Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

118 A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. akciós, hogy visszafejleszti a szabadságjogo- , kat, hogy visszavonja és szükiti a politikai jogokat. Csak ez a felforgatás. (Erdélyi Aladár: Azokon a szociáldemokrata gyűléseken nem ilyen szabadelvűek ugy-e, hogy kidobják azokat, akik ott zavarognak! — Peyer Károly: Tévedés!) A t. képviselő ur arra ailudái, hogy bennünket ki kellene innen dobni. (Erdélyi Aladár: Arra én nem alludálok, arra nem vagyok kapható!) Annyira nem kapható, hogy egyszer már meg is tették. | Az urak sohasem a saját kezükkel végezték el a kidobatást. Erre mindig akad fegyveres erő. (Klárik Ferenc: Itt van a palotaőrség) Azt mondotta a ministereinök ur ebben az emlékezetes beszédében az emigrációról, hogy a modalitások enyhitésére hajlandó. Itt pontot tett, tovább nem beszélt, adós maradt a felelettel és a közvélemény ma sein tudja, hogy a modalitások enyhítése miben áll, Az emigránsok sem tudják ezt, akiket pedig érdekel talán egy keveset hogy miféle modalitások fognak történni. Talán szabad legyen itt reklamálnunk egy kis precizirozást, talán hajlandó volna az igen t. igazságügyminister ur megmondani, hogy a modalitások enyhítése miben áll, hogy milyen módszerrel, vagy bűvszerrel akarják lehetővé tenni az emigráció hazajövetelét. Ez a kérdés teljesen homályba maradt, és én ennek bővebb magyarázatát vagyok bátor reklamálni. Beszélnem kell itt arról a furcsa jelenségről ia, amit a tanuzás terén tapasztalunk. Ha sokáig igy fog menni, azt hiszem, a volt tanuk, és a leendő tanuk meg fogják alakitani érdekképviseletüket, saját érdekeik védelmére. (Derültség. — Erdélyi Aladár: Vaunak vidékek ahol már megalakították, ahol már előre tudják, hogy mit kapnak! — Derültség.) Csak néhány esetet említek. Itt van a Beniezky-eset, a Zichy Rafael-eset, és még egy nagyon klasszikus esetet ajánlhatok az igen t. igazságügyminister ur figyelmébe. Egy Thököly-uti gyűlés után, amikor a tömeg kivonult, hogy hazamenjen, a rendőrök, minthogy tüntetésnek minősítették, belelovagoltak a tömegbe, és egy újságírót, a Népszava egyik munkatársát letartóztatták. Néhány nap múlva kiengedték, az eljárást lefolytatták, s a birósáe felmentette. Tanúskodott mellette két másik kollégája, ezeket pedig a rendőrség tüntetésben való részvétel miatt jogerősen 200—200 000 koronára megbüntette. (Farkas István: A rendőr mindenkit elitéi.) Nem tudom, nem volna-e időszerű ennek a két cégnek működését valamenyuyire összhangba hozni, az igazságügyi és a belügyministeri cégnek munkálkodását harmonizálni, (Lendvai István: Faji kifejezés!) mert lehetetlen dolog, hogy valakit a bíróság valamely cselekményben felment, de ugyanabban az esetben a rendőrbiróság a tanukat elitéli, és a második, valamint a barmadik fokon ugyanezeket a^z ítéleteket a szokásos és készenálló blankettákon jogerősen helybenhagyják. Nemcsak ebben a kérdésben, de a nagyobb kérdésekben is hiányzik a kellő összhang. A csongrádi bombamerénylők szolnoki ítéletében, a Dohány-utcai bombamerénylők bűnügyének legutóbbi ítéletében is hiányzott az összhang, A bíróság megállapította, bogy nincs kizárva, hogy ezeket az embereket a rendőrségen bántalmazták. És mi történt? A belügyi kormányzat nyelt egyet, ezt tudomásul veszi, és a dolgok folynak tovább. A dolgok folynak tovább, és a közvéleményt tovább nyugtalanítja az a tudat, hogy vagy kiverik az illetőből a vallomást a közigazgatási hatóságoknál, ami az