Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
À nemzetgyűlés 476. ülése 1925 politikát követtem, és az én életemben egyetlenegy pillanat sem volt, amelyben az én konzervativizmusom következtében a munkásságiránti szeretetem, rokonszenvem a legkevésbé is háttérbe szorult volna. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez csak kivétel lehet! Egyéni dologi) Épen átmegyek egy olyan dologra, amely nem egyéni. A t. szocialista párt ismerni fogja azt a nagy küzdelmet, amely Angliában körülbelül 30 vagy talán 40 évvel ezelőtt lefolyt a nyolcórai, illetőleg a 12—13 órás munkaidő tekintetében. (Malasits Géza: A tíz-tizenkét órás munkaidőről volt szó!) A tizenkettő-tizenhárom r órás munkaidő körül folytak a nagy harcok és akkor a liberálisok, a nagygyárosok, a nagyipar mindig azzal állottak elő a parlamentben, hogy lehetetlen a tizenharmadik órát elengedni, mert a tizenharmadik óra az az óra, amely nekik a tiszta nyereséget biztosítja, a többit felemészti a rezsi, a munkabér, a gyárberendezés stb. Akkor egy konzervatív kormányzat állott Angolország élén és a konzervatív kormány Angliában a liberális párt, a nagytőke és a nagyipar ellenére a 12 órai munkaidőt hozta be. És mi sült ki? Kisült, hogy nemcsak nem veszített és nem ment tönkre a nagyipar, hanem ellenkezőleg, sokkal jobban ment a munka, sokkal nagyobb volt a nyereség, mert a tizenharmadik órában a munkás már anynyira ki volt merülve, hogy a gépeket nem tudta ugy kiszolgálni, mint azelőtt, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fényesen bebizonyosodott tehát, hogy a tizenharmadik óra eltörlése helyes volt. Ezzel bebizonyítottam azt, hogy igenis, a konzervatív kormányzat talán sokkal melegebben érzett a munkásosztállyal, mint a nagy kapitalisztikus érdekeket szolgáló liberális irányzat. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez csak Angliában lehetett igy !) Ezt akartam csak a konzervatív politika igazolására felhozni. T. Nemzetgyűlés! Megpendittetett itt a bírói állás függetlensége is. Én a birói állás függetlenségét az államban mindenekfelett fontosnak tartom, és a függetlenséget nemcsak az anyagi függetlenségben látom, hanem állásának biztonságában is. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Hajós Kálmán: Törvény van rá! — Propper Sándor: Amit nem tartanak be! Bakonyi esetéből is látszik!) A szociáldemokrata párt egyik t. képviselője felemiitette itt azt, hogy volt itt egy minister, aki büszkélkedett azzal, hogy egy curiai bíró cipőt talpalt. Tévedett, mert ez nem a pénzügyminister volt, hanem, — ami ennél súlyosabb — az akkori igazságügyminister. (Meskó Zoltán: Balogh Jenő!) Én akkor erről a helyről felszólaltam és kifejtettem, hogy igaza van a minister urnák abban, hogy hivalkodik és büszkélkedik azzal, hogy van egy curiai biró, aki a saját maga és gyermekei cipőjét talpalj a és ennek a curiai birónak szobrát márványban fel kellene állítani oda a Curia fényes csarnokába, mint a birói függetlenség és becsületesség örökös példáját, de szégyenoszlopa legyen ez egyúttal annak az igazságügyministernek, aki ezzel hivalkodni mert. (Hajós Kálmán: Tévedés! Nem hivalkodott vele!) A birói fügegtlenséget az állam egyik létalapjaként tekintem. Minden inkább megingatható, mint a birói függetlenségben való közbizalom. Mindig szívesen konstatáltam, hogy a legnagyobb haladás, amelyet Magyarország felmutatott, az volt, hogy minekünk, hála Istennek, független bíráink voltak, akik évi december hó ' 2-án, szerdán. 151 nyomorogtak ugyan, de hogy egy biró megvesztegethető lett volna bármi tekintetben 5 erre nézve hosszú életemben csak három esetre emlékszem. Ezek olyan felzúdulást keltettek az országban, mint kevés más dolog. (Mozgás a jobboldalon.) Bocsássanak meg, nem akarok inszinuálni, azonban a birói ítélet érintethetetlensége nemcsak abban áll, hogy őt senki emiatt — amint ez helyes is — kérdőre nem vonhatja, a birói ítélet érintethetlensége abban is áll, hogy közmegnyugvást keltsen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalodalon.) Hogy ha én a biró eié állok — tudom, hogy bekötött szemmel ábrázolják Justiciát, (Propper Sándor: Lecsúszott a kendő a szeméről!) — leveti magáról a közönséges élet porát, s amikor odaül a birói székbe, függetlenül és igazságosan itél. Neveket nem fogok felemliteni, de vannak jelenségek, amelyeket kötelességemnek tartok felemlíteni, mert, mondom, én nem vagyok szociáldemokrata, hanem konzervatív ember vagyok és mint konzervatív embernek a tekintélyt tisztelnem kell, ha azt akarom, hogy az állampolgárok maguk is tiszteljék a tekintélyt. Én tisztelem a birói függetlenséget és egy ország legnagyobb kincsének tartom a kitűnő birói kart,, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de nem szabad olyan közhangulatnak keletkeznie, amely azt mondja: jaj neked, ha ez elé a tanács elé jutsz ; (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ez a tanács vegyesen itél; ha odalépsz, el vagy veszve. (Peidl Gyula: Ez megingat minden hitet!) Nem szabad megtörténnie annak, hogy vádlott, aki utóvégre szintén embertársam, különböző bánásmódban részesül, ha itt van, s különbözőben, ha ott van. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a nyugellátások címéhez szólani. Rakovszky István: Én épen azért beszéltem, mert a birói kar ... Elnök: Azért kellett figyelmeztetnem a képviselő urat, mert az aktivokról méltóztatott beszélni; méltóztassék a nyugellátásról^ beszélni! (Pakots József: Azok is nyugdíjasok lesznek!) Rakovszky István : Azért is szólok ehhez, mert nem szeretném, ha valamely biró, aki olyan irányban működik, ahogy én gondolom, korán nyugdíjba kerülne, (ügy van! a szélsőbaloldalon.— Ellentmondások jobbfelől.) és ezáltal a nyugállomány fokozódnék. (Pesthy Pál igazságügyminister : Ez nem áll meg!) Itt van a 70 éves korhatár! (Pesthy Pál igazságügyminister: Korán nem lehet nyugdíjba menni!) 70 éves korhatárral lehet. (Pesthy Pál igazságügyminister: Kell is! — Erődi-Harrach Tihamér előadó: Ez a bíráknál imperative ki van mondva! — S transz István közbeszól.) Hogy a t. elnök ur figyelmeztetésének elegei tegyek, a nyugellátásra térek át. Kijelentem, hogy én a birói fizetést az aktivoknál is keveslem. A birónak anyagilag teljesen függetlenül kell dolgoznia, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha egy biró, aki sehogy, de sehogy sem tud mellékkeresetre szert tenni, nyugdíjba megy, akkor ne legyen kénytelen nyomorogni, ne legyen kénytelen újból munka után nézni, hanem azzal a tudattal menjen nyugdíjba, hogy miután a legnehezebb áldozatok árán is becsületesen, tisztességesen megtette kötelességét, most, amikor nyugdíját megkapja, abból gondnélkül megélhet. Én ezt a tételt, ha kilátásom lenne arra, hogy segithetnék vele a birói nyugdíjasokon, nem szavaznám meg, de miután erre semmi kilátásom nincs, a tételt elfogadom.
