Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

Ä nemzet gyűlés 475. ülése 1925. redő frakcióhoz tartozó gonosztevők még a biróságon is milyen sikeresen tudnak védekezni, hogy milyen nevetséges látszatbizonyitékok alapján tudnak menekülni a tárgyi bizonyítékok ellenére is, akkor ne csodálkozzunk, hogy ez a külföldi ilyen következtetéseket von le, hanem tegyünk meg mindent arra nézve, hogy a külföldiek, — még ha egy kissé ijedős természetűek is —- ne vonhassanak le ilyen következtetéseket. Ezt pedig csak ugy tudjuk elérni, hogy amikor gonosztevők és állami szervek szavahihetőség szempontjából szembe állanak egymással,, ne az állami hatalom tényezői legyenek azok, akikről a biróság azt mondja, hogy ezek szava hitelt nem érdemelt. Amig ez az állapot tart, addig a külföldiek okoskodása nem vehető rossznéven, sőt ha valaki a belföldiek közül talán igy kezdene gondolkozni, még ennek a jogát sem szabadna megtagadnunk, mert mire vezet ez: tisztára a gonosztevőktől függ, hogy Budapest és az ország utcáinak a rendje milyen legyen, amig ilyen Ítéletek hangzanak el, mint amilyenekről beszámoltam. Ez nem az egész biróság ügye, ez a biróság kis részeinek a cselekvése, de méltóztatnak látni annak az eljárásnak a horderejéből, hogy a nagy egészet tekintve is, ennek milyen súlyos következnie^ v

ei lehetnek. Beszélt a minister ur arról, hogy felpanaszoltam, hogy a, bíróságok zárt tárgyalásokat tartanak s a minister ur kioktatott, hogy a bíróságoknak ez szuverén joga. Ezt nagyon jól tudom, azonban nem erről az oldalról támadtam a minister urat, hanem • arról az oldalról, hogy a kir. ügyészek, akik az ő. utasításától függenek, olyan ügyekben állnak elő a zárt tárgyalások indítványozásával, amely ügyekben zárt tárgyalásnak helye nem lehet. Elismerem, hogy a legutóbb folyt egyik kényes természetű perben a zárt tárgyalásnak helye volt. Nem is kifogásolom a zárt tárgyalást a Tormay Cecil-ügyben, hanem emlékeztetem a minister urat a Kovács testvérek bűnügyére. A Kovács testvérek azzal voltak vádolva, hogy néhány politikust, köztük a ministerelnök urat is, el akarják tenni láb alól. S mi szükség volt erre a privilégiumra ezeknek a gonosztevőknek javára, — akik azután a zárt ajtók mögött tartott tárgyaláson, Isten tudja, hogyan és miért, felmentettek, — hogy ügyük j zárt tárgyaláson intéztessék el? Méltóztatik tudni, mi volt ennek a következménye? Az, hogy kint a közvéleményben az a hír terjedt el, i hogy a vádlottak a kettős kereszt vérszövetség védelme alatt állanak és a kettős kereszt vér- j szövetség miatt, amelynek élén a közvélemény | hite és meggyőződése szerint az országos foka- I pitány áll, nem lehetett ezt az ügyet nyilvánosan tárgyalni. Valami ilyen oka volt is ennek ! és önök vessenek magukra, ha eféle megokolások a közvéleményben elterjednek, mert senki sem gondolhatja el, hogy közönséges gonosz- I tevők, gyilkosságokra szövetkezők miért men- j tesittetnek a nyilvános tárgyalásnak kényelmetlenségeitől. Azt méltóztatnak mondani, hogy mindannak dacára, amiket látunk a szakbiróság előtt lefolyó, szinte operettszerü eljárásokban, amelyek nagyon nagy egyöntetűséget mutatnak abban az irányban, hogy az ennek a desperado csoportnak, az Érne csoportiának és az Érne csoporthoz tartozó gonosztévőknek ügyei mindig ilyen elintézésben részesülnek, még sincs szükség az esküdtbíróság visszaállítására, mert hiszen a közvélemény még nem higgadt fel, politikai pártok is ellenszenvvel állanak egymással szemben és akkor mi lenne. évi december hó 1-én, kedden. 