Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. belül 43 —45-féle iparág, ezt a nagy társadalmi réteget tehát az építkezés révén el kell látni munkával, mert hiszen ez magára a közgazdasági életre óriási kihatással van. Én minden felszólalásomban azt mondtam, hogy a lakásépítés áliami és városi feladat, de ugy látszik, hogy ezt a kijelentésemet nag\on sokan félremagyarázták, lehet, hogy tudatosan, lehet hogy en nem domborítottam "ki tökéletesen ennek az álláspontnak indokolását. Amikor most is azt a kijelentést teszem, hogy a lakásépítés állami feladat, ez alatt nem azt értem, hogy az államnak kötelessége saját pénztárából házakat építeni, hanem azt a kan m ezzel mondani, hogy a lakáskérdéssel a mindenkori kormányzatnak kötelessége foglalkozni, mert hiszen ehhez nagy szociális és nemzeti érdek íüződik. Az államnak kötelessége az építéshez szükséges hiteleket is elősegíteni, minthogy ma a magántőke tartózkodik "az építéstől, mert ezidőszerint nem találja meg számítását a házépítésben s így az államnak mesterséges eszközöket kell igénybevennij ahhoz, hogy az országban mégis házak épüljenek, a lakások szaporodjanak. Legutóbb az építőipar előmozdításáról szóló törvény, melyet a nemzetgyűlés annak idején megalkotott, messzemenő lépést látszott tenni ezen a téren. Hangsúlyozom, hogy ez csak látszott, mert a gyakorlatban, valójában keveset jelentett, mégpedig a?ért, mert oly súlyos feltételek mellett adták a vállalatoknak a kölcsönt az építkezéshez, hogy a vállalatok ezt nem igen tudták igénybevenni. Azt hiszem, méltóztatnak emlékezni arra, hogy az állam a törvény értelmében 6'••) 7o-os hitellel járult hozzá az építkezések költségeihez. Ez tehát azt jelenti, hogy annak az összegnek, amelyet valaki be akart építeni, 40 %-át önmagának kellett előteremtenie, 60 %-át pedig az állam — ha jól tudom — a Pénzintézeti Központon keresztül folyósította hitel tormájában. A gyakorlatban azonban az történt, hogy a Pénzintézeti Központ 200 %-os biztosítékot követelt a n3

T

ujtandó 60 %-os építkezési kölcsön folyósításánál, sőt nagyon megválogatta a biztosítékot is, hogy az miből álljon. Azt hiszem, azok, akik a közgazdasági élettel csak kevéssé is tisztában vannak, érzik, látják és tudják azt, hogy 200 %-os biztosíték mellett hiteleket igénybevenni nem igen lehet. De a legsúlyosabb ennél a kérdésnél az, hogy az igénybevett kölcsönt öt év alatt kell visszafizetni, mégpedig 20%-os kamat mellett, vagyis a felvett tőkének dupláját kell öt év alatt visszafizetni. (Klárik Ferencz i Szép kis Wirtschaft!) Természetes, hogy ilyen körülmények között, ilyen hitellel nem lehet építeni ebben az országban," de sehol sem, mert hiszen a tőkének — akár magántőke, akár állami tőke — megvan az a természetrajza, hogy megköveteli magának a jövedelmezőséget. Már pedig ha a hitel az igénybevevő számára nem hoz jövedelmet, akkor az illető azt nem is veszi igénybe. Az előbb emiitett feltételek mellett pedig ez a hitel egyáltalában nem jelentett jövedelmet, tehát azt nem is vették igénybe, és igy az építkezést ezzel egyáltalán nem lehetett elősegíteni. (Klárik Ferenc: Ellenben tönkretenni igen!) T. Nemzetgyűlés ! Beruházások címén fel van véve 6 millió aranykorona, melyet kizárólag kislakás-épités céljaira kivannak fordítani. Hogy a magyar építőiparban mit jelent a 6 millió aranykorona, arra — azt hiszem — nem kell sok szőt vesztegetnem. Ez egy csepp, vagy félcsepp a tengerben, s az építőipart egyáltalán nem fogja elősegíteni. Azt halljuk, hogy decemberben a kormánj

