Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. rendszernek javát szolgálja, nem pedig az egész lakosság egyetemes érdekeit, A gyakorlatban ezt látjuk. A jobboldali bűncselekményeknek generális amnesztiákat adtak, és ezzel nemcsak hogy a büntetéstől mentesítették az illetőket, akik ebbe a csoportba tartoznak, hanem még a birói eljárás kényelmetlenségeitől is mentesítették őket, Ezzel szemben az ellenforradalom felülkerekedé sének hetedik esztendejében még mindig vannak politikai üldözöttek és elitéltek a fogházakban, nem tudom mennyi, én körülbelül 80-ra vagy 100-ra taksálom a számukat. A legszomorúbb a dologban az, hogy ezek az apró-cseprő emberek nem bolsevisták, mert a bolsevistákat Oroszország hatalmi szóval már kiragadta a magyar ellenforradalom karmaiból, és elvitte oda magának haza. Akiket nem tartott szükségesnek, vagy méltónak arra, hogy kikérje és Oroszországba vigye, azokról bizonyítványt állított ki, hogy nem bolsevisták. Így tehát nem bolsevisták ülnek a fogházakban 1919 óta. (Pesthy Pál igazságügyminister : Hanem közönséges bűncselekményt elkövetők !) Közönséges bűncselekmények címén, t. igazságügyminister ur, olyan emberek ülnek bent, akik azt tették meg a diktatúra alatt parancsszóra, amit most például, csak egyet mondok, a lakáshivatal végez. (Pesthy Pál igazságügyniinister : Nagyon téved a képviselő ur !) Lakásokat, élelmicikkeket, vagy egyéb dolgokat rekviráltak parancsra, amit a későbbi gyorsított tanácsi eljárási rendelet alapján azután közönséges bűncselekménynek minősítettek. Lehetetlen tehát ezt a kérdést ebben a keretben meghagyni. Lehetetlen, hogy az igazságszolgáltatás után az amnesztiát is egy csoport, vagy egy osztály részére sajátítsák ki. Nagyon kérem az igazságügyminister urat, hogy azt a törvényjavaslatot, amelyet mi indokolással együtt erre vonatkozóan benyújtottunk, vegye komolyan és az ellenforradalom diadala óta, nem tudom, a hetedik vagv a nyolcadik szent karácsonykor gondoskodjék arról, hogy minden politikai üldözött odahaza legyen saját családjának körében. Ha a konszolidációról méltóztatnak beszélni, és ha a »keresztény-keresztyén« jelszavakat méltóztatnak a cégtáblára felirni, akkor méltóztassanak annak is konzekvenciáit levonni. (Herezesch Béla: Csak bízza ránk a mi kereszténységünket, nem kérünk öntől tanácsot! Vagyunk olyan keresztények, hogy öntől nem kell tanácsokat elfogadnunk!) Mélyen tisztelt uram, pillanatnyilag nem tudom az ön nevét, ne haragudjon, hogy igy szólitom, de minden Demoszthenesznél szebben beszél a tett. Ezt önnek el fogom hinni akkor, hogyha az ön kormánya az ön fellépésére, és az ön közreműködésével egy olyan. gesztussal fogja meglepni a világot, amelyről a világ eldszi, hogy keresztényi cselekedet. (Ugy van: Ugy van! a baloldalon és a, szélsőbal oldalon.) Ide tartozik az emigráció likvidálásának kérdése. Nem tudom, mi a felfogása itt a kormánynak, illetőleg annyiban tndom, amennyit a ministerelnök ur erről a kérdésről a vita folyamán mondott. Azt mondotta, hogy nem hajlandó az emigrációt csak igy, ngy likvidálni, mert ez nem csak tőle függ, hanem függ az emigránsoktól is. Ha csak az ^ emigránsoktól füg'g a likvidálás, akkor az máris végrehajtható, mert az emigráció akarja hazaboesáttatását, (Erdélyi Aladár: De azért gyalázza künn az országot!) most már tehát csak a kormánynak kell akarnia. Azt mondják, hogy odakünn a nemzetet