Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-475
A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. fölment, amikor tehát nyilvánvaló, hogy óriási adóeltitkolások történtek. Nem kellett volna a kisembereket ilyen szigorú módon kergetni, üldözni, hajszolni, ha az ügyészségek politikai bűncselekmények helyett ezeket a cselekményeket nézték volna és üldözték volna érdemük szerint, vagy üldözték volna azt a számos csalási, sikkasztási és más hasonló esetet, amelyek pedig nem üldöztettek. (Ellentmondások jobbfelöl.) Magam is résztvettem egy ilyen megbukott bank szanálásában, ahol a csalásnak és a sikkasztásnak garmadája volt és ezek miatt panaszok emeltettek. Miután azonban 5—6 krajcárral, ugy akarom érteni: az elveszett összeg 5%-ával azok a bűnösök hajlandók voltak a szegény hitelezőket kielégiteni, visszavonták tehát a feljelentéseket; de tudjuk jól, hogy hivatalból üldözendő az ilyen csalás, nem érvényes tehát a visszavonás, mégis ilyenekbe belementek, holott sokszor százmilliókról volt szó. Csak egybe nem mentek bele: ha a sajtóban egy ártatlan elszólás volt, vagy valami politikai véleménynyilvánitás volt, ezt nem nézték el; hiszen egy pártpolitikai programmpont kijelentését is nagyon sokszor büntetendő cselekménynek nézték. Erre fogyott el tehát a biróságok és ügyészségek ereje. Ezért kell büntetőigazságszolgáltatásunkra — ha mindent összevetünk — 203 milliárdot elköltenühk. Azért van az ügyek halmaza a polgári bíróságoknál is, mert a biróságok nagy része nem ott működik. A bíróságnak csak egy kis részét kellene büntetőüerekkel foglalkoztatni, a másik, a nagyobbik rész, foglalkozhatnék polgári nerekkel és a létszám szempontok is mindjárt kedvezőbbek volnának. Azt látjuk azonban, hogy az ügyészek által odavitt mindenféle awó-cseprő cselekmények tömegei révén a biróságok nagy részét ezek feldolgozására, a büntető Ítélkezés szolgálatába kell beállitani. Ha majd a t. igazságügyminister ur megakadályozza azt. hogy minden anró kis sóhajtásból, kis feljaj du lásból is rögtön bűnügy leaven, akkor a dolofr másként fog mutatkozni. (Ugy van! a szélsobalnldalon.) Hiszen méltóztassék megnézni azt a szórnom terrénumot, ame^ven a nemzeti becsület védelméről alkotott 1921 : III. tcikk alkalmazásáról van szó. MU látunk! Azt látiuk, hogy egyszer a csendőröket sérti mes* valaki, máskor a rendőrödet sérti még. azután megsérti a főurakat, a főpapokat, arról beszél, hogy milyenek Magyarország főpapjai, azután megsérti a kormánvt VPST az egyetemi hallgatókat, hogy gummibotoznak — és az ügyész röo-tön a nemzeti bposiile-t védelméről szóló törvénybe ütköző cselekmény miatt emol vádat. Más p-spíben azonban mi történik! Hiszen többször felhoztuk már azt az esetet, hogy amikor a nemzetgyűlést, tehát a nemzet szuverén képviseletét nevezték el tineli-tan.fiinak, ekkor elfelejtettek ezen a címen vádat emelni. Idáig jutottunk. S ezek a deliktumok, mnelvekről most beszélek, szintén a tárgvalásra kerülő ügyek nagy kontingensét teszik ki. Ez mind csak arra való. hogv a t. kormány felzaklassa vele a közvéleménvt. De mondhatom a t. kormánynak, hogy a közvélemény felzaklptása csak egy irányban sikerül, abban az irányban, hogv saját maguk ellen zaklatják fel a közvéleménvt, mert a közvélemény érzékenyebben sohasem reagál, mint akkor, amikor ígazságtáíau üldözéseket és iga zsáktól au i+4Pr PZ éseket lá+. A t. minister urak elkövethettek a