7 ismét kimegy Genfbe és a nemzetek tanácsát megint fel akarja kérni arra, hogy engedélyezzen 30 millió aranykoronát, melyet kizárólagosan beruházásokra szándékozuak fordítani. Azt hiszem, hogy itt jó évi november hó ll-én^ szerdán. 67 lenne messzebb menni egypár számmal a harminctói. Ugy tudom, hogy a népszövetség 250 millió aranykorona külföldi kölcsönt engedélyezett a magyar kormány számára. Nem vagyok p nzkapacitás, de érdeklődtem pénzügyi embereknél, hogy ez hogyan is megy, s mindenütt azt a kategorikus választ kaptam, hogy mihelj-t a kölcsönt megszavazzák valaki számára, attól az időtől kezdve fizetni kell utána a kamatokat. A magyar állam tehát kért 250 millió aranykorona kölcsönt, (Temesváry Imre előadó : Kapott is !), de ezt az összeget a magyar kormány még nem vette igénybe, (TeinesYáry Imre előadó: Felvette!), hanem annak csak egyrészét vette fel, hiszen a Smith-féle jelenlésben is van erről szó. Ha tehát a magyar kormány ezt még nem vette igénybe, mindé esetre súlyos mulasztást követett el és követ el, mert hiszen ily összegnek kamatát fizetni és azt fel nem használni, nem értékesíteni : egyenesen bűn és pénzpocsékolás. Ha pedig megtörtént a felvétel. — mint ahogy az előadó ur volt szives közbeszólás formájában mondani, hogy igen — akkor tisztelettel felvetem a kérdést : mire fordíttatott a 250 millió korona ? (Kabók Lajos : Kölcsönadták 3%-kal olcsóbban !) Hiszen ugyancsak Smith jelentése bizonyítja, hogy adókból több folyt be, mint amennyi elő volt irányozva. (Klárik Ferenc: Fogyasztási adókból!) Vagyis abban az időben 100 milliós deficittel számollak s ehelyett 63 milliós plusz mutatkozott. Ha tehát több íolyt be, akkor felvetődik a kérdés : miféle intézménybe, vagy egyáltalán mibe fektették be a 240 millió koronát"? Én keresem, kutatom ezt az összeget, mert hiszen sok szó hangzott el a nemzetgyűlés házában, hogy ebben az országban állami segítséggel, állami bevétellel kell a közgazdasági életnek segítségére menni. Hogy nem mentek segítségére, azt bizonyítja a sok csőd-eset, a nagy munkanélküliség. Az épilkezés az, amely leginkább módot nyújt az iparnak és i ereskedelemnek arra, hog}

7 foglalkozást találjon. Ennek következtében szerintem helyes gazdálkodás mellett az államnak érdekében és kötelességében áll a legmesszebbmenő lehetőséget megteremteni arra, hogy az építkezést előmozdítsa, elősegítse. A t. Nemzetgyűlés bölcsesége tisztában van azzal, hogy békeidőben azok a hatalmas paloták, amcl}

T

ek az országban felépültek, leginkább amortizációs kölcsönnel épültek fel. Ezidőszerint amortizációs kölcsön nincs, mert a bankok ilyet nem i folyósítanak, mert nem tartják azt ezidőszerint rentábilisnak, egyrészt a pénzérték bizonytalansága miatt, másrészt egyéb dolgok befolyásolják a bankok álláspontját. Azt hiszem, hogy az államhatalomnak módjában állana azért, esetleg a bankokráciával közösen ismét életbeléptetni az amortizációs kölcsönrendszert, különösen az építkezéseknél, mert hiszen ezzel igen nagymértékben tudnánk a közgazdasági életet előbbre vinni. Azt szeretném látni és hallani a t. kormánytól, hogyha keresné a módot és a lehetőséget erre, mert hiszen kétségtelen tény, ez nehézkes kérdés, nehéz ezt megoldani, de mégis olyan tontos ügyről van szó, hogy az államnak, illetőleg a kormánynak kötelességében áll keresni a lehetőséget és a "módot, hogy ezt a kérdést minden körülmények között megoldja és nyugvó pontra juttassa. Amig az államhatalom ilyen formában be nem avatkozik az építkezés kérdésébe, addig belátható időn belül ebben az országban épitkezésre számítani nem lehet, már pedig azt, hogy lakáshiány van, — azt hiszem — nem kell nekem bizonyítanom, hiszen százával laknak ma is a szabad ég alatt családok, amelyekel lakásukból kilakoltattak s a lakáshivataínak nem áil módjában elhelyezni őket épen a lakáshiány miatt. (Klárik Ferenc: Zsúfolt tömeglakásokban élnek !) Csak itt a fő-