Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

110 A nemzetgyűlés 475. ülése 1925, viselkedések a nemzet érdekének ártani fognak. Pedig csak erről van szó, hogy többé ilyen Ítélkezések, ilyen Justiz-mordok elő ne fordulhassanak-, amelyekből egyiknek vagy másiknak le kell vonni azt a következtetést, hogy nincs életbiztonság. Azonkivül mit méltóztatnak csinálni"? A t. kormány az, amely a lelkek konszolidációját—amennyiben nincs meg — lehetetlenné teszi, mert méltóztatnak kimenni akár Nyíregyházára, akár máshová, mindenütt elvakult pártpolitikát csinálnak, mindenütt a t. kormány az, amely a szenvedélyeket felzaklatja, mindenütt a t. kormány az, amely koncokat, prédákat dob oda a közgyülöletnek. Velünk szemben is ezt teszi, amióta itt állunk és öt esztendő óta küzdünk a konszolidációért, pedig el kell ismerni, hogy annak a közrendnek, amelyről önök Nyíregyházán is beszéltek, enynyire való helyreállítása is nem az önök érdeme, mert önök mindent megtettek és mindent elmulasztottak, hogy a közrend ne legyen olyan, mint amilyen. Énnek a közrendnek helyreállítása is ennek a kis ellenzéknek köszönhető, (Östör József: Annak is!) amely az első véres, szörnyű, szomorú napoktól kezdve itt állt és harcolt a közrendért (Erődi-Harraeli Tihamér: Mindnyájan követeljük!) és harcol a jogbiztonságért. De önök igazságtalanul mindig ide adresszálják tördöfeseiket az ellenzék felé, amely pedig egyébért sem küzd öt év óta — és küzd élete kockáztatása árán, — mint a konszolidációért, aminek minden érdemét azután önök a maguk javára akarják elkönyvelni. Odakint könnyen odadobnak bennünket i októbristáknak, felforgatóknak, egyebeknek. A t. kormány jobb tudomása ellenére teszi ezt, mert jól tudja, hogy mi egyébért sem harcolunk, mint minden téren az élet, a vagyon és a becsület biztonságáért. Odakint elkezdenek bennünket októbristázni, valótlan történelemhamisításokkal a népet igyekeznek félrevezetni, pedig miről van szó? Pár keresztény emberről, Búza Barnáról, Batthyány Tivadar grófról, Vas Jánosról, akikről mindenki elismerte, hogy kiváló hazafiak, hiszen Vass József minister ur nyilatkozott épen Vas Jánosról, hogy őt a legjobb hazafinak tartja. Erről a pár keresztény emberről van szó, ezek ellen viselnek hadat, ezek ellen mennek ki, demagógiát csinálni. Mert mi volt a kezdete az októbrizmusnak és a kommunizmusnak. Az volt, hogy néhány gonosztevő cselekedetét általánosították, azt mondották, ez a zsidóság bűne és a zsidókat azért felelősségre kell vonni. Végrevalahára eljutottunk már a t. kormány beismerésében odáig, hogy nem lehet általánosítani, hogy sem 1918 októberért, sem a kommunizmusért a zsidók nem felelősek. Idáig eljutottunk. A küzdelemből a legnagyobb részt mi vállaltuk és talán mégis nekünk köszönhető, hogy eddig eljutottunk. De most már csak arról van szó, hogy még egy pár keresztény ember maradt a vád alatt: Búza Barna szegény, Batthyány Tivadar, Vas János, — mert hiszen Nagy Vincéről már nem is emlékezhetünk igy meg, mert ő felemelkedett a nemzetgyűlésbe, őt már szalválta egy becsületes magyar kerület verdiktje. Erről van szó. ezért szaladnak ki. — mert ez a pár ember még él — és hirdetik az októbrizmus, a kommunizmus veszedelmét. Ez világcsalás, szédelgés, mert mindenki tudja, még a ma született gyermek, akinek öntudata nincs, az is tudja, hogy ez mind lehetetlen. (Pesthy Pál igazságagyrainíster: A kommunizmus is!) évi december hó 1-én, kedden. