Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. kason alapuló törvényeket (Derültség.) és enyhítse azt az elégületlenséget, amely az al­sóbb néposztályok részéről jelentkezik. Drakon ur vállalkozott erre és megszövegezte a bün­tetőnovellát, amely meg akarja szüntetni a kivételes törvénykezést, de helyébe akar ül­tetni egy állandó kivételes állapotot, egy ál­landó kivételes törvénykezést. Ez a büntető­novella Nagy Emi] igazságügyminister ur uralma idején keletkezett, de sajnosán kell hallanunk, hogy utóda, Pesthy igazságügymi­nister ur is átvette. (Peyer Károly: Nagyon rossz örökség volt!) Ebben a korszakban ilyen módszerekkel kormányozni, ilyen módszerekkel akarni visz­szaadni az elvesztett lelki egyensúlyt, méltóz­tassék elhinni, nehezen fog sikerülni. A bün­tetőn ovella, amelynek sorsáról ma sem tudunk még bizonyosat, amellyel labdáznak, mint egy futballabdával, a pillanatnyi politikai konstel­láció szerint (Pesthy Pál igazságügyminister : Nem ! Az idő állása »szerint !) semmi egyéb, mint egy igazságszolgáltatási kutyakorbács, amelyet olyan kormánynak, amely komolyan veszi a maga konszolidációs jelszavait, nem volna szabad kezébe sem venni. Drakón alkotásairól egy későbbi korban Demadész megállapította, hogy vérrel irták. Pedig méltóztatnak látni, enyhébb volt, mint 1919-ben a mi kivételes rendszabályunk. Arisz­totelész és Pauzániász túlszigorunak minősítet­ték és Szolon enyhítette ezeket a törvényeket. Nekünk nem Drakonokra. hanem Solonokra volna most szükségünk, (Helyeslés a szélső­baloldalon.) nem büntetőnovellára, hanem va­lami olyan szabályra, amely nemcsak büntet és megtorol, hanem megnyugtat és felemel és visszaadja az emberek lelki egyensúlyát, (Klá­rik Ferenc : A biróságban való hitet !) vissza­adja az embereknek az államéletbe vetett hi­tüket, 2500 év múlva talán szabad Solont rekla­málnunk. (Erdélyi Aladár: Sőt, 2500 év nagy idő. — Mozgás a jobboldalon.) Ezzel a sőt-tel azonban a kérdés nincs elintézve és a kézle­gyintést tessék odacímezni, mert ott van a büntetőn ovella, ott kell ezt a büntetőjogi ku­tyakorbácsot kellőképen értékelve a lomtárba visszadobni. (Kuna P. András: De félnek tőle!) Én nem vagyok jogász, én a tételes joghoz nem értek, (Mozgás a jobboldalon.) én csak a jelenségekből és abból, amit egyszerű eszem­mel fel tudok fogni és fel tudok dolgozni, álla­pitoin meg azt, hogy ebben a borzalmas kor­szakban, egy nagy háború után, két forrada­lom megpróbáltatásai és egy borzalmas véres ellenforradalom tiprása után nem -a jogászok munkája volna az, hogy a következő korszak igazságszolgáltatásának alapjait lerakják vagy legalább is nemcsak a jogászoké. Nem tuclom. helyes nyomon vagyok-e, de azt hi­szem, hogy a jogászok mellé, akiknek ez mes­terségük, oda kellene ültetni a szociológuso­kat és a pszichiátereket és ennek a három szak­mának a jogászoknak, a szociológusoknak és a pszichiátereknek kellene összeülniök és ko­molyan megtárgyalniok azt, hogy ennek a megtépett társadalmi életnek milyen rendsza­bályokra van szüksége. Mert mi a helyzet? Hozzávetőleges számitások szerint csak Euró­pában százmillió ember lett szegényebb, mint amilyen volt a háború előtt. A pauperitás hallatlan nagy erővel tör előre; az emberek milliói elvesztették esalad­f en tartójukat, özvegyek és árvák milliói jár­nak itt, mindenki el van keseredve, senki sem tudja, hogy mit hoz számára a holnap. Agyon­NAPLÖ. xxxvn évi december hó 1-én, kedden. 