Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-473
4 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. nagyon szegény sok apró gyermekes család van, van elhelyezve egy gimnáziumnak első osztálya. Azok a gyermekek az udvarra le nem jöhetnek, a közvetlen szomszédságukban ott füstösködik egy óriási gyár, a Hűtőház Eeszvény társaság kéménye, amely valósággal kormot önt, nem füstöt. En benn voltam az udvartéren, megszemléltem: tapasztaltam, jiogy nem füst, hanem valóságos koromtenger van a zárt udvaron. Ügy a gyermekek levegőztetése, hogy kifújják magukat, mint a termek kiszellőztetése teljesen lehetetlen. Ennek az.'• elsőemeleti traktusnak van egy keskeny, mindössze egy méter széles ambitusa, amelyet egy egészen gyenge vaskorlát övez, egy olyan ambitusa, amelyről maga a részvénytársaság azt mondja, hogy nem vállalja a felelősséget, ha egyszer megtorlódnak a gyermekek és az ambitus leszakad. Ha a gyermekeket ilyen helyen nevelik, azt hiszem, minden vitán felülálló szükség, hogy ezen változtatni kell. ... À másik rész detasirozva van a Hallerpiae közvetlen szomszédságában, egy hevenyében összerótt fabarakban, amelyet a főváros a háborús sebesüliek ápolása céljából rögtönözte tett A másik rész ebben van. Itt a termek olyanok, hogy a gyermek a teremből^ közvetlenül kilép az utca sarába, ott sem bezárt előtér, sein gang nincs, semmi nincs, a gyermekek a teremből közvetlenül a sárba lépnek ki. Méltóztassék hozzávenni, hogy a harmadik hely a Mester-utca és a Haller-utca szegletének egyik részén van, t. i. itt van a tornaterem. Rzek a .gyermekek a mai időben is elmennek oda, negyedórai járás a tornaterem, igy felhevülnek és ilyen állapotban mennek oda. Teljesen lehetetlen ennek az állapotnak további tűrése. Én a kultuszminister urat személyesen többször kértem és szorgalmaztam, hogy ennek az építkezésnek befejezéséről a költségvetésben történjék gondoskodás. Szomorúan állapítom meg, hogy a jelenlegi, 1925/26 évi költségvetésben a kultuszminister ur mindössze 145 milliót vett fel fedezetül. (Petrovácz Gyula: Csak kerítésre!) Errevonatkozólag pedig az indokolásban az foglaltatik, hogy ezt a 145 milliót el akarják keritésre költeni. Megállapítom, hogy arra a keritésre szükség nincs, mert hiszen ha a főépület felépül, annak a frontnak nagyrészét elfoglalja majd az épület, ugy hogy arra a keritésre szükség nincs. Ma van egy ideiglenes deszkapalánk, amely telje- [ sen kielégítő arra az időre, amig ott a végle,ges építkezés megtörténik. ;- 1922-ben kezdte a kormány ezt az épitke, zési, felépítette a tornatermet és az igazgató 1 lakását, de az építkezés lényegét, t. i. a tantermeknek, a tulajdonképeni iskolának építését meg sem kezdette. Ezt én lehetetlen 'állapotnak tartom és etekintetben bátor vagyok hangsúlyozni, hogy a kultuszminister urat direkt felelősség is terheli a gyermekek egészsége, épsége tekintetében, mert hiszen nem lehet ezt a kérdést felelősség nélkül nyitva tartani, ez feltétlenül indokolja azt, hogy a leghatározottabb formában történjék intézke; dés, . hogy a Páy András-gimnázium építése ^v^grfe-vaiahára a legkomolyabb stádiumba ke\rüljÖn. "v ".y Felszólalásomnak tulajdonképen ez volt a tárgya, mert egy határozati javaslatot kiván\fahi a nemzetgyűlés elé terjeszteni, amely biz: feijja. ennek a gimnáziumnak a legközelebbi ";költségvetési . évben, való kiépítését, miután fezeit a - dolgon ez idő ' szerint változtatni nem flehet..: Határoz ai í javaslatom következőképen -"hangzik f Olvassa): »-Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy a budapesti IX. kerületi állami Eáy Andrásreálgimnázium teljes felépítésére szükséges fedezetet az 1926/27. évi költségvetésbe állítsa be és ehhez képest az épitkezést lehetőleg jövő májusban inditsa meg.« Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Én tudom, hogy a jövő költségvetési év július 1-ével kezdődik, de azt is tudom, hogy a gyakorlati életben a vállalkozók nem egyszer vállalkoznak arra és hajlandók arra, hogy az építkezést előbb megkezdjék, ugy hogy amikor az első kereseti kimutatások kifizetésére kerül a sor, akkor a kultuszminister ur már abban a helyzetben lesz, hogy utalványozhatja is ezeket a költségeket. így gondolom, igy kontemplálom és tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Láng János jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Amikor a kultusztárcához hozzászólok, szem előtt tartom azt az egymillió analfabétát, aki az országban van. De engedjék meg, hogy mielőtt ebben az irányban elmondom azt, amit el kell mondanom foglalkozzam egy kissé azzal, amit Buday Dezső igen t. képviselőtársam beszédében a szociáldemokráciáról elmondott. Ö azt mondotta, hogy az a párt, amelynek ő tagja, amikor az iskoláról van szó, elsősorban a hazafiasságot és a nemzeti szempontot tekinti. A hazafiasság és a nemzeti szempont, igy általánosságban odavetve, nagyon is tág fogalom. A szociáldemokraták már nem egy esetben kimutatták azt, hogy ami a hazafiasságot, a nemzeti szempontot illeti, ők legalább is azon a szinten állanak, mint mindazok a pártok, amelyek ebben a nemzetgyűlésben képviselve vannak, csakhogy a szociáldemokraták másként itélilk meg, másként bírálják felül azt, hogy ki a hazafi és ki nem az. Nagyon sokat lehetne erről a témáról beszéni, de annyi idő nem is áll rendelkezésemre. Röviden csak azt kivánom megmondani, hogy a szociáldemokrata pártban nem lehet azt észleli, hogy ott egyéni érvényesülésről van szó, hanem mindazok, akik a szociáldemokrata pártnak tagjai, azon igyekeznek, arra törekednek, hogy a párt ós a pártnak eszméi jussanak érvényre. Ez a kis különbség van a szociáldemokrata párt és a többi párt között, amelyek ebben a Házban képviselve vannak. Épen ezért azt mondom, hogy ebben a tekintetben különösen az a párt, amelynek Buday t. képviselő ur a tagja,, azok után, amiket ők nekünk a városházi uralom alatt bemutattak, (Buday Dezső: Nem pusztult el senki!) abszolúte nem alkalmas arra, hogy bennünket kioktasson a hazafiságról. Buday képviselő ur a proletárdiktatúrát összekeveri a szocializmussal. (Buday Dezső: A kutya egy, csak a kravátlija más!) Amikor Buday képviselő ur Trockijt idézi, tudnia kell neki azt is, hogy Trockij ur az Ő hatáskörében épen a szociáldemokratákat üldözi a legjobban. (Saly Endre: Le vannak zárva!) Ez közismert dolog! Ott is mindenütt, ahol a kommunisták bent vannak a parlamentben, tapasztalni lehet, hogy a kommunistáknak — úgynevezett kommunistáknak mondom én is — legnagyobb ellensége épen a szociáldemokrata párt. És ha ezt az urak ép ugy tudják, mint mi tudiuk, akkor ne tessék még ma is mindig azzal a mesével jönni, hogy amikor ezelőtt hat évvel proletárdiktatúra volt, akkor ez egyúttal szociáldemokrata uralom is volt.
