Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

144 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925, 19 milliárdot kell tisztességes emeberektől, tisztességes gyermekek tisztességes családapjától kisajtolni, hogy- ilyen gézengúzokat, himpelléreket eltartsunk. Aki a színházak körül jár, az tudja, hogy igazam van. Én magam — egészen őszintén megmondom, bármennyire lemosolyognak — 14 éve nem voltam színházban, mert engem nem lehet traktálni azokkal a trágár darabokkal. Az én pénzemért szellemi szórakozást nyújtsanak nekem, de azokkal a darabokkal.... (Berki Gyula: Ezzel nem értünk egyet, mert olyan darabokat is adnak, amelyek díszére válnak a magyar nemzetnek!) Aki járt valaha a színházak körül és a mozik körül, aki látta valaha azt, hogy uton-utfélen, villamoson és mindenütt, ahol egy inasgyerek leül, milyen ponyvairodalomszámba menő hitványság van a kezében, az rájön arra, hogy a mi fiatalkorú bűnözőink legtekintélyesebb számban onnan származnak, hogy az állam nem védekezik kellőképen az ifjúságot mételyező dolgok ellen, mert nincs is meg az a bizonyos hatodik, erkölcsi érzéke, amely szükséges ahhoz, hogy érzékelje azt, hogy mi árt az ifjúságnak. Mondhatom, hog*y a színdaraboknak erős 90—95%-a, a mozidaraboknak erősen ugyanannyi százaléka — a ponyvairodalomról nem is beszélek, mert az teljes 100%-ban idetartozik — igen alkalmas arra, hogy az ifjúság lelkét megmételyezze. Olvastam egy statisztikát, nem is olyan nagyon régen, a bécsi, szintén ilyen fiatalkorú bűnözések ellen védekező bíróság statisztikáját, amely kimutatja azt, hogy épen a ponyvairodalom és a mozi az, amely 75%-ban előidézi a fiatalkorúak bűnözését. Nem tudom, van-e nálunk ilyen statisztika. Igen valószínű, hogy van. mert ebben mi elsőrendüek vagyunk. De nem szabad megállnunk annak konstatálásánál, hogy ilyen baj van, hanem annak gyökeréig, mélyéig kell hatolnunk, és mélyen kell megfognunk a bajt előidéző okokat. (Mozgás a szélsőbáloldalon.) Sokan talán azt fogják mondani, hogy azt a szegény mozit, a hatezerméteres slágeres mozit tönkretesszük azzal, ha cencurázzuk a darabjait, mert akkor nem lesz annyi közönsége. A szinháznak és a mozinak azonban nem az a hivatása, hogy rontsa az erkölcsöket, hanem ahogy én tanultam valamikor, a szinháznak épen erkölcsnemesitő hivatása volna, a mi fajunk öntudatra ébresztése, a mi nemzetünknek bizonyos erkölcsi nivón való tartása és ennek az erkölcsi nívónak ápolása. Ez volna tulajdonképen a mozi és a színház hivatása. (F. Szabó Géza: Budapesten szenzáció nélkül nincs!) Ettől a hivatástól azonban a mozi és a színház nagyon távol van. Én nem néztem meg a darabot, de egy igen előkelő úrtól, aki sokat jár moziba és látta a darabot, hallottam, hogy nemrégiben adtak olyan darabot, amelyben a történelmi osztályt valósággal rugdossák, pofozzák:, persze különféle mezbe elbujtatva. Általában érzékcsiklandozó és trágár darabokat adnak, nem pedig olyanokat, amelyek az erkölcsi nívó fentartásához hozzájárulhatnának. Nekünk tehát nem szabad annak konstatálásánál megállnunk, hogy 19 milliárd terheli a tisztességes gyermekek tisztességes szülőit hanem a baj mélyére kell néznünk és ezért kérnem kell az igazságügyminister urat. — bár ez szorosan véve nem tartozik hozzá — hogy ezt a kérdést a belügyininister úrral megbeszélve, nagyobb cenzúrát gyakoroljanak a