115 szanálják a világot fizikailag és lelkileg a rossz politikusok, a rossz kormányok, és a rossz kor­mányzók s ezen azzal akarnak segitenni, hogy uj bilincseket kovácsolnak és uj korbácsokat fonnak ahelyett, hogy megkeresnék azt az utat és módot, amely alkalmas arra, hogy ezt a megtépett idegzetű, szegény, szerencsétlen tár­sadalmat megenyhítsék, megayógyitsák, meg­nyugtassák. (Klárik Ferenc: Temetőt akarnak! — Malasits Géza: Azt a rendet, amely a gyűjtő­fogházban van, ki akarják terjeszteni az egész országra!) Én, mint laikus, merem ajánlani az igaz­ságügyminister urnák, hogy ilyen alapon pró­báljon tárgyalni, ilyen alapon próbáljon uj jogszabályokat alkotni. Azt hiszem, igy sok­kal gyorsabb lesz a gvógyulás folyamata és sokkal kisebb lesz a zökkenő. Ha tőlem függne, a beteg társadalom ágya mellől elkorbácsol­nám a vérszomjas ellenforradalmi szellemet és . odaültetném az orvost abban a hármas össze­állításban, melyet az előbb voltam bátor mon­dani. Az esküdtbiráskodásról akarok néhány szót mondani, amely kérdésről előttem szólott j t. képviselőtársam bőségesen beszélt. Néhány uj szempontot akarok belevetni, hátha sikerül meggyőzni a túlsó oldalt, hogy az esktidtbirás­kodás még sem olyan borzalmas valami. Az esktidtbiráskodás nem egy ember találmánya, hanem sok évszázados jogfejlődés produktuma, Angliából indult ki, & francia forradalom vette át és alakította azt a maga szempontjai sze­rint, Már 1848-ban a Code d'Instruction Oimi­íiell-ben is látjuk; Magyarországon 1843-ban találkozunk ezzel a kísérlettel. Szemere Berta­I lan és Deák Ferenc, akik szintén jogászok I voltak, de emberek is voltak tettek ki=é"Hetet I ezirányban. 1848-ban minden állam, — közöttük ! Magvaro^záf is — bevezette; Magvarorszagmi | az 1848: XVIII. te. a saitójogi felelősség terén I létesítette az esküdtbiráskodást. 1867-ben Deák \ Ferenc rendelettel s­7 í :, l" ,-"l" í7r>, zta az eslo'idtbirás­| kodást, 1896-ban a XXXIII. tc.-kel véglegesen ! szabályozták, később módosították. Méltóztatnak tehát látni, ez nem egy ' destruktiv elme pillanatnyi felbuzdulásának eredménye, hanem sok évszázados jogfejlődés­| nek produktuma, melyet csak ugy könnyedén, | egy kézmozdulattal félredobni és mellőzni az I igazságszolgáltatásban nem lehet. Kérdem, a | mélyen t, igazságügyminister urat, méltózta­| tik-e ezt az uralmi rendszert, ennek az uralmi I rendszernek személyi kifejezőit elég súlyosnak ; tartani arra, hogy Deák Ferenc, Szemere Ber­; talán. Kossuth Lajos Horváth Boldizsár együt­tes alkotására ráüljön és azon ülve maradjon. : (Malasits Géza: Ezek mind destruktívek voltak ; az ő szemükben!) Az esküdtbiráskodásnak megvan a maga , rendeltetése és jelentősége. Az igazságügymi­| nister ur erre azt mondja, hogy a mai viszö­: nyok nem alkalmasak az esküdtbiráskodás visszaállítására, mert a közvélemény nyugta­: lan. Ma azokra a formulákra van szükség, melyeket az esküdtbiráskodás helyébe ültet­tek. Nagyon kérem az igazságügyminister urat. ne vegye rossz néven tőlem, mint laikus­tól, ha ezt naivitásnak minősítem. Ha valami­kor szükség van oly bíráskodási rendszerre, mely alkalmas arra, hogy a maga belátását a szükséghez és a viszonyokhoz mérje, akkor erre ma van szükség. (Erdélyi Aladár: Csak az I a baj, hogy belátás helyett szenvedélyek vau­] nak!) Normális időkben, amikor minden szi­lárd, amikor minden a maga helyén van, ami­ifi

Next

/
Thumbnails
Contents