Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

116 A nemzet gyűlés 475. ülése 1925 kor zökkenésektől nem kell tartani, talán nem is oly nagy a jelentősége a laikus esküdtbiráskodásnak. De ma, amikor a birót köti a szabály, amikor a biró még saját jóakarata és felfogása ellenére is kénytelen néha itélni, kell a polgári bíráskodás. Akkor használ ez, amikor a társadalom nyugtalan, amikor bajok vannak, amikor laza minden, amikor minden egy hajszálon függ, amikor 12 polgár lelkiismerete talán tud segíteni oly dolgon, amin az egyes biró, vagy a hármas, vagy ötös tanács talán nem tud keresztülvergődni. Az igazságügyminister ur ellenvetése legelőször a ministerelnök ur részéről cikázott fel s ezt én elszólásnak minősítem, mert azt, hogy hatalmi szóval jog, törvény és erkölcs ellenére még mindig életben tartják a kivételes hatalmat, meg tudóm érteni, de — bocsánatot kérek — jogászoktól és bölcs államférfiaktól ilyen ferde magyarázatokat nem lehet elfogadni. Méltóztassék azt mondani: a mi hatalmunk érdekében szükségünk van a kivételes hatalomra. Ez hatalmi szempont. Így beszél Mussolini is, beszélhet igy a magyarországi változata is, de komoly jogászembernek nem lehet azt mondania, hogy az esküdtbiráskodást azért nem állítják vissza, mert a társadalom nyugtalan. (Herezegh Béla: Épen komoly jogászember mondhatja! — Erdélyi Aladár: Majd panaszkodnának, ha igy lenne!) Ugyancsak a ministerelnök úrtól hallottuk a bíróság intézményének védelmében azt a kijelentést, hogy a bíróság tárgyilagosságát és megbízhatóságát az is bizonyítja, hogy az ítéletek divergálóak, azonos esetekben különböző Ítéletek hangzanak el, sőt — horribile die tu -7- még felmentésekre is van néha precedens, (östör József: És Kupert mégis a felmentések ellen szaval! Ezt nem értem!) Nem tudom, lehet, hogy abban van a hiba, hogy aki ezt mondta, túlságosan jogász. Lehet, hogy én laikus vagyok, de abban, hogy a bírósági ítéletek divergálóak, hogy azonos esetekben különböző Ítéleteket hoznak, én nem a bíróság intézményének megbízhatóságát látom, hanem épen az ellenkezőjét. (Zaj a jobboldalon.) Megmondom, hogy miért. Mert e szerint a bíráskodás, az igazságszolgáltatás lutrivá válik. (Malasits Géza: Lutri is az!) Hát ha nem a deliktum nagysága vagy minősége dönti el azt, hogy milyen paragrafust húznak rá és milyen büntetést szabnak ki. hanem a tanács összetétele, vagy vil ásrfelfogása, vagy a tanács társadalmi elhelyezkedése, akkor, ha ketten vagyunk ugyanazzal a krimennel vádolva és megyünk két különböző tanács elé, azon kell tépelődnünk,, mint a vizsgázó diákoknak, hogy melyik a jobb tanács, hol lehet kevesebbel szabadulni, nem pedig az a mérlegelés tárgya, melyik a kisebb krimen, amelyikre fognak kisebb büntetést kiszabni. (Herezegh Béla: Minden eset más és más és esetenkint mérlegelik!) Ezt nagyon jól tudom. A ministerelnök ur azonban a maga védőbeszédet a bíróság mellett így formulázta me«-. Azt mondotta, hogy azonos esetekben divergáló ítéleteket hoztak (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem!) Ebből én azt meritem, hogy az egyes birói tanácsok között nincs meg az egységes jogi felfogás, tehát előáll egy fajtája a jogbizonytalanságnak, amely attól teszi függővé emberek sorsát, hogy melyik tanácshoz kerülnek. Mindenesetre a jogászok a túlsó oldalról lesznek olyan szí vesék és e tekintetben majd felvilágosítással szolgálnak. Én a kérdést így látom és miután így látom, szükségesnek tartottam ezt itt a ministerelnök ur szerinél^ december hó 1-én, kedden. tem elszólásszerü védőbeszédével szemben elmondani. A másik kérdés, amelyről beszélni akarok, az amnesztia kérdése. Az igazságügyminister ur ebben a kérdésben néhány nappal ezelőtt nyilatkozatot adott a nyilvánosság számára, amelynek csak egy mondatát idézem: »Ez politika, erről majd a ministerelnök ur fog nyilatkozni.