egyik eset, » évi december hó 1-én, kedden. és ha véletlenül szerencsés politikai elhelyezkedése van, ezen az alapon föl is mentik, (Lendvai István: Köszönöm szépen azt a szerencsés politikai elhelyezkedést!) vagy pedig az ellenkezője történik és a bíróság vele szemben másképen jár el. (Fábián Béla: Szaladgálnak itt néhányan szerencsés politikai elhelyezkedés címén! — Farkas István: Egész bolondokháza van belőlük ezen a címen!) Minthogy nem vagyok jogász, csak laikus, azt hittem, ebből a két Ítéletből valami komplikációk fognak támadni. Arra is gondoltam, hogy a belügyminister ur azt a kijelentését, amelyet Rupert képviselőtársam ma délelőtt felolvasott, komolyan veszi. Gondoltam, hogy ezt nem fogja zsebrerakni. (Farkas István: Mit vesz ő komolyan? Azt, hogy a helyén üljön.) Arra a két csattanóra, amit annak idején Szolnokon, legutóbb pedig itt kapott azzal, hogy birósági Ítéletben állapították meg, hogy tanukból kiverték a tanúvallomást, azt hittem, valami történni fog, pedig minden megy tovább a maga utján és formalitások szerint csinálják tovább a dolgokat. Ki viseli ennek konzekvenciáját? A jogkereső közönség. Ha ezt jónak méltóztatnak látni, nem bánom, tessék csinálni, én azonban bátor vagyok figyelmeztetni az igen t. igazságügyminister urat arra, hogy ennek valahogyan nem lesz jó vége. Ezt a kérdést tisztázni kell, és valahogyan jobban körül kell bástyázni egyrészt a tanuknak immunitását — mert ezt szükséges kelléknek tartom, mivel egyébként maholnap már nem akad ember, aki el merjen menni tanúskodni, — másrészt pedig, amint előző fejtep-et^seiinhpn már kifejtettem. valahos"van vissza kellene állítani az igazságszolgáltatásnak és a közigazgatásnak aggálytalan formáját. A fogházak kezeléséről kellene még beszélnem. Az igazságügyminister ur tett erre vonatkozólag a délelőtt folyamán némi kijelentést, ez azonban nem kielégítő. Nemcsak arról van szó, hogy a nem létező államfogház és a fogház között nincs ma differencia ... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék beszédét befejezni. Már csak egy perce van hátra. Propper Sándor: A fogházak, a börtönök és a fegyházak elitéltjei teljesen egyforma elbírálásban részesülnek minden tekintetben és ha valakit államfogház helyett fogházra Ítélnek, azt épugy összevasperecezik minden csütörtökön a fogolyszállitásnál, mint a fegyenceket. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ugyan! Micsoda beszéd ez!) Erre nézve hiteles tanukat tudok állítani. (Pesthy Pál igazságügyminister: Adatokat kérek! Állam fogházra ítéltet összepereceznekf!) Az államfogbázat ma a fogház helyettesíti, mert államfogháznak csak párbaj vétségnél van helye. A fogház, a börtön és a fegyház elitéltjei teljesen egyforma elbírálás alá esnek, noha a bűnvádi perrendtartás részükre bizonyos kedvezményt, differenciát biztosit. (Őstör Jőzse?: Tessék kipróbálni, meg fogja látni a különbséget!) Megvagyok győződve róla, hogy Östör József képviselő ur szívesen látná, ha megpróbálnám , . . (Őstör József: Én tudom, inert bent voltam mindegyikben! — Peidl Gyula: Mikor, ha szabad érdeklődnöm! — Őstör József: Nem mint szenvedő, legyen nyugodt ... — Peidl Gyula: Akkor más tapasztalatokat szerezhetett!)" Panaszolják, hogy a gyűjtőfogházban a cellákat nem fűtik, villágitják, illetve világitják, de csak Márffyét, mert a protekciós rendszer ott is igen divatos. (Farkas István : Még a bezárásnál is érvényesül a politika !) A fogház könyvtára teljesen el van hanyagolva. Nyolcszáz rongyos