Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

66 A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. 31 millió és befolyt 578 millió aranykorona. (Klárik Ferencié : így ölik a szegény embereket !) Vámbevételre előirányozva volt 235 millió aranykorona, ellenben befolyt 104 8 millió, tehát 813 millióval több. Többek között még csak egy számot : a dohányjövedek nyers bevételeire elő volt irányozva 51 millió és befolyt 89'2 millió aranykorona. T. Nemzetgyűlés! Ezek a számok, amelyeket Smith Jeremiás jelenlésében kimutat, igazolják a szociáldemokrata párt álláspontját és azt az állandóan hangoztatott kívánságát, hogy Magyarországon az adóztatási rendszer tekintetében változást kell behozni. Nem a tulajdonképeni vagyon szolgáltatja az államháztartáshoz a bevételek nagy tömegét, hanem a fogyasztó publikum ; a közvetett adok azok, amelyek az államháztartáshoz szükséges bevételek nagy részét szolgáltatják és épen ezek a közvetett adók azok, amelyek sanyargatják az ország munkásságát, a fogyasztó publikumot, sanyargatják a kereskedelmet és az ipart. Ne méltóztassanak tehát csudálkozni azon, ha erről az oldalról állandóan kifogás tárgyává tesszük Magyarország adózási rendszerét, amellyel szemben állandóan azt követeljük, hogy a tényleges vagyont kell magasabb adóval sújtani, míg a fogasztóközönséget ez alól mentesíteni kell. Hogy mivel, hogyan? Később majd leszek bátor rátérni annál is inkább, mert épen uénes képviselőtársam beszéde alatt — azt lehet mondani — a nagybirtok képviselői részéről valóságos ostromnak volt kitéve akkor, amikor a földbirtok súlyosabb megadóztatásáról beszélt. A költségvetésben szereplő u. n. nemzeti munkavédelem címe alatt feltüntetett összeg ellen már történt kifogás előttem felszólalt képviselőtársaim részéről. Kénytelen vagyok én is kiemelni a költségvetésből ezt a passzust annyival is inkább, mert olyan tekintélyes összeg van előirányozva ennek az u n. nemzeti munkavédelmi szervnek fentartásáia, amelyből szerintem nagyon okos dolgokat lehetne ebben az országban megvalósítani. En ugyanis ezt a nemzeti munkavédelmi szervet egyáltalában nem tartom célravezetőnek és okosnak. Személyi járandóság címén be van állítva 4.982,700.000 korona, dologi kiadások címén pedig 2.792,830 000 korona, összesen tehát 7.775,530.000 korona. Malasits képviselőtársam szakszerűségi szempontból már megállapította, hogy ez a szerv egyáltalában nem alkalmas arra, hogy azzal egy villanytelepet elvezessenek, vagy egy megindítsanak. Eltekintve azonban ettől, én ebben az intézményben nem látok egyebet, mint a munkások törekvése ellen megalkotott szervet, amelyet közadókból tartanak fenn, amely tehát munkáselienes intézmény. Magyarországon nincs olyan törvény, amely az alkalmazottak fizetését, munkaidejét, és a velük való bánásmódot szabályozná ; Magyarországon az alkalmazottak —- tekintet nélkül arra hogy fizikai vagy szellemi munkások-e azok, — teljesen ki vannak szolgáltatva a munkáltatói önkénynek. Ha akarják, felemelik a fizetésüket, ha akarják, leszállítják. A munkás az alkalmazott nem mehet sehova panaszával, kizárólagosan a saját maga szervezeti erejére van utalva, hogy a munkáltatói vagy alkalmaztatói érdekeltséggel szemben saját magának és osztálytársainak érdekeit megvédelmezze. Ezt a szervezkedést azonban maga az államhatalom és ennek különböző szervei üldözik. Ennek tetejébe most még az államhatalom fentart egy szervet, amelynek nemzeti szint ad ; ugy állítja be a közvélemény elölt a dolgot, mintha