szanálási törvény meghozatalával és e törvény körül igen súlvos bűnöket, amelyek miatt irgalmatlan lesz önök iránt a évi december hó 1-én, kedden. Hl jövendő, a történelem; elkövethették a középosztálynak, a nemzetnek kifosztását azzal a politikával, amely 1922-ben és 23-ban divatban volt, amikor a tőzsdére^ hordatták el a középosztály minden vagyonát, ahol akkor a ministerelnök urnák és a volt pénzügyminister urnák kijelentései szerint is óriási vagyonösszeomlások történtek (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert ott fosztották ki a középosztályt; mindezt elkövethették. Ennek reakciója pillanatnyilag talán nem támadt fel a közvéleményben és ezt most nem fogják érezni, — de amikor a közvélemény látja ezeket^ a sikánokat, a folytonos igazságtalan elitéléseket és politikai üldöztetéseket, akkor, t. nemzetgyűlés és t. igazságügyminister ur, akkor higyjék el nekünk, akik kívülről nézzük az életet (Pesthy Pál igazságügyminister: Én is nézem!), hogy ezzel igenis, el fogják érni és már el is érték, hogy a közvélemény emiatt a nyugdíjasok sérelmei átérzésénél is erősebben fordul önök ellen. Ez nem érdeke önöknek sem. Ha önök csakugyan teljes vagyon- és életbiztonságot akarnak, ha önök azt akarják, ami egy állam egységes helyzetének szignatúra ja, hogy a tisztességes emberek tömegei a rendőrség és a bíróság együtt induljanak rohamra a gonosztevők ellen, ezt elérhetik, csak tessék ügyészeiket másképen instruálni, csak tessék más közszellemet teremteni ebben az országban és tessék a pártatlan Ítélkezés és biráskodás összes lehetőségeit biztosítani azzal, hogy a polgárságot az esküdtbiráskodás visszaállításával bevonják ebbe a^ ítélkezésbe. Ha t. minister ur ezt akarják elérni, elérhetik ezen az utón. De ha önök elzárkóznak ez elől, felelősek lesznek a történelem előtt és ne várják se önök, se a bíróság, sem a közalkalmazotti kar, hogy ebben az országban csak a vagyoni helyzetnek, a materiális jólétnek feltételei is megteremthetők, vagy állandóan biztosithatók lesznek, ha erről a veszedelmes útról le nem térnek. Elnök*. A képviselő^ ur beszédidejéből egy I perc van hátra, méltóztassék beszédét befejezni. Rupert Rezső: Minthogy én az igazságügyminister ur kijelentéseiben nem látom biztositékát annak, hogy végre csakugyan a tisztességes emberek uralmának ideje elérkezzék, és hogy ez különösen a birói intézmény, az igazságszolgáltatás helyes bevonásával megtörténhetnék az igazságügyminister ur jóvoltából, ezért a minister ur iránt érzett bizalmatlanságomnál fogva a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő ur utolsó szavaiban inszinuáció foglaltatik, amiért kénytelen vagyok rendreutasítani. Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Erődi-Harrach Tihamér ! Erődi-Harrach Tihamér: T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur, valamint az igazságügyminister ur is ennek a tárcának tárgyalása során már megemlítették és röviden vázolták az ügyvédség mai szomorú helyzetét. Én erkölcsi kötelességet vélek teljesíteni akkor, amikor a költségvetés során ezzel a kérdéssel röviden foglalkozni kívánok. Felesleges és szükségtelen, hogy a magyar parlamentben., ahol az ügyvédi karnak olyan sok kiváló régi jelese vette ki a törvényhozói működés terén köteles részét, vázoljam és kiemeljem az ügyvédi kar jelentőségét. Mindnyájan tudjuk azt, hogy az ügyvédségnek Magyarország történelmében milyen fontos vezető
