Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

150 A nemzetgyűlés 476. ülése 192Í miféle befolyásnak ne legyen kitéve, hanem csak a lelkiismeretére hallgatva hozzon Ítéletet. (Egy hang jobbfelől: Szomorú, ha nem ugy volna!) Mert még ebben az esetben is, uraim, mi vagyunk hátrányban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak csak egészen objektíve beismerni, hogy a legjobb esetben is a birák túlnyomó része osztájyhelyzeténél fogva nem mihozzánk tartozik, hanem az arakhoz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát minden irányban körül is van bástyázva a birói függetlenség, még mindig mi vagyunk rosszabb helyzetben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi tehát, igenis, kivánjuk a birói függetlenségnek elképzelhetően legmesszebbmenő körülbástyázását, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül csodálkozom azon, hogy Wolff Károly igen t, képviselőtársam ma a birói és ügyészi státus érdekében olyan keményen lándzsát tört. Hát, azt kérdezem Wolff Károly t. képviselőtársamtól, hogy: »Uraságod idegen?« Hiszen, ha ön nem is személyesen, de az ön társadalmi osztálya tapsolt Teleszkynek, Európa legnagyobb smuciánjának... (Zaj jobbfelől és a középen.) Kérem, nem bántólag mondom. Elnök: Kénytelen vagyok a: képviselő urat rendreutasítani. Méltóztassék a parlamentáris formák és keretek között maradni! (Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Mondtak maguk már különbet! — Berki Gyula: Elmehetnének hozzá iskolába! — Propper Sándor: Kezdje meg, főtanácsos ur! — Farkas István: Mielőtt főtanácsos lett, elmehetett volna tényleg tanulni! — Berki Gyula: Még sem lehet az ország egyik legtekintélyesebb emberéről igy beszélni. Ez parlamenti hang? — Klárik Ferenc: Kérjen szót! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Nálam nagyobb tisztelője Teleszkynek nincs, (Petrovácz Gyula: Bemutatta!) de én már neki a szemébe is megmondtam ezt, amit itt megmondtam és ami egyáltalában nem dehonesztáló kifejezés, csak egy állapotnak jellemzése, amilyen lelkiállapotban a háború alatt Teleszky volt. Teleszky itt a nemzetgyűlés termében jelentette ki, hogy büszke és boldog arra, hogy vannak birák, akik maguk talpalják a cipőjüket. (Rakovszky István: Nem Teleszky volt! — Felkiáltások: Balogh Jenő mondta!) Balogh Jenő? Kérem, ha nem Teleszky mondotta, akkor itt a Ház előtt ünnepélyesen visszavonom ezt a kijelentést. De a hangsúly nem Teleszkyn van, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem a személy a fontos, hogy ki mondotta. Ha nem Teleszky mondotta, még egyszer bocsánatot kérek. Tény az, hogy itt a nemzetgyűlés, illetőleg a régi országgyűlés termében hangzott el, a polgári társadalomhoz tartozó valaki büszkén és boldogan emiitette föl azt, hogy a birák maguk talpalják cipőjüket. Mi, destruktiv szocialisták már akkor is tiltakoztunk ez ellen, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert tisztában voltunk azzal, amit Wolff Károly t. képviselő ur is hirdet, hogy a birói függetlenség attribútuma elsősorban a teljes anyagi függetlenség, de körülbástyázva olyan dolgokkal, amelyek más oldalról is teljes mértékben biztosítják ezt. Nem is a birói fizetésekről akarok én ma beszélni, hiszen erről nincs is szó ennél a címnél, hanem a nyugbérekről. Ennek az állam:

. évi december hó 2-án, ezerdán. nak osztály jellege sehol sem tűnik ki olyan eklatánsán, mint épen a nyugellátásoknál. Amíg az a bíró, az az ügyész, az az igazságügyi alkalmazott szolgál, addig az állam ad neki annyi fizetést, amennyi ugy ahogy a megélhetéshez talán egyik-másiknál elég, a legtöbbjénél azonban, különösen az alsóbb rangfokozatokban, a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz azonban kissé sok. Amig az illető munkában van, mindenki fülébe duruzsol, addig az előléptetések is kilátásba vannak helyezve, s ha védi ennek az államnak érdekeit, akkor biztos, hogy előbbre mehet pályáján. Ismerjük azokat a rendszeres jelentéseket, amelyek beérkeznek, jól ismerjük ezeket a dolgokat. Egy szóval, az egész igazságügyi apparátus arra van felhangolva, hogy védje ennek az osztálytársadalomnak érdekeit. Ezt aztán bőségesen meg is teszik azért az igen csekély fizetésért, amelyet nekik adnak. Ha azonban ez az alkalmazott, — legyen az biró, ügyész, vagy bármely rendű, vagy a*angü igazságügyi alkalmazott — nyugdíjba kerül, akkor ennek az osztályállamnak teljes mostohaságát érzi. Még egyszer mondom: különösen az alsóbbrangu tisztviselők hihetetlenül nyomorúságos béreket kapnak. Azok, akik az egéisjz társadalomi nyugalma felett őrködnek, pl. a fegyőrök, főfegyőrök, vagy más igazságügyi alkalmazottak az alsóbb rangfokozatokban, hihetetlen alacsony nyugbért^ illetőleg nyugelátást kapnak. Ezen pedig feltétlenül segíteni kell morális szempontból is, mert én immorálisnak tartom az osztályállam részéről, hogy az embereket tart, mondván: ti vagytok az oisztályállam őrzői, ti vagytok, akik a destruktivokkal és a társadalom egyéb bűnözőivel szemben az osztályállamot képviselitek, és ti ennek az osztályállamnak igazságot szolgáltattok, s amikor ezek dolgoznak, akkor; is kevés a fizetésük, amikor pedig nyugdíjba mennek, akkor egyenesen éheztetik őket. Ismétlem, ezt méltánytalannak s erkölcstelennek tartom épen az osztályállam szempontjából. Ha már ebben a költségvetésben nem lehet ezen az állapoton segíteni, akkor kérem a minister urat, hogy a legközelebbi költségvetésben feltétlenül méltóztassék ezeken az állapotokon segíteni, és ne tessék velük szemben azzal érvelni, hogy erre pénzügyi fedezet nincsen. Ugy, ahogy ma össze van állítva a költségvetés, — és erre előttem szólott Peidl Gyula t. képviselőtársam helyesen rámutatott — tényleg nincsen fedezet, de ha elkezdjük a költségvetést kissé szigorúbban megnézni, nagyitóüveg alá venni, akkor biztosan találunk ott rengeteg olyan tételt, amelyek eltörlése, megrövidítése révén ezeknek a nyugdíjasoknak, akik, mig szolgáltak, az osztályállam érdekeit védelmezték, lehet olyan nyugellátást adni, amelyből tisztességesen, becsületesen meg tudjanak élni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Rakovszky István. Rakovszky István: Igen t. Nemzetgyűlés! Nem volt szándékomban ebben a vitában felszólalni, azonban Peidl Gyula t. képviselőtársam egy állítást kockáztatott meg, amelyet én, bár beszédének nagy részével egyetértek, el nem fogadhatok. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy az csak természetes, hogy egy demokratikus kormányzat sokkal jobban szivén viseli a munkásosztály érdekeit, mint egy akármilyen más, pl. egy konzervatív kormányzat. Én konzervatív politikusnak tartom magamat, egész életemen át konzervatív ember voltam, konzervatív