Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-465
90 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. hatóságok, a felebbezések pedig éveken keresztül hevertetnek harmadfokon a belügyministeriumban elintézetlenül, bár épen beszédem elején mutattam rá arra, hogy a központi igazgatás tisztviselői létszáma a békebeli létszámmal szemben viszonylag megszaporodott. Csak rámutatok egy másik tényre. Például a mezőgazdasági munkások a belügyminister ur felfogása szerint egyáltalában nem szervezkedhetnek. Ebben az országban mindenki szervezkedhetik a maga gazdasági vagy politikai érdekei megvédése céljából, csak a munkások nem szervezkedhetnek. A tisztviselők, ugyebár, ha a statusrendezés révén sérelem éri őket, megtárgyalhatják ügyüket vagy bajukat s igaz hogy sikertelenül, memorandumozhatnak. Ez a joguk legalább megvan. Szervezkedhetnek a kisgazdák is, szervezkedhetik minden társadalmi réteg, csak a mezőgazdasági munkások nem. Arra majd a földmivelésügyi tárcánál mutatok rá, hogy szociálpolitikai tekintetben azután mit tesznek a mezőgazdasági munkásokkal. Például a mezőgazdasági munkásoknak, legalább is azoknak, akik a szociáldemokrata párthoz tartozóknak vallották magukat, egyetlen lapjuk volt. Ezt a lapot a belügyminister ur egy tollvonással beszüntette. (Rupert Rezső: Tisztára sajtó-Szamueli !) Évekkel ezelőtt szüntette be ezt a iapot és még most sem tudtuk visszakapni lapunkat, bár •— itt mondom el most a nyilt ülésen — szegény megboldogult Nagyatádi halála előtt néhány nappal e tekintetben becsületbeli kötelezettséget vállalt és ilyenirányú kérvényünkön, amely czidőszerint a ministerelnökségi sajtóosztályon fekszik, ott van nagyatádi Szabó István kézjegye is. (Rothenstein Mór : De a hi vei nem akarják ! — Ellenmondások jobbjelöl. — Gubieza Ferenc : Ha nem izgatott volna a lap, nem szüntették volna be ! — Rupert Rezső : A kenyérért harcolt ! Az rögtön izgatás ! Gróf Gubicza Ferenc ! — Gubieza Ferenc : Szegény Rupertnek nincs kenyere !) Elnök : Csendet kérek ! (Rupert Rezső : Szegények vagyunk, vagy az unokáink, vagy a gyermekeink lesznek szegények !) Gubicza Ferenc és Rupert Rezső képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni ! (Rothenstein Mór : Szépen hangzik : gróf Gubicza Ferenc ! — Rupert Rezső : Az én kerületembe jöjjön el, meglátja ott, ki a kisgazda ! Micsoda urak és milyen jó emberek ! Nem szolgálják a mágnásokat !) Rupert képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Gubicza Ferenc : Nincs egy hónapja, hogy ott voltam 1) Szeder Ferenc : Engem nagyon fájdalmasan érint különösen az, amikor kisgazda képviselőtársaim védik ezeket a reakciós intézkedéseket. (Gubicza Ferenc : Semmiféle reakciót nem védünk !) Azok részéről, akik osztályuralmuk lentartásáért küzdenek és követnek el minden lehetőt és aminek érdekében a legkíméletlenebb eszközöket is igénybeveszik, megértem ezt a viselkedést. Ámde ezt sohasem tudom megérteni kisgazdaképviselőtársaim részéről s ezt nem tudom mással magyarázni, mint azzal, hogy saját osztályuknak, saját fajtájuknak érdekeit, melyeket annakidején programmba is foglaltak, feladták, — amint arról később beszélni fogok (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) és épen annak a társadalmi rétegnek csatlósaivá szegédtek. (Ugg van! a szélsőbaloldalon. — Felkiállások balfelől : Elárulták a programmjukat ! — Klárik Ferenc : Ebbe halt bele Nagyatádi ! — Csontos Imre : A sok gyalázkodástokba halt meg ! — Zaj. — Elnök csenget.) A belügyminister urnák és az alája tartozó közrendészeti hatóságoknak a közrend fentartása a feladata. Nem lehet azonban feladata az