Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

140 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. nagy a. szigorúság és felügyelet, ugy, hogy ott összebeszélések és egymásnak kioktatása valóban majdnem teljesen ki van zárva, majdnem lehetetlen. Kivételt képeznek a könnyű 14 napos, 8 napos, egy-kéthetes foglyok, akik együtt vannak. Egyébként a nehezebb bűnözők külön vannak. Az osztályokban azonban lehetetlenség, hogy egymással ugy érintkezzenek, hogy egymást kitanítsák. Más azonban a helyzet a műhelyekben. Azáltal, hogy az őrszemélyzet rendkivül csekély számú és az a csekélyszánm őrszemélyzet is rosszul van fizetve és táplálva, továbbá túlhosszu a szolgálati idejük, ennek következtében benn a műhelyben ülnek ugyan, de szegények el-elbóbiskolnak és örökké nem lehetnek ott, ahol a rabok dolgoznak. A délutáni uzsonnaidő alatt, nemkülönben munkaközökben is, miután a munkagépek egymás mellett vannak, nagyszerűen kioktathatják egymást. Hogy mi történik, arra nézve egy pár dolgot emlitek meg példaképen. Bejön egy fiatalember, megkérdezi a másik: mennyi van? — Három mázsa. — Miért? Elmondja részletesen. — Hogy csinálták stb? — Te állat, hogy tehetsz ilyet, amerikai fúrót veszel oda acélkerekekkel! Hát nem tudod, hogy oda fakerék való? — Igaz, hogyha az őr észreveszi közéjük csap és itt-ott fegyelmi büntetések is esnek, azonban a mai rendszer mellett teljesen kizárt dolog, hogy a rabok a mííkelyekben ugy dolgozzanak, hogy egymással ne beszéljenek. Uzsonnaidőt kell adni, mert hiszen a munkaidő épen elég hosszú, amellett a rossz táplálkozás mellett, lehetetlen hosszabb ideig foglalkoztatni őket uzsonna nélkül. Uzsonnát kell adni nekik. Egy műhelyben egy őr van, aki az uzsonnaidő alatt nem szaladhat egyiktől a másikhoz meghallgatni, hogy mit beszél. Amellett tehát, hogy az iparosok, az érdekelt munkáltatók és munkások zúgolódnak amiatt, hogy ott produktiv munka készül, még hozzá akkordmunka, tehát rendkivül olcsó munkaerővel állítanak elő meglehetősen sok munkát, — ez tehát az egyik veszély, a másik az, hogy a társadalomnak is kára van belőle, amely elvégre mégis csak azért záratta be törvényei segitségével ezeket a bűnöző embereket, hogy megjavuljanak, mert azok ott nem hogy meg nem javulnak, hanem ellenkezőleg, még inkább elromlanak. Példaképen megemlítem, hogy egy flu, aki, nem tudom, retikült lopott, egy zsebmetsző, vagy bekerült a gyűjtőfogházba notórius betörők és csirkefogók közé. Egyharmadát a büntetésének magánzárkában tölti el, ott staniclit csináltatnak, vagy tollat fosztatnak vele és ott meg van óva a megmételyezéstől. Amint egyharmadát kitöltötte a büntetésének, érthetőleg lezavarják a műhelybe, mert minél kevesebben vannak az osztályokon, annál kevesebb munkájuk van a főfegyőröknek és a fegyőröknek. Ott azután épen jó társaságba kerül, ott vannak a nehéz legények, akik az ilyen gyereket előkapják, kitanítják, és ne méltóztassék fantasztikumnak mondani, én magam is három hónapig végigcsináltam a dolgot, tudom, hogy nagyszerűen összebeszélnek, ki mikor szabadul, és ha kiszabadulnak, mit hogyan fognak a jövőben csinálni. Ezek az állapotok azóta sem változtaK meg, sőt azáltal, hogy a szanálás ott is érezteti hatását, hogy az igen t. minister ur a személyzetet ott is csökkenteni volt kénytelen, az állapotok, ha lehet, még rosszabbak lettek. Elénk mered