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az igazságügyi tárcához visszatérni, Rupert Rezső: Minthogy az igazságügyminister ur ezt hozza fel érvül az esküdtbíróság visszaállítása ellen, kénytelen voltam tehát ezzel a kérdéssel, mint annyiszor már, ma is foglalkozni. Nincs semmiféle ok arra, hogy az esküdtbíróság vissza ne állittassék. Méltóztassék megnézni a cseh-szlovák területet! Ott is, az uj államalakulás első stádiumában is, sokáig működtek az esküdtbiróságok, pedig egy újonnan alakuló államban, amelynek részévé egy ideg'en terület lett, amely azzal szemben ellenszenvvel viseltetik, meg lehetett volna az ois arra, hogy az esküdthiióságok ne működjenek. Nincs itt másról szó, mint arról, hogy a kormány az igazságszolgáltatást is meg akarja tartani a maga kormányzati eszközei között, hogy valóban igaz legyen az, amit ennek az országnak egyik nagy jogásza mondott, hogy a büntetőigazságszolgáltatás rendszerint arra való — és ugy látszik, nálunk arra való, — hogy ellensúlyozza azt, hogy rosszul kormányoz a kormány tehát Le kell csukni az állampolgárokat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erről van tehát szó. (CMör József: Ki volt az a nagy jogászi) Baumgarten Izidor, a kir. Curia mellett működő koronaügyész, később tanácselnök, akiről az igen t. jogászkollégám is tudja, hogy a legkiválóbb jogászelmék egyike volt. (Propper Sándor: Az a baj hogy Izidor volt! — östör József: Az a kérdés, hogy igy mondta-e?) Igy mondta. Csak egy szempont, egy körülmény vezethet ennél a kérdésnél: az élet- és vagyonbiztonságnak végre intézményesen való megszervezése és az, hogy a bíróság csakugyan vonassák ki a politikai atmoszféra ködéből. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem lehetséges másképen, mint ugy, ahogyan régen volt, mint ahogyan a sajtóügyekben 48 óta volt, mint ahogyan a többi ügyekben 15 esztendőn keresztül volt, hogy az a rend állittassék helyre, és akkor azután ez a probléma, ez a téma, hogy a bíróság politizál-e vagy nem, végre lekerülhet a napirendről. S akkor mindnyájunk egyetértésével állhatunk itt az igazságügyi kormányzat mellett minden olyan alkalommal, amikor arról van szó, hogy bíróságaink anyagi és erkölcsi javairól, jólétéről gondoskodjunk. Mert igen t. igazságügyminister ur, ha szét méltóztatna nézni, ha csak a költségvetést méltóztatik is nézni, ahol a büntetéspénzekből 11 milliárd folyik be az előirányzott 5 milliárd helyett, ha szét méltóztatik nézni, különösen a sajtóitélkezések terén, akkor megdöbbenéssel kell tapasztalnia, hogy itt a bajoknak egyik főforrása az, hogy nagy a hátralék, ho«y nem működik rendesen az igazságszolgáltatás, a bíráskodás mechanizmusa, S ennek egyik legnagyob oka az, hogy a bíróságok kénytelenek voltak »fejüket nagyrészben politikára adni, és hogy az ügyészek legnagyobb része mindig kis politikai bűncselekmények után szimatol s a bíróságok legnagyobb részét is mindig ilyen kis politikai bűncselekményekkel foglalkoztatják. Mi ennek a vége? E tekintetben rámutatok pl. egy terrénumra. Ott vannak az adócsalások esetei. A kis apró parasztembernek nyomában járnak, a kisiparos és kiskereskedő boltjába tucatszámra mennek a fináncok és szimatolnak forgalmi adócsalás, stb. után. De itt voltak a bankok mérlegei, amelyek 1922-ről elszámoltak 5°o-os nyereségeket s ugyanennyit számoltak el 1923-ról is, amikor a heti kosztkamat 17% -ig