Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-464
74 A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-án, szerdán. ján, hogy ekkor és ekkor megy a gyárat megvizsgálni. Tehát a gyár részéről tudva volt, hogy mikor jön az iparfelügyelőség vizsgálni a gyárat, s akkor azokat az ifjúmunkásokat, akiknek korhatára nem ütötte meg az ipartörvény által előirt korhatárt, arra az időre egyszerűen felküldöttek a padlásra, tehát egyszerűen eldugták az iparfelügyeiő szemei elől. Amikor az iparfelügyelő eltávozott, akkor újra visszavitték ezeket a munkásokat a motollák közé, a legnagyobb veszedelembe. A legközönségesebb visszaélés történt tehát, a legközönségesebb módon kijátszották és ki játszák még magát azt a törvényben biztositott kis védő-paragrafust is, amely a munkások javát igyekszik szolgálni. (Nemes Bertalan : Fel kell jelenteni !) De van-e olyan intézkedésünk, amely előírná és meghatározná, hogy mit kell fizetni, esetleg óránkint, az ilyen üzemekben ezeknek a fiatalkorú munkásoknak ? (Kabók Lajos : Fizetnek 600 koronát óránként !) Nincs ! Szinte nevetséges — s ha nem volna olyan tragikus — kacagni kellene azon, hogy amint a közbeszóló képviselőtársam is mondja, 5—6—700 koronákat fizetnek óránként városi helyeken, a mai időkben munkásembereknek. (Kabók Lajos : Még a villamospénz sem telik ki belőle !) Eltekintve attól, hogy 15—16 éves-e az a gyerek, végeredményben egész nap ott van s életveszedclmek között végzi a maga terhes kötelességét. Teljesen csenevésszé válik, nincs hova mennie, nincs, aki védelmezze, mert nincsen olyan törvényünk, amely a kapitalisták kizsákmányoló politikájával szemben, különösen ezeket az ifjúmunkásokat megvédelmezné. Az államnak talán mégis érdekében és kötelességében állana az ifjú generációt — tehát a jövő generációt — megvédelmezni, mert hiszen ezzel szolgáljuk tulajdonképen az igazi tájvédelmet. Ezer és ezer panaszt lehetne elmondani e téren, de ugy látom, hogy a t. Nemzetgyűlés tagjait nem valami nagyon érdeklik ezek a — bevallom — nem valami népszerű kérdések és unalmas dolgok, ezért egyelőre megelégszem azzal, hogy az e tárgyban elkészített határozati javaslatomat fogom felolvasni és benyújtani (olvassa) : »Határozati javaslat : Utasitsa a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi ministert, hogy az 1922. évi XII. te. a gyérmekmunkásokra és tanoncokra vonatkozó VII. fejezetének hatálytalanításával sürgősen nyújtson be törvényjavaslatot az iparban, kereskedelemben és mezőgazdaságban foglalkoztatott gyermekek és fiatalkorú munkások munkaviszonyainak gazdasági és jogi szabályozásáról, a modern szociálpolitika és a nemzetközi munkaügyi szervezet egyezménytervezeteinek megfelelőieg, a következő alapelvek szemmeltartásával : Az ipari munkára bocsátható gyermekek alsó korhatára a 14. életévben, a 18. éven aluli munkások maximális munkaideje napi 8 órában, a fiatalkorú munkások vasárnapi munkaszünete 36 órában, a 18 éven aluli gyermek-munkás és tanonc évenkénti pihenőideje 14 napban állapittassék meg. A 18 éven aluli, mindkét nembeli munkások éjjeli munkája, a testi fenyítéknek a fiatalkorúakkal szemben való alkalmazása eltiltandó és szigorúan büntetendő. A törvényben felsorolandók mindazon iparágak, amelyekben azok veszélyessége miatt 18 éven aluli munkások nem foglalkoztathatók. A fiatalkorú munkások és tanoncok részére törvényes bérminimum állapítandó meg. A tanoncok szakszerű képzése érdekében kötelezni kell minden munkáltatót, hogy a tanoncok a felszabadulást követő egy éven belül el nem bocsáthatók. (Kabok Lajos : Nagj r on helyes !) Akik a törvény rendelkezéseit megszegik, súlyos pénz- és fogházbüntetéssel sujtandók. A törvény megtartására és végrehajtására a külföldön is jói bevált tanonc- és ifjúmunkás-gondozó hivatalokat kell felállítani, amelyek felügyelettel és ellenőrzéssel gondoskodnak a dolgozó gyermekek szociális védelméről.