Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. è\ ellenére még nem látja a veszélyt, amely az országot költségvetésünkön keresztül fenyegeti. Ezek után áttérek az egyes tárcák költségvetésének tárgyalására. Kezdem a belügyi tárcán. A belügyi tárca kiadása 128.054,980.000 korona. A belügyi tárca a súlyosabb tárcák közé tartozik. Ezen a tárcán keresztül kellene meglátnunk az ország közállapotait. Ámde csalódnék az, aki ennek a költségvetésnek alapján it élné ezt meg, mert azt hihetné, hogy a konszolidációról szóló sok ministeri kijelentés ellenére itt még ma is forradalmi állapotok vannak. Ez a költségvetés ugyanis hatalmas rendőrségi és csendőrségi apparátusával, az erre a célra szolgáló nehéz milliárdos kiadásaival valójában forradalmi időszakok kifejezője. így tehát a ministeri kijelentések és a tárca tételei között meglehetős ellenmondás keletkezik, még pedig meggyőződésem szerint a belügyi tárca költségvetésének hátrányára. A központi igazgatás például a belügyministeriumban, ha a létszám tekintetében nem is fejlődött abban az iramban, amelyben más ministeriumok létszáma emelkedett, megtartotta, sőt néhány fővel meg is haladta a békebeli létszámot. Feltűnő például a csendőrség nagy létszáma, amely a békebeli 12.074 főből álló létszámmal szemben 145 fővel kevesbedett, a csendőrség jelenlegi létszáma tehát 11.811 főnyi, de a rendőrségi létszámmal együtt a költségvetés szerint összesen 24.030 főnyi, vagyis egész kis hadsereg áll rendelkezésre az államrendészet fentartására. Amig a belügyi tárca fejenként átlag 140.000 koronával terheli meg az ország lakosságát, addig a csendőrség és rendőrség fentartásával az ország minden egyes lakosára háruló teher 90.000 korona. Ebből az apparátusból, a csendőrségből és rendőrségből minden 300 főre jut egy, ha tehát 5 tagúnak veszek egy családot, ugy minden 60 családra jut egy rendfentartó közeg. (Malasits Géza : És ezt még kevésnek tartják I) Ez a magyarázata annak, hogy a rendőrségnél, illetve a belügyi tárca körében annyira ki van fejlődve a spiclirendszer. Annyira ki van fejlődve, mint amennyire nem volt sehol az egész világon, egyedül csak Oroszországban a cárizmus ideje alatt és talán most is a bolsevizmus idején. Szóvátették ezt már egyes ellenzéki képviselőtársaim és én se mehetek el mellette szó nélkül : ha ellenzéki képviselő lemegy a választókerületébe, ahol alkotmányos kötelességét teljesiti a választópolgárokkal szemben, a spiclik ( Malasits Géza : A vasúton várják !) egész raja veszi körül. (Kuna P. András : Féltik őket, hogy bajuk esik !) Szóvátettem ezt a tényt már interpelláció keretében is és a belügyminister ur azzal intézte el interpellációmat, hogy téves feltevések alapján Ítéljük meg a helyzetet, mert valójában nem spicliskednek az ellenzéki képviselők körül a rendőrség emberei. (Rothenslein Mór : Hanem vigyáznak rájuk, hogy bajuk ne történjék !) Konkrét és bizonyitó erejïi adatokat tudnék ezekre az állításokra felhozni, ettől azonban ebben a pillanatban eltekintek, azt hiszem, lesz még rá rövidesen mód és alkalom, amikor ezt a kérdést újra szóvá fogjuk itt tenni a nemzetgyűlésen. Ha véletlenül egy-egy népgyűlést vagy összejövetelt engedélyeznek, valóságos kis hadsereget állítanak ki csendőrségből és rendőrségből ezekre a gyűlésekre, Lassanként meggyőződéssé érlelődött bennünk az a föltevés, hogy ez a nagy csegdőrségi és rendőrségi apparátus valójában nem is a rend fentartását szolgálja, valójában nem is az a célja, hogy a rend és közbiztonság felett őrködjék, hanem inkább az, hogy ennek a pártpolitikai uralomnak fentartása és megszilárdítása érdekében dolgozzék. (Gubicza Ferenc : Bizony inkább a közbiztonságot szolgálja ! — Rupert Rezső : A közbiztonságot itt bent, a magyar néppel szemben ? Menjenek a rablón november hó 12-én, csütörtökön. 