Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

114 A nemzetgyűlés 475. illése 1925. hogy a biróságot ettől a nem birói munkától mentesítse. Ez lett volna a legelső lépés ahhoz, hogy a biróság intézményét a politika atmoszférájából kiemeljük. Én már többször voltam bátor feltenni azt a kérdést, igaz-e Szabó Dezsőnek az a vádja, hogy a biróság és ügyészség egy része — ő igy mondotta — bizonyos titkos alakulatok tagja. Választ erre nem kaptam. (Fábián Béla: Dehogynem, Zsilinszky itt a Házban megerősítette Î) Legalább is egyenes választ felelős helyről nem kaptam. A ministerelnök ur egy izben egy mondatban tiltakozott ez ellen mondván: tiltakozik az ellen, amit én itt állitottam és tiltakozik az ellen, hogy én ezt itt idézem, mert az idézet tényével magával ezt magamévá teszem. — Ugyancsak nem kaptam választ erre vonatkozólag az igazságügyminister úrtól sem, noha én erre már több izben alkalmat adtam és megelégedném egy sokkal szűkebb, szimplább válasszal, nem kerteléssel, nem a kérdés körül való utazgatással, hanem egy igen, vagy nem szócskával: tagjai-e birák és ügyészek a titkos alakulatoknak, a kettős kereszt vérszövetségnek — most már igy teszem fel a kérdést — (Fábián Béla: Az Etelközi szövetségnek!) vagy pedig az Etelközi szövetségnek! Mert hiszen az a tény, ho°y titkos szervezetek, involválja azt, hogy az ember őket ne ismerje. Mondom, ugy teszem tehát fel a kérdést, hogy a kettős vérszövetségnek és egyéb titkos alakulatoknak vannak-e birósági és ügyészségi tagjai, akik. a birói és ügyészi eskün túlmenő esküt tettek ezeknek a titkos alakulatoknak! Ha erre választ kielégítő fürmában nem kapjuk meg, akkor a közvéleményben tovább él a gyanú, az embereket tovább fogja irritálni a félelem, mely abból származik, hogy nem független biróság előtt állanak, hanem titkos alakulatok tagjai előtt. (Zaj és ynozaás a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért az inszinuációért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Farkas István: Ennyit sem szabad mondani?) A képviselő urnák mindent el szabad mondani, de sérteni és bántani senkit sem szabad. (Peyer Károly: Kérdést intéz a minister úrhoz!) Ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetést vita tárgyává tenni. A kérdés feltevéséhez semmiféle reflexiót nem fűztem, az jogában állt a képviselő urnák. (Zaj.) Propper Sándor: Van még valami, ami helytelen, amiről azonban a biróság nem tehet. Ez pedísr az, hogy még mindig életben van az Í912:LXIII. íc. egynémely rendelkezése, különösen az igazságszolgáltatásra vonatkozólag. Nem régen, hetekkel ezelőtt kaptam kézhez egy ítéletet, melynek indokolásában a következő passzus foglaltatik: 1925, mondjuk, augusztus 25-én, tehát háború idején elkövetett bűncselekmény. T. Nemzetgyűlés és igen t. igazságügyminister ur. én most megkérdezem itt a nemzetgyűlés házában, az ország közvéleménye előtt, hogy Magyarország mint hatalom, mint állam, mely másik hatalommal vagy állammal van háborús viszonyban! (Malasits Géza: A szociáldemokráciával!) A biróságot szabályokkal kényszeritik arra, hogy az indokolásba ezt a passzust belevegye, mert 'erre alanitja az Ítéletet. Ha azt kérdezném, hogy melyik országgal vagy hatalommal állunk hadi állanotban, erre sem a kormány, sem a nemzetgyűlés egyetlenegy tagja, de senki ezen a világon felelni nem tud. Mi történik tehát! Az, hogv a hatalom "a maga félremagyarázott érdekében a bíróságot valótlanságok