Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

68 14 nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. városban tudtommal több mint száz család lakik szabad ég alatt, amelyeket kilakoltattak, de mennyi van még az országban ilyen kilakoltatott család ? Ezenkívül hányan vannak, akiknek lakását nem lehet lakásnak nevezni, hanem egyszerűen — nem akarok drasztikus kiszólást alkalmazni — (Klárik Ferenc: Odu !) tényleg odúnak lehet nevezni, amely egyáltalán nem alkalmas emberek, családok lakóhelyéiül. (Klárik Ferenc : A tüdővész fészkei ! Bacillustermelőhelyek ezek !) Volt alkalmam egy izben már rámutatni arra, hogy fajvédelmi szempontból mennyire fontos, hogy az államhatalom a lakáskérdéssel foglalkozzék és tegye lehetővé ezeknek a proletárcsaládoknak a tiszteséges, egészséges lakásokban való lakást. Ma délelőtt ugyancsak Dénes képviselőtársam említette fel a házhelyhez juttatott családok sorsát. Tényleg ugy áll a helyzet, — mint ahog}

r én is emiitettem közbeszólás formájában — hogy az állam adott a ruhátlan embernek gombot a ruhájára, azonban szövetet nem adott hozzá. Adtak a szegény nincstelennek házhelyet, de nem tették lehetővé számára, hogy arra házát felépitse. Igaz, hogy egész szép telepek kiépültek már egyes helyeken, de ha megismerjük és megnézzük ezeknek a családoknak azt a tülekedését, azt a kinos vergődését, amelybe jutottak, akkor kétségbe kell esnie az embernek ezen. Az a szegény napszámos, aki a kenyérkeresettel van elfoglalva, amikor huzajön a napszámosmunkábó), kénytelen éjszaka idején gyermekével és feleségével együtt odaállani (Klárik Ferenc : Vályogot vetni !) vályogot vetni, a falat megtölteni és kopácsolni. Hónapokon keresztül nem jutnak pár órai pihenéshez sem ezek a szerencsétlen egyének épen annál az oknál fogva, mert nincs megadva a lehetőség számukra, hogy megszerezzék valahonnan azt a pár százezer, vagy millió koronát, amely az ő kis kunyhójuk felépítéséhez szükséges volna. Azt hiszem, ez volna egyike azoknak a kötelességeknek, amelyet épen az államfentartó társadalmi réteg szempontjából magának az államnak, hazafiasságból, nemzeti szempontból is feltétlenül kötelessége volna megcsinálni. (Klárik Ferenc : A fajfentartás szempontjából !) A lakásépítés problémáját minden államban elsőrendű kérdésnek tartják, hiszen közismert tény már, hogy Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Törökországban, Görögországban, Bulgáriában, (Klárik Ferenc : Szerbiában és a Balkánállamokban is !) Szerbiában nemcsak házak, de házsorok, sőt uj lakótelepek épültek ki a háború és a forradalmak után, ellenben nálunk legfeljebb csak egypár síber épitett magának fenn a Hűvösvölgyben villát, de valójában a nag}' fogyasztó közönség részére ebben az országban tiz-tizenöt év óta lakás nem épült. (B. Podmaniczky Endre % Bizony, szomorú ez ! — Klárik Ferenc : Azért halnak a gyermekek s ezért hullanak el az emberek a tüdővész miatt!) 1926-ban a népjóléti minister ur rendelete alap ján felszabadulnak a lakások s már előre is kétségbe vagyok esve, micsoda kép fog majd a szemünk elé tárulni akkor, amikor a lakások tényleg fel fognak szabadulni. Ki kell jelentenem, hogy én magam sem ragaszkodom nagyon a lakások kötöttségéhez, mert ezt egészségtelennek tartom, viszont addig, amig nem gondoskodunk megfelelő mennyiségű lakásról, akármilyen formában is, addig teljesen lehetetlenségnek tartom, hog}' a lakásokat felszabadítsuk. Bár tisztában vagyok azzal is, hogy a magántőke a ház, illetőleg a lakásépítésbe addig nem fog bevonulni, amig a teljes szabad rendelkezést meg nem kapja, de viszont az állam kötelessége még mielőtt a szabad rendelkezési jogot visszaadná, hogy akármilyen formában, de