állampolgárok vexálása. Mindenkinek legelemibb szabadságjogát még a belügyminister urnák is tiszteletben kell tartania. Amikor ennek a tárcának tárgyalását befejezem, utalok Beksiss Gusztávnak — akit, azt hiszem, senki sem tekinthet destruktívnak »A magyar faj terjeszkedése és a nemzeti konszolidáció« című könyvére, melyben a következőket irja (olvassa) : »A közigazgatási apparátus ne csak az elnyomásra, a büntetésre gondoljon, ne csak a zsandárságban bizzék, hanem inkább abban, hogy az uradalmak és hatóságok által gonosz módon elnyomott pórnép igazán a jogaihoz jusson. A kormány kösse a lelkére főispánjainak, hogy ily értelemben utasítsák alantas közegeiket s ne elégedjenek meg az utasításokkal, hanem nézzék meg az életet és a bajokat a helyszínen is». (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Amit Beksiss Gusztáv régi szabadelvüpárti képviselő jó néhány esztendővel ezelőtt irt, az — sajnos — fokozott mértékben igaz most is. Az a figyelmeztetés, melyet a belügyminister ui felé intézett ebben a könyvében, fokozott mértékben áll most is. Szeretném, ha a belügyminister ur végiglapozgatná ennek az igazán nem szocialistának munkáit és különösen az ilyen passzusokat megfogadná és alkalmazná az alantas közigazgatási hatóságoknál. Amint már beszédemben kifejtettem, lehetetlen állapot az, mely az alantas közigazgatási hatóságok munkájának eredménye lent a falvakban. Indokolt tehát, hogy ez a figyelmeztetés — habár hatástalanul is — a nemzetgyűlésen elhangozzék. Egyébként ehhez a tárcához a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a földmunkások egyesülési, szervezkedési és gyülekezési szabadságát korlátozó minden rendeletet helyezzen hatályon kívül, hogy a földmunkások anyagi, erkölcsi és gazdasági érdekeik védelmére és fejlesztésére ez alapvető állampolgári jogokat szabadon gyakorolhassák«. (Klárik Ferenc : A titkos rendeleteket tessék hatályon kívül helyezni !) A honvédelmi tárca is egyik súlyos tétele a költségvetésnek. Fejenként mintegy 170 ezer korona terheli az ország lakosságát ebből a tárcából. Súlyos teher ez az ország lakosságára, de különösen az a körülmény súlyosítja, hogy csak mintegy 36 ezer főből álló hadsereg eltartásáról van szó. Ennyi ugyanis a hadseregnek költségvetésileg kimutatott létszáma. Amint már emiitettem is, ennek a hadseregnek fentartása fejenként közel 40 millió koronát jelent az ország szempontjából. Véleményem szerint ez a súlyos teher — mert súlyos teher — azért jelentkezik, — különösen ilyen csekély létszámú hadseregnél — mert itt is, mint a ministériumokban általában, egész hadserege van a magasabb fizetési osztályban levőknek és meglehetősen nagy fényt és pompát akarunk kifejteni. Nem akarom ennek a honvédségnek sem központi igazgatását, sem magasabb parancsnokságát összehasonlítás céljából idehozni, nem akarom ezt ebben a pillanatban kritizálni. Lehet, hogy eljön még az ideje, amikor kemény, súlyos kritikát mondunk róla, most csak azt mondom, amit az egész állami életünkben végre kell hajtani : végét kell vetni még a honvédségnél, a hadseregnél is annak az állapotnak, hogy a magasabb fizetési osztályban levők száma túltengjen, számolni kell a honvédségnél és hadseregnél is azzal, hogy minden tekintetben tönkretett, megcsonkított, megnyomorított ország vagyunk és lehetőleg minimálisra kell redukálnunk legalább is az improduktiv célokat szolgáló kiadásokat. Nagyon sajnálom, hogy más tekintetben kell szóvátennem a honvédelmi minister ur tárcája körébe eső dolgokat. Kíváncsi volnék pl. — sajnos azonban, a költségvetés utján ezt a kíváncsiságomat nem tudtam kieglégiteni — a honvédelmi