tehát a kérdés, mit tegyünk, mert kétségtelen, hogy igy, ahogy, van, nem maradhat. Nem lehet minden ember mellé őrt állítani és nem lehet felügyelni arra, hogy ne évi december hó 2-án, szerdán. beszélgessenek egymással. Mit tegyünk tehát! Én ebben a tekintetben utánzásraméltónak találnám azt, amit az angol kormány annakidején csinált, igaz, hogy részben a fegyencgyarmatokon, részben pedig Írországban és Skóciának egyes részein. Nevezetesen a lápos területek kiszáritásának munkájára Angliában rabokat használtak. Ugyanis meglehetősen nagy lápos területek vannak Devonshire grófságban és egyéb helyeken ós ezeknek a lápos területeknek alagcsövezéssei való ellátására és viztelenitésére használták fel a foglyokat. Az egyik falu a másiktól meglehetősen messze volt, a foglyok mozgó barakkokban voltak elhelyezve őrök felügyelete alatt, meglehetősen nehéz fizikai munkát végeztek, de egészséges friss levegőn, a táplálkozás is ehhez mért volt; este, amikor lefeküdtek, fáradtak voltak, ugy, hogy nem jutott eszükbe olyan dolog, mint amilyen eszükbe jut akkor, amikor dohos, meglehetősen rossz levegőjű műhelyben zsúfoltan együtt vannak. Azután az utak készítésénél is lehetne szerintem a rabmunkát felhasználni. Itt van azután a szikes talajok feljavítása, ami szintén olyan munka, amelyet magánmunkásokkal, privátmunkásokkal nem igen lehetne elvégeztetni, mert ez meglehetősen költséges munka. Nem akarok tanácsokat adni arra nézve, csak fel akarom hivni az igen t. minister ur figyelmét arra, hogy még a társadalom szempontjából sem egészséges az az állapot, amely ma van; nem egészséges azért, mert a bűnöző ott nem hogy megjavulna, hanem még az is, aki az alatt az egyharmad idő alatt, amelyet niagánzárkában töltött, esetleg magába is száll, a műhelyben teljesen elromlik. Nézetem szerint, ha ezeket a rabokat kiválogatva olyan munkára használnók fel, amely nem műhelyi munka, hanem amely a fizikai nehézségénél fogva is fárasztóbb arra a munkásra, akkor talán nem volna az a helyzet, mint ma és emellett lehetséges volna Magyarország egyes olyan területeit, amelyeket ma művelés alá venni nem lehet, a rabok munkájával megjavítani. Ez mindenesetre valami költséggel terhelné annak a földnek birtokosát, de ez kifizetné magát és meg volna belőle az az előny, hogy az érdekelt iparosok sem simának, hogy a rabmunka nekik konkurrenciát csinál. Ezeket voltam bátor ennél a tételnél az igazságügyminister ur figyelmébe ajánlani. Kérem a minister urat, hogy épen a társadalom szempontjából, ha csak lehetséges, vegye revízió alá ezt a műhelymunkát, mert ezen nincs áldás és a társadalom szempontjából is sokkal veszedelmesebb, mint minden más munka. Elnök: Szólásra következik? Propper Sándor képviselő ur kíván szólni. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az 5. cím bevételi rovatának 2. alrovatához kívánok hozzászólni. Ugyanaz a tétel, amely az előbbi 3. pont... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy még nem tartunk ennél a rovatnál. Az »5. cím. Kiadások, rendes kiadások« 2. rovatánál vagyunk. Propper Sándor: Akkor majd ahhoz a rovathoz kérek szót, amelyet megemlítettem. Elnök: Láng János képviselő ur kivan szólni. Láng János : T. Nemzetgyűlés ! Egyáltalában nem volt szándékomban felszólalni és ha én tettem volna azt a propoziciót, amellyel Malasits igen t. képviselőtársam jött, bizonyára