Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): 7. Cím. Az 1920 : XXXIX. te. alapján alkalmazott birák és ügyészek személyi járandóságai és törvények szerkesztése. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok és tiszteletdíjak 907,770-000 K. Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): 2-Rovat. Dologi kiadások 62,900.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): 8. Cím. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások 150.186,867.000 K. — Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! A nyugellátások kérdésénél szükségesnek tartok egy pár megjegyzést tenni a birói és ügyészi karra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Ma a nyugdíjak kérdése a társadalomnak legégetőbb problémája. Én e tekintetben teljesen a nyugdíjasok álláspontján állok, mert lehetetlennek tartom, hogy a nyugdíjasok kérdését kizárólag- fiskális szempontból bírálják el. A nyugdíjasok^ kérdése kétoldalú jogügyleten alapuló követelés, és nagyon aggályosnak tartanám, ha a «kétoldalú jogügyleten alapuló követeléseknél az állam a jogügyletek egész láncolatán keresztül azt a következetes álláspontot foglalná el, hogy az állam pénzügyi helyzete minden körülmények között a vállalt kötelezettségek alól való mentesitéssel egyenlő lett. Kétségkivül igaz, hogy ezt a kérdést ilyen szempoiiból megoldani nem lesz lehetséges közmegnyugvásra, mert a kétoldalú jogügyletek tiszteletbentartása általános jogi érdeke az igazságszolgáltatásnak. Ha a vállalt kötelmi jog kötelező a magánosokra, ugy kötelezőnek kell lennie az államra is. A nyugdíjak kérdését nem lehet egyoldalú fiskális szempontból kezelni. Ha az állani pénzügyi helyzete a nyugdíjasok kérdésének meg-oldását pillanatnyilag nem teszi lehetségessé, akkor csak egy kölcsönre lehet gondolni, amelynek amortizációját azután fogaiat^siíani lehetne a "nyugdíjjárulékokkal. Hiszen az aktiv tisztviselők jelentős összegeket fizetnek be a nyugdíjakra, tehát ezen befizetett összegekkel kombinálva lehetne egy nagy külföldi tőke igénybevételével a nyugdíjak kérdését megoldani. Arra, hogy külföldön a nyugdíjak nem olyan nagy százalékuak, mint Magyarországon, nem lehet hivatkozni, mert mindjárt a bíróság-' nál kimutatom, hogy a külföldi fizetések jelentékenyen magasabbak, mert például a curiai bíróval egyenlőrangu hollandi biró fizetése havi 30 millió korona, a magyar curiai biróé pedig csak 8 millió korona. Itt tehát nem lehet hivatkozni arra, hogy a külföldi nyugdíjtáblázatokban a betöltött évek után — mondjuk, a 35 évet betöltött szolgálat után —kisebb a százalék, mint a magyar nyugdijtáblázatban. Természetes, b}ogy ha 30 millió korona havi nyugdíja van egy holland curiai birónak illetőleg, nem .curiai birónak, hanem' ugyanolyan rangbéli birónak, — akkor kétségkivül ott a százalék kisebb lehet, mint a magyar százalék, mert a 9 milliónak 100 %-a sem teszi ki esetleg a 30 millió 80%-át. Ezt a példát tehát káir alkalmazni a nyugdíjasokkal szemben, mert ez nem méltányos, nem is tartható, nem is igazságos, s nem szeretem, ha az állam a maga argumentációjában az igazságnak meg nem felelő dolgokat használ. A nyugdíjasok kérdését meg kell oldani. Amiért azonban speciele felszólalok, ez az. hogy óvást emeljek a takarékossági bizottságban felmerült bizonyos tervvel szemben. Ha még évi december hó 2-án, szerdán. 