Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

142 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. csatornázási és láplecsapolási munkálatokra I rabokat alkalmazzak, ezt el nem fogadhatom. Az egyetlen terrénum, ahol beállíthatom a rabot, ugy, hogy nem vagyok ezzel kénytelen konkurrenciát csinálni sem az ipari, sem a mezőgazdasági munkásnak és egyszersmind hasznot is csinálok vele, az a terrénum, amelyet előbbi felszólalásomban megjelöltem, nevezetesen, hogy a letartóztatási intézetek részére egészen addig a terjedelmig, amilyen terjedelmű birtokokat a letartóztatottakkal meg ludok munkáltatni, azokat az igazságügyi tárca részére bérbeveszem és ott foglalkoztatom a rabokat. (Helyeslés.) Ennek végső keretét abban látom meghatározhatónak, hogy én odáig akarok elmenni ezeknek a birtokoknak bérbevételével, hogy a letartóztatottak munkájával az összes letartóztatottak élelmezését biztosítani tudjam és igy az államkincstárt ettől a tehertől meg tudjam szabaditani. (Helyeslés.) Az előbb is rámutattam arra, hogy én ezzel nem csinálok és nem akarok konkurrenciát csinálni a mezőgazdasági munkásságnak sem, mert az eddigi példák szerint, mint mondottam, az összes bérbevétel előtt birtokon volt mezőgazdasági munkások munkájukat megkapják; sőt az intenzív termelés folytán kétszer annyi külső szabad mezőgazdasági munkást tudok foglalkoztatni a mezőgazdaságban, mint azelőtt- (Rothenstein Mór: Mi lesz a sokszorosító iparban! — Felkiáltások jobb felől: Egyszerre nem lehet két dologról beszélni!) Majd rögtön rátérek erre a kérdésre is, t. képviselő ur. Legyen szabad hangoztatnom az uj felfedezőkkel szemben azt, hogy ez nem uj irány, ez az igazságügyi tárcánál már beállított és a pénzügyi Ienetőség-ek szerint kiépítendő irány, egészen addig, mig biztosítani tudjuk azt, hogy összes letartóztatottainkat önmagukkal láthatjuk el. A sokszorosító ipart illetőleg legelőször is meg kell jegyeznem azt, hogy ebben a kérdésben igenis van haladás, amióta én ezt a tárcát átvettem. Mert, igen t. képviselő ur, amikor én ezt a tárcát átvettem, a váci fegyintézeti nyomda igenis dolgozott kifelé is, azóta pedig nem dolgozik kifelé és senkinek sem, csupán a bíróságok számára. Az pedig, hogy én a bírósági nyomtatványokkal menjek ki. amikor régi időktől fogva ott van a berendezett nyomda, az államkincstár szempontjából olyan valami lenne, amiért joggal vonnának engem felelősségre. A zacskókérdésben megnyugtathatom az igen t. képviselő urat arról, hogy ez visszafejlődő ben van. tahin már teljesen is megszűnt és nem fog újra felvétetni. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy mindezeket a szempontokat ismerem, tudom magam is, mindezek a szempontok általam is figyelembeveendők, mert a külső megélhetési viszonyokat belső munkákkal nehezíteni nem akarom. Igen súlyos a helyzet, amelyről Malasits Géza igen t. képviselő ur a belső munkáltatásnak az érintkezésből eredő következményeként megemlékezett. Ez megvan, ezt én is tudom, igen t. képviselő ur, s ezt a kérdést én sem látom másként megoldhatónak, mint ugy, hogy nem küldöm a kis csirkefogót a nagy csirkefogók közé, hogy ott kioktassák, mert oda szinte egyetemre megy. Nagy örömmel számolhatok be arról, hogy milyen a hangulat, a szellem ilyen rab-mezőgazdaságban, amilyen a bartai, a miklai stb. évi december hó 2-án, szerdán. Ott a rab jó levegőn van, jobb élelmezésben részesül, az Isten szabad ege alatt lelkivilága is egészen más, mint a dohos és hűvös helyiségekben. Épen ezért azt mondom, hogy ezt az irányt, amelyet az urak megjelöltek, igenis követem, de bocsássanak meg, hogy megjegyezzem, hogy nem az urak tanácsa folytán, hanem már korábbi g'ondolat folytán. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem, móltóztatnak-e az 5. cím 2. rovatát elfogadni, igen vagy nem ! (Igen.) A Ház az 5. cím 2. rovatát elfogadta. Láng János jegyző (olvassa): Eenkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. Rovat. Haszonbérletekre és felszerelésekre 127,500.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): 2. Rovat. A letartóztatottak és fiatalkorú növendékek felruházására 6.623,030.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Láng János .jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. Rovat. Ingatlanok és haszonbérletek jövedelme 3.570,000.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Következik a 2. Rovat. Munkajövedelem 3.740,000.000 korona. r Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Rögtön elöljáróban ki kell jelentenem az igazsagüijyminister úrral szemben, hogy mi nem pályázunk az uj felfdezői tisztségre. (Pesthy Pál igazságügy minister: Csák ugy néz ki a dolog!) Mi nagyon jól tudjuk, hogy ilyen akciók folyamatban vannak a ministériumban, mi csak arra akartuk felhívni az igazságügyi kormány figyelmét,^ hogy ezeket szélesebb alapokra fektessék; én különben ezt a kérdést nem is érintettem. A második alrovat 3.740,000.000 koronát jövedelmez az államkincstárnak munkajövedelem címén. Itt ismételnem kellene mindazt, amit az előző hasonló tételnél elmondottam; mivel azonban nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni csupán rnégegyszer felhivom az igazságügyminister ur figyelmét arra, hogy az ilyen címen elért jövedelem egy részét mésns csak szükséges és lehetséges volna szociális célokra fordítani, a rabok és azok családtagjai érdekében. Mindenekelőtt keveslem az összeget. Valószinü, hogy a szerződő munkaadók fizetik be ezt az összeget. Nem áll rendelkezésemre számadat s az indokolás sem nyújt erre nézve felvilágosítást, de egészen bizonyos, hogy a szerződő munkaadók potom áron jutnak hozzá a rabmunkához, hogy mit fizetnek, nem tudom, nem hallottunk róla egyetlen számot sem, de érdekel a dolog, szeretném tudni, hogy a rabmunka és a szabad munka ára hogyan viszonylik egymáshoz és mennyiben marad a szabad munka inferioritásban a rabmunkával szemben. Mert erre szükség van grazdasági szempontból, de szükséges ez szociális szempontból is, ismétlem, a rabok érdekében. Ha az állam a saját érdekében fogházbüntetésekre Ítél embereket és emberek tömegeit, ugy ezekkel szemben bizonyos kötelezettségei, erkölcsi és gazdásági kötelezettségei vannak, amelyeket az állam eddig nem ismert el. Ezen a téren nem akarok uj felfedező lenni, mert már neves kriminológusok megállapították, hogy az államnak vannak ilyenirányú kötelezettségei, a magyar állam azonban eddig a rabok hozzátartozóival szemben nem ismert ilyen kötele-