Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. kötet van a könyvtárban, az egyik rongyosabb, mint a másik, tépettek, hiányosak, Japok hiányoznak belőlük és semmiféle uj mű a könyvtárban fel nem fedezhető. A beérkezett leveleket vagy elveszítik, vagy hetekig hevertetik, amig kikézbesitik. Én a szabadságvesztés-büntetés célját abban látom, hogy amint hirdetik, megjavítsák. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, most már méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor : Azonnal befejezem. A mai fogházviszonyokkal ezt a célt nemcsak, hogy nem érik el, de meg sem közelitik. Azzal, a kezeléssel és bánásmóddal, amivel a foglyokkal és a fegyencekkel kivétel nélkül bánnak, nem hogy megszerettetnék velük ezt a mélyen tisztelt társadalmat, hanem ellenkezőleg, a legalaposan megutáltatják. Nem jó és hasznos embereket nevelnek ott bent a társadalom számára, hanem ha szabad ezt a kife jezést használnom, anarchistákat, mert ugy bánnak velük, és annyira éreztetik velük a hatalom súlyát, hogy jó érzéssel onnan ember soha ki nem kerül. (Pesthy Pál igazságügyminister : A rend fentartása szükséges 0 Minthogy én az egész kormány és az igazságügyminister ur ellen is a tények alapján bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Kálmán Jenő! Kálmán Jenő : T. Nemzetgyűlés S Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédére csak azért nem reflektálok, mert felszólalásomban minden politikai vonatkozást kerülni óhajtok. Az ig ügyi tárca költségvetésének indokolása — és az előadó ur szakszerű beszéde — helyesen mutatott rá arra, hogy azok a nagymérvű eltolódások, amelyeket az utóbbi évtized nagy eseményei kiváltottak, éreztetik hatásukat a költségvetés összeállításában is. Az ilyenmódon összeállított költségvetés figyelemmel az ország gazdasági helyzetére és különösen a mindenekfölött féltve őrzendő pénzügyi egyensúlyra, természetesen nem dotálhatja ugy az igazságügyi tárcát amint azt megérdemelné. A költségvetés ezért szűk keretek között mozog, akár a személyi járandóságot tekintjük, akár a dologi kiadásokat, de kifejezésre jut ez akkor is, amikor azokra a nagyon leredukált hozzájárulásokra gondolunk, amelyeknek nagyon nemes céloknak a támogatása volna hivatása. Csak pénzügyi akadályai lehetnek annak, hogy biróságaink és ügyészségeink ebben a költségvetésben még nem részesülnek olyan dotálásban, aminőt nagyon szerényre szabott óhajaikban kifejeznek, és aminőt nagy nagyszerű munkásságukkal meg is érdemelnének. Ez az oka annak, hogy legalább ideiglenesen látnunk kell azt a nagyfokú elkedvetlenedést, ami ezeket a rendkívül értékes közfunkcionáriusokat elfoglalva tartja. De bizunk abban és ez vigasztalásunk is, hogy mindenkor kipróbált és bevált biróságaink, ügyészségeink továbbra is páratlan áldozatkészségükkel, meg nem ingatható fegyelmezettségükkel, pártatlanul fogják szolgálni a közt, végzik munkájukat addig is, amig az ország abba a helyzetbe jut, hogy ezeket az, ugy az ő érdemeikből, valamint a közérdekből annyira fontos anyagi ügyeket módjában lesz megfelelően rendezni. {Helyeslés jobbfelől.) Az igen t. igazságügyminister ur ismételten kijelentette azt, hogy a külön státushoz ragaszkodik és kijelentette azt is, hogy a megtörtént fizetésrendezéseket esak ideiglenes jellegüeknek tekinti. Ez a külön státus értékkel csak akkor bir, ha az azt megalkotó törvényben lefektetett elvek, különösen pedig a szerzett jogok megfelelő módon respektáltatnak; ha ez más kategóriákkal összehasonlítva nem marad élettelen keret. Ezeévi december hó 1-én, kedden. 