Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-465
92 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. adóztatási rendszerünknek alapja a közvetett í'ogj r asztási adók. Amikor szóvá teszem azt, hogy a földadó 561 milliárdot tesz ki és szembeállítom vele a cukor fogyasztási adóját, amely közel 250 milliárdot jelent bevétel szempontjából az államháztartásnak, nem azt akarom soha sem mondani, -— és ne méltóztassék félreérteni — hogy a kisgazdák nem fizetnek adót. Amit az előbb mondottam e tekintetben, az áll, de nem teljesiti a nagy vagyon, a nagy gazdaság kötelességét az ország államháztartásával szemben, hanem ezeket a nehéz és súlyos kötelességeket átháritja az apróbb exisztenciák millióira, (Csontos Imre a jobbközépre mutat : Oda beszélj !) — oda beszélek én t. képviselőtársam, nem bánom én akárki — (Klárik Ferenc : Te is beszélj oda, ne csak ő !) mert átháritja az apró exisztenciákra, akiknek sokszor sovány keresetéből és kenyeréből tör le egy-egy darabot az államháztartás céljaira. A pénzügyi tárcánál is súlyos kifogásaim vannak a központi igazgatás ellen, súlyos kifogásaim vannak általában a tisztviselői létszám ellen. Például a központi igazgatásban 1914/15-ben, tehát Nagy-Magyarország adminisztrálásakor 594 főből álló létszám látta el az ügyek intézését, most a kis Magyarországot pénzügyi vonatkozásban a központban 723-an igazgatják. Szaporodásunk tehát a központi igazgatásnál 129 főből álló személyzet. A pénzügyigazgatóságoknál az 1565 főből álló személyzettel szemben 1227 fő szaporodást találunk az 1914/15-ös állapotokhoz képest. Mig akkor 1565 főből álló pénzügyigazgatóságunk, mostani pénzügyigazgatóságunk 2792 főből áll. De ha végig nézzük a költségvetés tételeit, jelentékeny részében azt látjuk, hogy a tisztviselői létszám megszaparodott a békebeli viszonylatokhoz képest. Méltóztassanak elképzelni, amit már az előbb is hangsúlyoztam, hogyan birja ki ez a szerencsétlen kis csonka ország ezt a nagy apparátust, amely felülmúlja Nagy-Magyarország tisztviselői apparátusát (Gubieza Ferenc : Ebben igazad van !) és hogyan birja ki különösen akkor, amikor különösen a magasabb fizetési osztályokban látjuk a tisztviselői létszámszaporodást? Ennek eredménye azután az adózásoknak ez a súlyos volta és ennek eredménye a befolyt adójövedelmeknek inproduktiv célokra való fordítása. (Rotfaenstein Mór : Ez a ház is olyan sötét, mint az ország ! — Derültség.) Adórendszerünk — és ez már nem is vitás a Ház igen t. tagjai előtt, -— a közvetett adórendszer alapján van kiépítve. Már az előbb emiitettem például a cukoradót, amely majdnem felét jelenti a befizetett földadónak, amelyet — ismételten hangsúlyozom — nagyobbrészt a kisvagyonok fizetnek be. De feltűnő például a kincstári haszonrészesedés, a forgalmi adó-bevétel, amely például egy billiónál nagyobb összegre rug, és különösen feltűnő az, — aminek magyarázatául ugy az előadó ur, mint a pénzügyminister ur azt adja, hogy növekedett a fogyasztás, — hogy annak ellenére, hogy leszállították a forgalmi adót két százalékra, a forgalmi adóra előiránjrzott bevételünk alig csökkent, vagy nem csökkent semmit. Én ennek a ténynek magyarázatát abban látom, hogy amikor az átalánykivetéseknél leszállították a forgalmi adót három százalékról két. százalékra, sokkal inkább megterhelték azokat, akik forgalmiadókötelesek, mint amilyen teher alatt nyögtek a 3%-os forgalmi adónál. Nem egs T-két iparossal és kereskedővel beszéltem, akik átalányrendszerben fizetik forgalmi adójukat, akik elpanaszolták, hogy hosszas vexaturák, nyomozások és kutatások után átalányösszegben a 2%-os forgalmi adó alapján magasabb összegeket