Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. zettséget. Van ugyan valamely rabsegélyző egyesület, ez azonban magánegyesülés és ha teljesít is némi mértékben ilyirányu kötelezettséget, ez semmiesetre sem kielégítő. Senki sem kérdezi, hogy a hosszabb időre letartóztatott rabok családtagjai miből és hogyan élnek, hogy az a züllés, amely a családtag nélkülözésével kezdődött, nem folytatódik-e a családban azáltal, hogy a család elhagyatott, kenyérkereső nélkül maradt és nem gondoskodik róla senki. Ebből a tekintélyes összegből, amelyet még sokkal tekintélyesebbé lehetne tenni, ha nem adnának nemzeti ajándékot a rabmunkát kisajátitó válalkozóknak, egyrészt ki lehetne hasítani a rabok családtagjainak segélyezésére és nem kellene ezt nagánegyesüléseknek szeszélyes, vagy bizonytalan tevékenységére bízni. Az igazságügyminister ur azt mondotta, hogy a munkajövedelem címén befolyó összeget a rabkoszt javítására fordítják. Amenynyire én informálva vagyok, a rabkosztot csak meglehetősen nagy. illúzióval lehet kosztnak minősíteni. Akiknek részük volt a rabkosztban

s maguk mondják, hogy csak a reggeli rántott leves élvezhető, ez is csak azért, mert üres meleg viz és semmi rossz tulajdonsága nincs. Élvezhető, mert nincs benne zsizsikes hüvelyes és nincs benne undort keltő valamilyen húscafat, amelyet a rabok vasárnaponként kapnak, de ha lehet, ezt is mellőzik és nem fo

: gyasztják el, mert undort kelt bennük. Tehát meglehetősen nagy illúzió kell ahhoz, hogy a rabkosztot egyáltalán elfogadjuk kosztnak. Bizonyíték erre az, hogy a rabok hozzátartozói az utolsó garasaikat takargatják össze és visznek be hozzátartozóiknak egy kis pótkosztot, hogy éhen ne vesszenek. Ha igaz az, bogy ezt a tételt, az ezen a címen befolyó jövedelmet a rabkoszt javítására fordítják, akkor ennek a koszton meg is kellene látszania. A jelenlegi időpontban ez nem látszik meg. Nekem kérnem kell az igazságügyminister urat, hogy több gondot fordítson a rabok élelmezésére és vegye fel programmjába a rabok hozzátartozóinak segélyezését, a rabok hozzátartozóiról való gondoskodást, mert ez elengedhetetlen ellentétele annak, amit az állam azzal művel, hogy kenyérkeresőket elvon a családoktól. Javaslom, (Olvassa): »Az 5. cím 2. rovatában felvett 3.740.000.000 korona 100%-kal emeltessék fel a vállalkozók terhére. A többlet a rabok rászoruló hozzátartozóinak rendszeres segélyezésére fordítandó.« Elnök: Szólásra következik? Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. Az igazságügyminister ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! A Propper Sándor t. képviselőtársam által felhozottakra azt jegyzem meg, hogy én ennek a bevételi forrásnak, ennek a 3,740.000.000 koronának érintéséhez a magam részéről hozzá nem járulhatok. Nem járulhatok hozzá azért, mert ugyanezen a címen a 2. rovat 5. alrovatában nekem majdnem tízmilliárd rabtartási költségem van és a 4. cím 2. rovat 5. alrovatában 9 milliárd rabtartási költségem. Ha én a bevételeimet elosztogatom, akkor kérdem az igen t. képviselő úrtól, miből vegyem a szükséges összeget, (Propper Sándor: Gondoskodtam a fedezetről! Tessék felemelni 100%-kal a rabmunka díját) mert méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ennek a tételnek dotációt a pénzügyministeriumtól kieszközölni a mai pénzügyi helyzetben szinte lehetetlen dolog. A képviselő ur azt a kérdést intézte hozévi december hó 2-án, szerdán. 143 zám, hogyan aránylik a szabad munka bére a rabmunkabérhez. A rabmunkának értékesítésére vonatkozóan azt mondhatom, hogy a rabmunka, ami eddig kiadatott, rendesen versenytárgyalás alapján adatott ki és a munkabér szinte megközelítette a rendes külső munkabéreket. Ott, ahol a munkás utáni járandóságok viselésére a vállalkozó köteleztetett, ott bizonyos lecsökkentés van, azonban nem oly kicsiny az az összeg, amelyet a vállalkozók kötelesek fizetni. Az, hogy én megkötött, meglevő szerződésekbe belenyúljak pillanatnyilag és azt mondjam, hogy felemelem a munkadíjat 100%-kal, jogilag egyszerűen lehetetlenség. Nem lehet egyebet tenni, mint azt, amit szándékozom is tenni, hogy a szerződések lejárta után ilyen szerződéseket nem fogok kötni. Ami a letartóztatottak családtagjainak segélyezését illeti, ez ugy van rendezve, hogy a letartóztatottat megillető munkadíj — amelyet, már jeleztem, fel akarok emelni, az erre vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak — a belső munkadíj a letartóztatottak részére takarékpénztárilag kezeltetik és az ő részére kezelt összegnek kétharmad részével a letartóztatott olyan irányban, hogy azzal családját segélyezheti, ma is rendelkezik. Mindezeknél fogva kérem, méltóztassék a képviselő ur indítványának elvetésével a tételt eredeti szövegében elfogadni. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 2. rovattal szemben áll Propper Sándor képviselő ur elleninditványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti rovattételt elfogadni, szemben Propper Sándor képviselő ur indítványává], igen, vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti tételt fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Me ff történik.) Többség. A Ház a rovatot eredeti alakjában fogadta el és Propper képviselő ur elleninditványát elvetette. Következik a 6. cím. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : »6. Cím. Fiatalkorúak bűnözése elleni védekezés. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 6.768,564.000 K.« Láng János! Láng János : T. Nemzetgyűlés ! Azt olvassuk a 6. címben, hogy nekünk a fiatalkorúak bűnözése ellen kell védekezni és ezen a címen az országot 19 milliárddal terheljük meg. (Egy hang a középen : Még ez is kevés !) Elég szomorú, hogy kevés, mert a bűnözés még növekvőben van. Elég szomorú, ha egy országban a fiatalkorúak bűnözése ellen kell védekezni. Elég szomorú, ha nekünk, felnőtteknek, a nemzetgyűlésnek és az egész társadalomnak ezzel foglalkozni kell. Minthogy azonban a baj már megvan, annyit teszünk és annyit kell tennünk, amennyi szükséges ahhoz, hogy a fiatalkorúak bűnözését restringéljnk és a fiatalkorú bűnösöket valamiképen jobb útra téritsük. Ugy látszik, a t. minister ur ugy gondolja, hogy ezen a társadalmon tudna leginkább segiteni. Nem mondom, az egyházaknak nagy szerepük lehet, az erkölcsös nevelésnek nagy szerepe lehet. Ha azonban az állam nem ad kellő alátámasztást azoknak a jó igyekezeteknek, amelyek az egyház forrásaiból származnak és a társadalom jóindulatából származnak az ifjúságra, akkor az állam vessen magára, ha kénytelen 19 milliárdot az adózó nolgárok filléreiből összesajtolni abból a célból, hogy a fiatalkorúak ellen védekezzék. Méltóztassék ezt a tételt igv tekinteni és nem homokba dugni fejüket, köd előttem, köd utánam, nem utána gondolni, hogy mi lehet az oka annak, hogy