gondoskodjék meg- 1 felelő menn\iségü lakás épitéséről, gondoskodjék arról, hogy a lakások felszabadulása alkalmával minden család megtalálhassa tisztességes bérfizetés mellett a maga otthonát, (Klárik Ferenc : Nehogy uzsoráskodjanak a tisztelt háziurak !) Elképzelhető, hogy az a háziuri gárda, mint a mezei hadak fogják rmgukat rávetni portájukra, ha 192ö-han felszabadulnaR a boltok és a lakások. Azt fogják mondani, amit ma is mondanak, hogy mindenki meggazdagodott, mindenki szabadon rendelkezett a maga objektuma lelett, csak a háztulajdonosok voltak azok, akiknek a kezük meg volt kötve és nem uzsorázhatlak ki portájuk lakóit. El lehet képzelni, hogy ezek hogyan fogják magukat rávetni a lakóra, ha a lakások fel fognak szabadulni. Oly óriási lakásuzsorát fognak végrehajtani, hogy abba belepusztul ez a nemzedék. Kikergetik a lakásokból, a házakból a szerencsétlen munkáscsaládokat, mert nem lesznek képesek azt az óriási lakbért megfizetni, amit a háztulajdonosok fel fognak állítani velük szemben. Előre láthatjuk tehát azt a veszedelmet, amely ebből származni fog, (Klárik Ferenc : Harmincan fognak lakni egy szobában) s ezért kötelességünkben áll előre védekezni ez ellen. Hiszen ma is vannak tömeglakások, de hogy milyen tömeglakások lesznek akkor, szinte ludbórös lesz az ember háta, ha erre gondol. Már a háború előtt alkalmam volt, akkoriban, mikor a tömeglakásokról szóló statisztikát összegyűjtötték a fővárosban, statisztikagyüjtés alkalmával megnézni az efajta tömeglakásokat. Már akkor találtunk 17, 18, 20 személyt összezsúfolva egy-egy szoba-konyhás lakásban. Mint a heringek, szalmazsákon feküdtek egymás mellett leányok, asszonyok és férfiak, kicsik és nagyok, öregek és ifjak vegyesen. (Klárik Ferenc : Az erkölcstelenség melegágyai voltak ezek !) Amikor az ajtót kinyitoltuk, nem lehtett bemenni a lakásokba a bűz miatt, ki kellett előbb nyittatni az ajtókat és ablakokat, hogy legalább valami friss levegő menjen be a lakásokba. Ugyanezzel fogunk találkozni akkor, amikor a lakások fel fognak szabadulni, ha előre nem gondoskodunk megfelelő mennjiségben lakásokról. Az adókérdés körül állandó vita folyik itt a Házban. Ma, amikor Dénes István képviselőtársam itt a földbirtok nagyobb értékben való megadóztatásáról beszélt, valósággal ostrom alá vették, mert az érdekeltség találva érezte magát. Én azt mondom, hogy a lakáskérdést is leginkább az adórendszer megváltoztatásával lehetne tökéletesen megoldani. Értem ez alatt a telekértékadó rendszerének bevezetését. A telekértékadó kérdését nagyon sokan félreismerik, félremagyarázzák, mert nem foglalkoznak e kérdéssel behatóan. Telekértékadó alatt nem azt értjük itt, hogy azokat a üres telkeket adóztassuk meg, amelyeket évtizedeken keresztül látunk az utcasarokban. Ha csak ezeket az üres telkeket adóztatnák meg, akkor ezzel a kérdés nem volna megoldva. Álláspontunk az, hogy tekintet nélkül arra, hogy az a teiek be van-e építve, vagy nincs, magát a telket értékelni kell és a különböző házadók helyett csak telekértékadói szabad ismernünk. ** Igen hosszú időt venne igénybe ennek a kérdésnek mi: den oldalról való megmagyarázása, és ezért csupán csak néhány példával fogom illusztrálni. Telekértékadó alatt nemcsak a városokban levő házhelyeket értem, hanem értem az ország összes földdarabjainak minden legkisebb részét is, amelyet telekértékadóval lehetne megterhelni. Ezzel mentesíteni lehetne az ország lakosságát minden néven nevezendő adótól, és ez lenne tulajdonképen a legigazságosabb adórendszer. (Ticzián István : Ez földadó, nem telekértékadó !) Mert mai adórendszerünk, mely a fogyasztó publikumra épiti fel a í maga számítását, labilis és bizonytalan. A házat le