mozidarabok (Ügy van! a jobboldalon.) és színdarabok felett (Peidl Gyula: Mert a cen- 1 évi december hó 2-án, szerdán. zurából sohasem elég!) és ezt a cenzúrát ne bizzák fogatlan oroszlánokra, akiknek tetszik egy tizenhatéves kis szinésznő, hanem, a társadalom különféle rétegeiből — ugy, amint ez Franciaországban és Olaszországban van, mint legutoljára olvastam — azokra kell bizni, akikben a kellő erkölcsi érzék és a kellő fajszeretet is megvan. Méltóztassék elhinni, éneikül mi fizetjük a tizenkilenc milliárdot és mellette a nemzet degenerálódik és az erkölcsi züllésnek természetesen legközelebb fekvő következménye az, hogy gazdaságilag is sülyed a nemzet. Arra kérem a minister urat, méltóztassék a belügyminister úrral egyetértőleg gondoskodni arról, hogy a mozidarabok súlyosabb cenzúra alá essenek, úgyszintén a színdarabok is, (Peidl Gyula: És a gondolat is!) mielőtt színpadra kerülnek, vájjon erkölcsi szempontból megfelelők-e, (Peidl Gyula: Hogy tökéletes legyen, a gondolatokat is cenzuráztassa!) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Belelőttem szóló t. képviselőtársam azt mondta, hogy a fiatalkorúak bűnözésének okát gyökerében kell megkeresni és megfogni és ez helyes is, ő nem vonta le ennek a konzekvenciáját, nem ment el egészen a gyökérig, sőt nagyon is megmaradt a felszínen és nem vett egyebet észre, mint a hatezer méteres mozidarabot. Nem vette észre a százezer méteres nyomorúságot, (ügy van! ügy van! a szélsőbáloldalon.) amely a fiatalságot odalöki a gondozatlanságnak, amely a legalkalmasabbá teszi a talajt a fiatalkorúak bűnözésére. Ez a kérdés nem büntetőjogi kérdés, (Pesthy Pál igazságügyminister: Abszolúte nem!) ez mélyen járó szociális és gazdasági kérdés. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalkorúak ne bűnözzenek és ne essenek különböző szenvedélyek martalékául, akkor valóban a gyö kerénél kell megfogni ezt a kérdést. Ehhe;/ azonban, sajnos, az igazságügyi tárca keretében nincs mód. Az igazságügyi tárca keretében a kérdésnek valóban leginkább büntetőjogi és a büntetőjogit megelőző részét lehet elintézni. Az igazságügyi tárca nem gondoskodhatok és nem is gondoskodott arról, hogy szociális téren vegyék elejét ezeknek a bajoknak, amelyek valóban srílyosak. Cenzúrát alkalmazhatnak, igen t- Láng képviselőtársunk, a mainál még sokkal szigorúbbat, megnyirbálhatják a gondolat szabadságát, az irodalom és a szinmű-irodalőni terén, mint ahogy a hajlandóság erre a kormányban meg is van: ezzel azonban a bajon segíteni nem fognak. Ha előttem szóló t. képviselőtársam azt a kérést intézte a kormányhoz, hogy szigorítsa meg a cenzúrát az irodalom terén, én azt a másik kérést intézem a kormányhoz, tegye lehetővé a szegény szülőknek azt, hogy gondozhassák gyermekeiket, (Helyeslés a szélsőbalcldalon.) hogy megfelelő emberi nevelésben részesíthessék őket, hogy megfelelő lakásuk legyen, hogy miközben a szülők munka után loholnak vagy a gyárban dolgoznak, ne legyenek kénytelenek felügyeletlenül az utcára kidobálni. Gondoskodjanak arról, hogy a gyermek gyermekkora valóban gyermekkor legyen, mert ez a társadalom a munkásosztály, a dolgozó osztály gyermekeinek gyermekkorát egyenesen elrabolja, mert nem adja meg azokat á lehetőségeket a gyermektartónak és maguknak a gyermekeknek, amelyeket a gyermekkor megkíván. (Klárik Ferenc: Nagyon igaz! —