leírására és állitáévi december hó 1-én, kedden. sara és ilyen alapon való Ítélkezésre kényszeríti. Én ajánlanék egy módszert. Lehet, hogy nem jól tudom, de mivel azt hiszem, hogv Magyarország jelenleg a világ összes államaival békés viszonyban van, háborút tehát senkivé] sem visel s mivel ez nem foglalható olvan fon, tos okmányba, amellyel emberek élete és sorsa felett döntenek, ajánlom tehát, hogy méltóztassanak valamilyen bizalmas rendeletben utasítani az indokolást szövegezőket, hogy irják be, hogy 1925. év nem tudom melyik hónapjában ; és hányadikán, háború idején, de tessék hozzái tenni, hogy a riff-kabil háború idején. Igaz. ! hogy ilyen háború van, de nem mivelünk, de legalább megkíméljük a biróságot attól, hogy kénytelen legyen ráoktrojált szabályok alapján valótlanságokat beleírni emberek sorsa fe; lett döntő okmányokba. Hogy a kivételes hatalom mellett maradjak, amelyet ebben a kor! ban és ebben a légkörben teljesen feleslegesnek és elhibázottnak tartok, ki kell jelentenem, hogy kutattam a kivételes törvénykezés őseit, elődeit és kutatásomban eljutottam egészen — | nem a középkorig, — mert többször kijelentettem itt a nemzetgyűlésen, hogy a mai közigazgatás és igazságszolgáltatás visszafelé törekszik a középkorba, de belátom, hogy tévedtem, nem a középkorba törekszik vissza, hanem az ókorba. Találtam az ókorban egy szakot, Kriszj tus születése előtt 621-et, amikor Drákon éli, | Athén első törvényhozója, akit az athéni neI messég felkért, hoey az addig szokásban levő törvényeket kodifikálja. Athénban akkor az volt a helyzet, hogy a királyság helyébe az oligarchia lépett, amely visszaélt a maga hatalmával, mondják az egykorú történetírók, (Farkas István: Akár csak nálunk!) és különösen az igazságszolgáltatást aknázták ki az alsóbb néposztályok ellen a saját javukra. (Farkas István: Akár csak ma! Peyer Károly: Semmi sincs uj a nap alatt! — Kuna P. András: Csak van valami különbség azért mégis!) Ez óriási elkeseredést szült az alsóbb néposztályokban, a nemesség megértette hogy ez az állapot tarthatatlan és az ő szempontjából sem maradhat meg. Ekkor bizták meg Drákot, vagy Drakont, hogy irja össze a szokás alapján a törvényeket. De Drákon törvényei csak a gyilkosságokat és a gyujtogatást hagyták meg az Areopaguszoknak, amelyek nem vehették figyelembe az enyhitő körülményeket. A kisebb bűneseteket, amelyekhez ma talán az izgatások és a mondvacsinált lázitások vagy a kormányzósértések és a nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétségek tartoznának, az effeták elé utalták, akik figyelembe vehették az enyhitő körülményeket. Megtaláltuk tehát a gyorsított eljárás első ősét, de még ez az első ős sem volt olyan kegyetlen és egyoldalú, mint amilyen a Friedrich—Baloghy-féle gyorsított eljárásról szóló rendelet, amely minden üayet, a legapróeseprőbbet is odautalta az Areopáguszok elé, amelyek nem vehették figyelembe az enyhitő körülményeket. Ez a konszolidált kormány, , amelynek oldaláról most olyan sokszor halljuk fújni azt az uj melódiát, hogy a háború előtti állanotokat akarják visszaállítani — ami egyenlő volna talán a munkapárti uralommal — továbbra is fentartja ezt a drákói törvényt (Pesthy Pál igazságügy^iinister: Hol?) a régi esetekre vonatkozóan. Továbbra is fentartja. de mert észleli, hogy ugy mint Athénben Dvakon alatt, óriási az elégületlenség, megbizták itt is Drákó igazságügy min islert, hogy foglalja össze valahogy a régi szo-