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) Ezek után leszek bátor még felemlíteni pár olyan kérdést, amelyeket már majdnem minden ellenzéki képviselőtársam felemiitett. Én se mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak arra a lehetetlen és tűrhetetlen állapotra, hogy az, hogy egy megválasztott törvényhozó valamely községben vagy városban egj^ értekezleten vagy gyűlésen felszólalhasson, az ottani szolgabirótól vagy rendőrkapitánytól legyen függővé téve. Ez olyan lebecsülése a törvényhozói mivoltnak, amely nem engedhető meg még a nem képviselővel, tehát az úgynevezett egyszerű polgárral szemben sem. Alkotmányos államban minden polgárnak jogában áll, jogában kell hogy álljon az, hogy gondolatait ott és ugy, ahol és ahogy ő akarja, szabadon kifejthesse. Magyarországon napjainkban, a Bethlenkormányzat ideje alatt a szolgabíró vagy a rendőrkapitány jóakaratától függ, vájjon a nemzetgyűlés tagjai, tehát a törvényhozó testületi tagok, a nép által megválasztott képviselők, vájjon beszélhetnek vagy felszólalhatnak-e? Szinte hihetetlen, de sajnos így van. A közelmúltban velem történt meg egy eset, mikor Klárik képviselőtársamat Salgótarjánba elkísértem azzal a szándékkal, hogy a beszámoló gyűlésen felszólalok. A gyűlést bölcsen engedélyezték, de a végzés másik kitételében megtiltotta a rendőrség azt, hogy azon a gyűlésen Klárik Ferencen kívül más is felszólalhasson. Aztán hallottam e héten a győri esetről, ahol a rendőrség ugyanezt tette. (Esztergályos János : Pécsett is ezt tették !) Pécsett is ugyanezt tették. Hasonló eset történt velem Szentesen is, ahol az építőmunkások egy egyszerű szakgyülést jelentettek be. A gyűlés napirendjén az építőmunkások gazdasági helyzete szerepelt, tehát már maga a napirend elárulta, hogy ott gazdasági kérdésekről és a gazdasági helyzetről akarnak beszélni. A gyűlést engedélyezték, de kimondották, hogy a bejelentett előadó — mert azt is megkövetelik, jelentsék be előre, hogy ki lesz az előadó — azonban nem szólalhat fel a gyűlésen ; ez pedig Baticz Gyula volt. Nem szólalhat fel pedig azzal az indokolással, hogy fel sem tételezhető róla, hogy mint nemzetgyűlési képviselő politikát ne keverjen bele beszédébe. (Esztergályos János : Ezt nevezik szabadságnak és jogegyenlőségnek Magyarországon !) Ez nem is elszigetelt jelenség. (Esztergályos János : Ha egy minister • megy valahová, fél kocsi egységespárti képviselő megy vele !) Eleinte azt gondoltam, hogy ez csak a helyi hatóságok túlkapásaiból származik. Nem akartam feltételezni, hogy ez centrális kormányzati politika és a kormányzati akarat megnyilatkozása lenne. Azt hittem, hogy túlságos " ügybuzgó szolgabíró vagy rendőrkapitány intézkedései ezek, amelyeken túl kell magát az embernek tennie, mert hisz excentrikus emberek elvégre mindenütt találhatók. Gondoltam, hogy ez "is valami ilyesmiből fakad. De most már ugy látom, hogy ez egészen rendszerré vált, és amennyiben rendszerré vált, következtetem belőle, hogy a kormány valamilyen titkos rendelettel utasíthatta ezeket a vidéki hatóságokat arra, hogy az ellenzéki és különösen a szociáldemokrata képviselőkkel szemben igy járjanak el. (Esztergályos János : Egészen bizonyos !) Ezt annál is inkább fel kell tételeznem, mert akárhányszor fordultunk a kormányhoz az hyen túlkapásokkal szemben panaszaink orvoslásáért, egyetlen egy esetben sem kaptunk elégtételt. (Esztergályos János : Szabadság kávéskanalanként 1) Megállapíthatom tehát ezekből,