119 ket a kereteket való élettel kell megtöltenünk, ezeket ugy kell kibővítenünk, hogy ne csak arra legyenek alkalmasak, hogy más közszolgálati ágaknál ellenérzést váltsanak ki, hanem, ha eljönnek a jobb idők, amelyek végtére olyan sokáig most már nem is fognak magukra váratni, valóságos tartalommal megtöltve, velük kiküszöbölhezsük azokat az ellenérzéseket, amelyek más kösszolgálati ágaknál mutatkoznak. Mert hiszen az államérdek szempontjából egyéb szolgálati ágak is, ha kötelességeiket lelkiismeretesen, pontosan végzik, csak annyira fontosak, mint akár maga az igazságszolgáltatás. (Ugy van ! jobbfelől.) Amint pénzügyi okai és akadályai lehetnek annak, hogy az igazságügyi tárca keretén belül biróságaink és ügyészségeink személyi járandóságai fokozottabb mértékben nem elégíthetők ki, ugy azt hiszem, kizárólag csak pénzügyi akadályok azok is, amelyek megakadályozták az igazságügyminister urat abban, hogy e költségvetés keretén beiül még nem dotálhatta az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetet olyan mértékben, amilyen mértékben az nemes emberi céljai jogán megérdemelné és amilyen mértékben arra annak az intézménynek törvényes jogcíme is van. Nem kívánok most arról szólani, hogy az ügyvédség, amely egyes egyéneiben többé-kevésbé agilis, tagozataiban, kamaráiban nehézkes, akcióiban, — ha csak nem a közszabadságok védelméről van szó, — többnyire lassú. Nem beszélek arról sem, hogy ennek az intézménynek megalkotásával késlekedett, hogy boldogabb, jobb időkben nem hozta meg azokat az áldozatokat családtagjaiért és magáért, amelyeket annak idején meghozhatott volna, ma pedig már sajnos az ügyvédség legnagyobb része nem is képes arra, hogy nagyobbmérvü áldozatot hozzon. A törvényhozás bölcsesége ezelőtt közel két évtizeddel alkotta meg, hivta életre az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetet, egy olyan intézményt, melynél szebb, emberibb célokat kevés alkalommal tűztünk még magunk elé ki, amelyet állam és tagok is támogatva, abba a helyzetbe hoztak, bizhatunk abban, hogy rövid évek leforgása alatt, ha célját nem is éri még el, de azt legalább is megközelíti. Jöttek azonban olyan idők, amelyeknek elérkezését emberi agyvelő előre nem tudhatta, olyan idők, amelyeknek elérkezése, bekövetkezése felfoghatatlan a gyarló földi észnek, mint akár a származás szentsége és a titokszerüsége ; jöttek olyan idők, amelyek évtizedek munkáját, eredményét, reménységeit felőrölték, megsemmisítették és a helyzet odajutott, hogy végsőkig fokozódott az érdekelteknek és minden velük érző meleg szivü embernek aggódása. Mikor ennek az intézménynek anyagi erejéről szólok, elég, ha annyit mondok, hogy tőkeereje amelyet mind állampapírokba, hadikölcsönökbe fektetett be, ma nincs annyi, hogy egyetlen özvegynek pár hónapra nyugodt, biztos megélhetést biztosithatna, kamatjövedelme nincs annyi, hogy ennek az egyetlen özvegynek egy hónapra nyújthatna megélhetést. Manapság az állam némi csekély hozzájárulásával, a tagoknak elég megerőltető járulékaival sem képes arra, hogy olyan nyugdíjat, olyan ellátást biztosítson az árváknak és özvegyeknek, hogy azt bizonyos pirulás nélkül ki lehetne mondani, mert hiszen szinte restellem megmondani, hogy egy özvegy ügyvédné manapság egy egész esztendőre 1,200.000, azaz egymilliókettőszázezer papirkoronát kap. (Egy hang jobbfelől: Semmi!) Ezt így tovább tűrni nem lehet. Az államnak és a tagoknak e fuldokló intézmény segítségére keli jönniök. Tudom, hogy talán a legalkalmatlanabb időben beszélek erről, viszont tudom azt is, hogy ugy az egyeseknek, mint az