309 odakint az ítélkezésből,. a véletlentől függne, hogy bizonyos ^ pártpolitikailag összealakult esküdtszék miképen itél. A jelenleginél roszszabb helyzet semmiesetre sem lenne, mert ma ugy látjuk minden esetben, hogy a pártpolitika egyik oldalához tartozókkal szemben ilyen ítéletek hozatnak, (Pesthy Fái igazságügy minister: Soha!) hogy tehát egész rendszeresen, precízen működik ebben az irányban a pártpokiikai elfogultság, egy ma< érdek... Elnök (csenget): A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a gyanúsításért rendreutasitani. Méltóztassék a biróság tekintélyét és függetlenségét respektálni. Kupert Kezső: Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor örökösen azt hangoztatom, hogy mindig csak a biróság parányi részéről van szó és a biróság általában távol van ettől, sőt megdöbbenéssel nézi ezeket a jelenségeket, csak félreértés lehet, hogy velem szemben az elnök ur szükségesnek tartotta — amit egyébként tisztelettel tudomásul veszek — hogy a bíróságot védelmezze. Annak, hogy itt nincs nyugodt közvélemény és azért nem alkalmas az idő az esküdtszékek visszaállítására, ellene mond az az ítélkezés, amelyről itt szó van. Mert mi történhetik a legrosszabb esetben is ? Az, hogy az esküdtszékek ugyanígy fognak bíráskodni. Ennek azonban nagy előnye van, az, hogy senki sem fogja az intézményesen független bíróságot, a szakbiróságot az ilyen Ítéletekért támadni. Akkor ez nem a jogbiztonságnak, a bizalomnak megrendülését fogja jelenteni, hanem minden a laikus esküdteknek rovására lesz irandó. (Erőűi-Harracsh Tihamér: Szaporítani fogja a bűncselekményeket!) Ne méltóztassék jogászoknak beszélni arról, hogy igy lesz, meg ugy lesz, mert az esküdtbirósági eljárásban is ismeretes a biróküldés esete és mindenkor lehet olyan terrénumot találni, ahol az esküdtek nem állanak a pártpolitikai elnyomás vagy gyűlölet hatalma alatt. (Östör József : A tudatlanság hatalma alatt állanak !) Ön egyáltalán kétségbevonja az esküdtbíróság helyességét. Önnel nem vitatkozom. Nem erről van szó. Végre is ez az intézmény Magyarországon élt és nagyon jól bevált, és ha egyébre nem, egyre mindenesetre jó volt, hogy az életbiztonságot jelentette, mert az ilyen súlyos, gonosz esetekben, egy-két kivételtől eltekintve, az esküdtek a gyilkosokat mindig bűnöseknek mondták ki. (Östör József : Nem mindenkor !) Egy-két eset van csak ... (Pesthy Pál igazságügyminister : Nagyon téved a képviselő ur, nem ismeri az esküdtbiráskodást !) Azt méltóztatnak mondani, a közvélemény önök mellett van, hogy az egész közvélemény helyesli az önök politikáját. Akkor miért méltóztatnak félteni bennünket, akik ellen a közvélemény hangulata — azt mondják önök — valahogyan fel van tüzelve ; miért méltóztatnak bennünket félteni, hogy majd az esküdtbíróság mit csinál velünk! Amikor mi azt mondjuk, hogy életünket, vagyonunkat, becsületünket sokkal szivesebben bocsátjuk az esküdtszék elöntése alá, akkor ne méltóztassék nálunk pápábbaknak lenni. Egyébként nem is igaz, amit a t. igazságügyminister ur mond, hogy ilyen gyűlölet volna odakint. Odakint a legteljesebb kijózanodás van. Már látják, hogy a sok gonosztevő es az ő politikai pártjuk tönkretette az országot. Odakint teljes a kijózanodás, odakint nem kell félni attól, mert ez a nemzet és annak polgárai, akik a mindennapi életnek küzdelmeit vívják, tudják, hogy mi megy az ő bőrükre és ennélfogva nem kell attól félni, hogy ezek a 15*