fizetnek, mint amilyeneket fizettek a 3%-os forgalmi adó alapján. (Gubieza Ferenc : Ez igaz, de azt nem mondták meg, hogy mennyit tussoltak el azelőtt !) Itt van például beállítva 252 milliárd koronával a sójövedék. Igaz, hogy ebből egy részt a só beszerzésére fordítunk, ámde mégis jelentékeny jövedelem marad ezután a mindennapi táplálkozás céljaira szolgáló cikk után az államháztartás részére. Ott van a dohányjövedék, amely úgyszólván kétszerese a földadóbevételnek, habár ennek is jelentékeny részét kiadjuk. Itt van a gyujtóadó, amely 31 milliárdot jelent az államháztartás szempontjából. Mind olyan közszükségleti cikkek, amelyek megadóztatásától tartózkodni kellene, és ha igazságosan iparkodnánk kiépíteni adórendszerünket, akkor fokozottabb mértékben kellene áttérni a jövedelem, a vagyon megadóztatására. Közvetett adóbevételeink a háború előtt is voltak, fontos közszükségleti cikkek akkor is meg voltak terhelve fogyasztási adókkal, ámde megközelítőleg sem mutatkozott és jelentkezett az az aránytalanság, amely most jelentkezik. Megközelitőlegsem jelentkezett ilyen mértékben, mint ahogy jelentkezik most a fogyasztási adó bevételeinél. Mégis csak tűrhetetlen az, hogy legfontosabb közszükségleti cikkeinket súlyos és nehéz adókkal terheljük meg és az amugyis tönkretett és kiuzsorázott legalacsonyabb néprétegnek utolsó falatjából és kenyeréből is igy csípjünk le jelentékeny darabot adózásra. T. Nemzetgyűlés ! A földmivelésügyi tárcánál is szó esik majd róla, de szóvá kell tennem itt ennél a tárcánál is — miután a pénzügyminister ur hatásköre alá tartozik — a földvagyonváltság kérdését. Baross János t. képviselőtársam a napokban igen pregnánsan tette már szóvá a földvagyonváltságot. Én most nem abból a szempontból nézem a kérdést, hogy földreform céijaira osztattak-e ki, avagy milyen célokra fordíttattak ezek a földvagyonváltság-földek, hanem egyedül csak a jövedelmezőség szempontjából nézem ebben a pillanatban a kérdést és módot kivánok nyújtani a pénzügyminister urnák arra, hogy nyilatkozzék a vagyonváltságföldekről és ezek jövedelmezőségéről. Épen azért a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy a földvagyonváltság címén az állam tulajdonába átment úgynevezett vagyonváltságföldek állapotáról, jövedelméről és a jövedelem hovafordításáról részleges, mindenre kiterjedő jelentést tegyen a nemzetgyűlésnek.« (Horváth Zoltán : Helyes I) T. Nemzetgyűlés ! Áttérek ezután a ministerelnöki tárca taglalására. Ezt Várnai Dániel t. képviselőtársam "tegnap már szóvá tette, azonban én sem hagyhatom szó nélkül. Amikor az államháztartás kiadásairól van szó, mindig az lebeg a szemem előtt, hogy tönkretett, megcsonkított, megnyomorított ország vagyunk, hogy tönkretették egész gazdasági életünket ; amikor tehát az ország ujjáépitéséről van szó, meg kell néznünk minden egyes garast, hogy milyen célokra ferdítjük azt. A ministerelnöki költségvetés szerint például a kormányzó tiszteletdíja a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltakkal kiegészítve közel 100 millió korona havonta. (Temesváry Imre előadó : Államfői fizetésnek sok ez ?) Nem akarom ismételni azokat a tényeket, amelyeket Várnai Dániel t. képviselőtársam tegnap ide hozott, aki Ausztria példájával nagyon fényesen igazolta, hogy ez a fizetés, ez a 100 millió korona tiszteletdíj havonta bizony nagyon sok. De ha még ezt nem tekinteném is soknak, nagyon is luxuskiadásnak kell tekintenem annak az apparátusnak fentartását, amely a kormányzó ur környezetéhez tartozik. Pl. a katonai iroda és a palotaőrség több mint 8 milliárd koronájába kerül az országnak. A gazdasági iroda ugyancsak több