gyalázzák és nagyon hátrányos működést fejtenek ki. (Farkas István: Dehogy , évi december hó 1-én, kedden, 117 gyalázzák! — Patay Tibor: Szerintük nem gyalázzak!) Nagy hiba, ha egy kormányzati rendszer, amely az ország csak egy részét alkotja, mindig és következetesen azonositja magát a nemzettel. A kormány nem nemzet, a reakció nem nemzet, az ellenforradalom nem nemzet s a nemzetgyűlés többségi pártja legkevésbé illetheti magát ezzel a jelzővel. A régiek a nemesi uralmat értették nemzet alatt, a többi volt a nép. Ma ez a fogalom tágul, ma a nemzet alatt Magyarország egész dolgozó népét lentről egészen a csúcsig kell érteni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal oldalon.) más fogalmazást ebben a korszakban nem lehet elfogadni. (Gr. Hoyos Miksa: Nem is lehet!) A kormány r azonban ezen az alapon nem képviseli az egész nemzetet. Ha valaki a kormány ellen akciót vagy agitációt folytat, vagy birálatot fejt ki, még nem illethető azzal a váddal, hogy a nemzet ellen cselekszik. (Erdélyi Aladár: Minden újság tele van ezzel és mégsem mondjuk, hogy nemzetellenes!) Nyilvánvaló, hogy ha valaki a kormány és a rendszer ellen birálatot mond, ezzel még nem bántotta meg az országot, mint aho^y mi is meg vagyunk győződve arról, hogy amikor támadjuk a kormányt, ezzel az országnak használunk! (Gr. Hoyos Miksa: Nem mindig!) Ez azután a mi mérlegelésünk dolga, A mi megitélésünk szerint ennek a káros rendszernek a támadása és visszafejlesztése országos nemzeti érdek és az emigráció hozzánk tartozó része sem cselekszik egyebet, — ha cselekszik — mint hogy a reakcióval szemben kifejti a maga álláspontját s elvégzi a maga bírálatát. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ha nem volna odakünn, akkor idebenn cselekedné ezt. De ezzel semmiesetre se követett el olyan bűnt. amlyért hontalansággal kell büntetni. T. Nemzetgyűlés! Ez a kérdés feltétlen megoldásra szorul, és pedig gyors megoldásra. Lehetetlen, hogy emberek arra legyenek kárhoztatva, hogy külföldön éljenek, — és itt megint a néhány vezető emberen kívül, a dolgozó nagy tömegekre utalok, —- akik a világ minden tápékán bizonytalanságban szétszórva élnek, akiknek semmi bűnük nem volt, csak az az ösztönös védekezési érzetük, amely kivitte őket innen, hogy ne kerüljenek a Duna hullámaiba vagy hogy jogtalanul ne érje őket büntetés. (Pesthy Pál igazságügyminister: Maradtak volna odakünn szép csendben, ne izgattak és ne lázítottak volna!) T. igazságügyminister ur, ha mindig mindenki a saját magáét hajtogatja, nem engedi magát meggyőzni, és képtelen arra, hogy egy lépést is előre menjen, akkor nagyon nehéz a mi munkánk. Most beszéltem egy negyedórát arról, hogy ezek nem a nemzet és nem a haza, hanem az uralkodó rendszer ellen folytattak bizonyos munkát- amihez joíra van mindenkinek. (Herezegh Béla: Felforgató munkát folytatnak!) Önök szerint felforgatás az, ha birálatot mondanak bizonyos kormányzati ténykedés felett, de nem felforgatás, ha speciálisan kiképzett bajorokkal formális szerződéseket ukarnak kötni. (Erdélyi Aladár: Miért mi felénk adresszálja ezt?) Nem felforgatás azi, mikor Budaörsnél polgárháborút kezdeményeztek, (Erdélyi Aladár: Az bizony nem, mert ez volt megmentése •\z országnak!) nem felforgatás az, ha bombákat vetnek békés polgárok közé, felforgatás csak az. ha megírják erről a kormányzati rendszerről, hogy helytelen utón jár, hogy reiß*