147 egy pár ilyen rendezés éri a birói és ügyészi külön státust, akkoir ennek egész jelentősége meg fog szűnni. Mert ma ugy áll a helyzet, hogy az 1920. évi törvénycikkben megállapított aránytalansággal szemben, amelyet a nemzetgyűlés állapított meg gróf Teleky Pál idejében, az arány szakadatlanul romlik a birói és ügyészkarra nézve. Itt nagyon helyesen foglalt állást a t. előadó ur bizonyos elvvel szemben, amelyet nem szeretnék behozni a kérdés elbírálásába. A birói és ügyészi kar státusát nem lehet egyenlő szempont szerint megitélni a köztisztviselők státusával. Törekednünk kell továbbra is ennek a különleges státusnak fentartására, mert a bírói és ügyészi kar státusának kérdését így leépíteni nem lehet. Most a nyugdíjakkal kapcsolatban is nagy veszedelem fenyegeti a birói és ügyészi kart. Ma már lassanként teljesen illuzóriussá válik a birói és ügyészi különleges státus, mert a százalékok mindinkább lemorzsolódnak, s az a kitétel, hogy a birák és ügyészek javadalmazása aránylag magasabb a köztisztviselők javadalmazásánál, ma már csak problematikus érték. T. Nemzetgyűlés ! Az ország birói és ügyészi kara ebben a pillanatban idefigyel a nemzetgyűlés felé és reparációt kér azzal az igazságtalan argumentációval szemben, amely a pénzügyi kormányzat részéről elhangzott, hogy tudniillik ők 120—140%-át kapnák békebeli illetményeiknek. Az igazságügyminister ur ezt már igen helyesen meg*eáfolta. ^ Itt ^ le kell igenis szegeznem azt, hogy a birák és ügyészek illetményei csak 60—70%-át teszik ki békebeli illetményeiknek, sőt az r elsőfolyamodásu bíróságoknál a két alsó osztályban csak 100 ezer koronányi különbözetet fognak kapni egy hónapra. Ez nem státusrendezés ! A nyugellátásoknál a t. takarékossági bizottság az úgynevezett egyenlő elbánás elve szerint azt akarja, hogy a birói és ügyészi külön státus egészen szüntettessék meg a nyugdíj szempontiából, vagyis az egyenlő elbánás elve alapján ki legyen mondva, hogy az a különleges elbírálás, amelyet a külön birói és ügyészi státus jelent, csak az aktiv bírákra es ügyészekre vonatkozik, ellenben a nyua-díjasokra nézve szűnjék meg ez a megkülönböztetés. Én megint csak azt mondom, hogy kétoldali! szerződéseket igy kezelni nem lehet. A státuskérdés rendezése amúgy sem mondható közmegelégedéssel történt műveletnek, meri nincs a közalkalmazottaknak egyetlen kategóriája sem, amely e tekintetben panaszokkal ne ostromolná a nemzetgyűlést. A tanárok, tanítók és közalkalmazottak, akiknek a birói és ügyészi külön státus kérdését a legnagyobb szimpátiával kellene kezelniök, azantipátia és a kölcsönös irigykedés jegyébe kezelik. A birói és ügyészi karnak azonban ehhez a külön státushoz ragaszkodnia kell. Ha már a törvényhozás megalkotta a külön státust, ezt a nyugdíj kérdésére is érvényesíteni kell. Nem lehet ezt a külön státust illuzóriussá tenni a nyugdíjak kérdésénél sem, amely külön státust az összes nártok szimpátiával kezelik, tekir>tettpl a birói függetlenségnek legnélkülözhetetlenebb feltételére, amely — amint már sokszor emlitettem — elvégre mindenkire nézve az ultima ráció kérdése. A birói függetlenség minden körülmények között egy alkotmányjogi rendelkezés. Nem lebet ezt az alkotmánvjogi rendelkezést pénzügyi természetű rendelettel alterálni. Nem értem a szanálási törvényben foglalt azt a kijelentést sem. hogy rendeletek bocsáthatók ki. Én már a 33-as bizottságban is fel21*