« Nem tudom, fedi-e az igazságügyminister ur álláspontját ez a kijelentés. (Pesthy Pál igazságügyminister: Fedi! Fedi!) Ha fedi, akkor én végtelen szomorúsággal állapítom meg, hogy amit a minister ur délelőtt nekünk imputait, hogy mi visszük bele a bíróságot a politikába, épen megfordítva áll. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez már nem birói kérdés!) Az igazságszolgáltatásnak egy kiegészítő része ez, s ne méltóztassék szigorúan betűk szerint minősíteni, én ezt az igazságszolgáltatás kiegészítő részének tartom. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ugyan, ez már adminisztráció!) Az igazságszolgáltatás kiegészítő része, mert például a jobboldali gaztettek elkövetői, mielőtt a biróságok elé állanak, már is részesülnek az amnesztia kedvezményében, és a bíróság hozzájuk sem nyúl. (Erdélyi Aladár: Jobboldali gaztett nincs, mert minden gaztett gaztett!) Nem én teszek különbséget, az én elbírálásom szerint is minden gaztett gaztett, de sajnálom, hogy mások más gyakorlatot honosítottak meg. (Pesthy Pál igazságügyminister: Halljuk az esetet! — Erdélyi Aladár: Nekünk nincs jobboldali és nincs baloldali gaztett!) Ez az én felfogásom is, és ismételten kijelentem, végtelenül sajnálom, hogy mások ezzel ellenkező gyakorlatot honosítottak meg. (Szily Tamás: Kik azok a mások? — Klárik Ferenc: Névszerint nem nevezheti meg, olyan sokan vannak!) Ha kívánják, én elmondom (ös+ör József: Hogyne!) Nagyon szívesen elmondom, az igazságszolgáltatás eg*ész gépezetén keresztül érezzük azt a különbséget, amely -mutatkozik a jobb- és baloldali bűnesetek elbírálása terén. Elnök: Ezért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasitani. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy már másodízben voltam kénytelen rendreutasitani, s ha a képviselő ur ismételni fogja sértéseit a bírósággal szemben, kénytelen lennék a szót megvonni. (Helyeslés a jobboldalon.) Propper Sándor: Semmi szándékom nincs sérteni. (Kahók Lajos: Megtörtént dolgok!) Elnök: Kabók képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni és méltóztassék a parlamenti illemhez. és a házszabályokhoz alkalmazkodni. Propper Sándor: Az amnesztia kérdését az igazságügyminister ur átutalta a politika hatáskörébe. A betű szigorú értelmezésében tudom, hogy nem tartozik az igazságszolgáltatáshoz, azt csak kiegészítő részének tartom, és azt vallom, hogy amint az igazságszoltatást óvni kell a politika hullámveréseitől, ugyanúgy kell óvni az amnesztia kérdését is, mert ez is államhatalmi funkció amelyben mindenkinek egyformán, pártatlanul, világnézetre való tekintet nélkül kell részesednie, vagy nem részesednie. Ezt a kérdést igenis, ki kell ragadni a oolitika hatásköréből. Azt hiszem, az ig*azságüs-yminister ur lesz szíves ezt a nyilatkozatát ektiflkálni, (Pesthy Pál igazságüg-yminisfer: Nem én!) és nem hagyja meg a közvéleményben azt a tudatot, hogy az amnesztia politika, mert ez azt jelentené, hogy az amnesztia tehát ez a különleges kegyelmezési jog mindig- és mindenkor az uralkodó pártnak, vagy politikai