89 gyilkosok ellen ! — Gubieza Ferene : Ha nem lettek volna csendőrök, szegény Drozdyt agyonütötték volna ! Ezek mentették meg ! — Rupert Rezső : Jöjjön el hozzám, nézze meg az én választóimat ! Nem azt akarjuk mondani, hogy a csendőrök a hibásak, ők parancsra cselekednek i — Klárik Ferene : Fejétől büdösödik a hal !) Súlyosabb kifogásaim vannak a tárca »közbiztonsági és közrendészeti alap« tételének elnevezése ellen. Ez az alap ugyanis, amint az indokolás megállapítja, bizalmas kiadások céljait szolgálja. Nem vagyok hajlandó semilyen bizalmas kiadások céljait szolgáló alapot sem megszavazni. Mi látni és tudni akarjuk, mire fordítják az ország adózóinak pénzét. Ugyancsak erőteljes kifogásaink vannak a »sajtószolgálat« rovat alatt beállított több mint négy milliárd koronát kitevő összeg ellen is és még kevésbé helyeselhetők részünkről a »nemzeti munkavédelmi hivatal« címén beállított nehéz milliók. Kisgazdaképviselőtársaim ezeket természetesen mind célszerűeknek, okos dolgoknak látják, mert hiszen egyetértenek azzal a politikai és gazdasági koncepcióval, amelyet a pénzügyminister ur elgondolása szerint helyesnek lát, amiből logikusan önként folyik a kiadásoknak, illetőleg az ország vagyonának iiyen szétszórása és pocsékolása — mert én annak nevezem azt, ami a költségvetésben jelentkezik. Ami azután a belügyminister ur magatartását illeti az ország lakosságával szemben, nem tévedek sokat, ha megállapítom, hogy ez szinte péida nélkül álló. A szabadságjogok tisztelete, vagyis minden állampolgár szabadságjogának tisztelete a belügyminister ur előtt ismeretlen fogalom. Minden ténykedésének törvényes alapot igyekszik keresni és mint aki birtokon belül van, minden szabadságjogot tipró rendelkezéseinek talál is törvényes alapot. (Rupert Rezső : Mindig ugy van ! A tolvajok is a bibliát idézik ! — Derültség.) Példátlan, ahogy ebben az országban az egyesülési és a gyülekezési szabadságot és a sajtószabadságot kezelik. A belügyminister úrtól kezdve le a legutolsó közigazgatási közegig nagyon sok esetben szinte kéjelegnek abban, hogy a legfontosabb szabadságjogokat lábbal tapossák. (Rupert Rezső : Családi szovjet !) Csak természetes, hogy a belügyminister urnák s a közigazgatási közegeknek ez a felfogása az ellenzéki irányú mozgalmakkal szemben jelentkezik. Ott jelentkezik teljes erejével a belügyministernek már említett ténykedése, amikor ellenzéki mozgolódásokat észlelnek, amikor szociáldemokrata vagy polgári ellenzéki megmozdulásokat tapasztalnak. (Rupert Rezső : A Kossuthnévtől ugy félnek, mint az ördög a tömjéntől !) Példátlan még Oroszországban az Ochrana idejében is, amit Magyarországon az egyesülési és gyülekezési jog terén tapasztalunk. Hogy konkrét példával is alátámasszam ezt a megállapításomat, elmondom, hogy hat-hét ember összejövetelét, tárgyalását a belügyminister ur felfogása szerint tiltott gyűlésnek lehet és kell minősíteni és ezt a hat-hét embert, illetőleg ennek a tár^alásnak a résztvevői nehéz milliós bírságokkal büntetik meg, sőt vannak esetek, amikor nehéz fogházbüntetéseket mértek ki ilyen összejövetelek résztvevőire. (Klárik Ferene : Szabadna kérnünk egy minister urat !) T. Nemzetgyűlés ! Azért említettem a belügyi tárcáról mindjárt beszédem elején, hogy példa nélkül áll a belügyminister ur eljárása, mert valóban példa nélküli, amit elmondok, egész Európa történetében. Azt hiszem, a belügyminister ur erre igazán nem tudna példát találni az alkotmányos európai államok történetében. A gyűlések megtartását a legképtelenebb és a leglehetetlenebb ürügyekkel teszik lehetetlenné a közigazgatási 13*