséggel, 14 hivatásos konzulátussal és 34 tiszteletbeli (konzuli hivatallal rendelkeztünk. Gazdasági és politikai érdekeink megvé­dése szempontjából és céljából már az 1921 / 22. évi költségvetés indokolásában felem­littetett és tervbe vétetett az a körülmény,

Next

/
Thumbnails
Contents