erre igen nagy szükség volna. Megállapíthatjuk azonban, hogy ez valójában nem más, mint egy sztrájktörő intézmény, amelyet kizárólagosan a munkások érdekvédelme ellen szervezett meg az állam. Visszaemlékezem Darányi Ignác földmivelésügyi minister korara. O volt t. i. az aki az arató és egyéb íöldmivelő munkásságnak abban az időben megszaporodott sztrájkjaival szemben törvénytervezetet terjesztett az akkori országgyűlés elé. — Ebben a törvényben — amely a közvéleményben derestörvény néven ismeretes —, létesítettek egy sztrájktörő telepet; itt ha jól emlékszem, Mezőhegyes volt az a telep ahova a kenyérért harcoló magyar földmunkások ellen odaszállították a ruthén és a felvidéki tót munkásokat, tehát teljesen kuliurátlan idegen munkásseregeket, s ott állampénzen hónapokon keresztül tartották fenn ezt a tábort, amelynek pusztán és tisztán az volt a hivatása, hogy ha valahol, valamely uraság földbirtokán az aratóvagy kapáló, vagy -kaszálómunkások sztrájkba mernek lépni, azokat pótolja! Nem elég tehát, hogy csendőrökkel szedették össze és bebörtönözték őket, hanem mindjárt a földbirtokos szolgálatába állították az állam által fentartott sztrájktörőtelepet és ezzel igyekeztek letörni ezeknek a munkásoknak sztrájkját. Azt hiszem, nem vitás előttünk, hogy az aratómunkásokkal, — de nemcsak az aratómunkásokkal, hanem a nyári idényben szükséges munkásokkal is, a szerződéseket rendszerint télen szokták megkötni. Az is köztudomású, hogy a teli időszak az, amikor az a mezőgazdasági munkás a legszomorúbb gazdasági viszonyok között van. Pénze egyáltalában nincs, kifogyott kamrájából a li-zt, a krumpli és miegyéb, a iegszorultabb helyzetben van tehát, s épen ez az, ami őt olyan helyzetbe juttatja, hogy nem megfelelő szerződés meílett is rá van kényszerülve a szerződéskötésre. Ezek a leszerződött munkások ugyanis rendszerint valami előleget is kapnak, hogy tehát az előleget megkaphassák épen szorult idejükben, kényte.enek eladni magukat és munkaerejüket kémdelenek leszerződtetni olyan időre, amikor munkaerejüket jobban tudnák értékesíteni. Ennek következményei voltak és lesznek a jövőben is azok a harcok, azok a sztrájkok, amelyek a mezőgazdasági munkások között kitörtek és kifognak törni. Hogy azután ezeket a munkásokat sakkban tarthassák, hogy ne élhessenek emberi jogaikkal, ezért a csendőrség mellé még egy ilyen állami szervet létesítettek, a mezőhegyesi sztráktörő-telepet és eltekintve minden hazafias gondolkozástól, amelyet egyébként nagyon sűrűn szoktak hangoztatni, a magyar földmunkások kenyérharcát idegen munkásokkal — ruthen, oláh, tót és egyéb nemzetiségű kulturálatlan munkásokkal — igyekeztek letörni. "(Klárik Ferenc : Ez az ő hazafiságuk !) Én ebben a nemzeti munkavédelmi intézményben sem látok egyebet. Ez sem más, azzal a különbséggel, hogy ez nem a földmunkások ellen, hanem inkább az ipari munkások ellen irányul. De ahogy nem vált be a mezőhegyesi sztrájktörőtelep, ugyanúgy nem íog neválni a nemzeti munkavédelem intézménye sem. Ennélfogva ez teljesen felesleges intézmény, teljesen felesleges pénzpocsékolás az állam részéről, amikor ilyen intézmény fentartására közel 8 milliárd koronát irányoz elő. (Klárik Ferenc ; Hol van a munkanélküliek segélyezése ?) Épen azt akarom felemlíteni. Ha munkanélküli segély biztosításáról vagy munkanélküli segélyről beszélünk, akkor szinte orkánszerüleg jön felénk a támadás, hogy azzal lustaságra neveínók a munkásokat, és egyáltalában szinte nem is szeretik, ha a munkanélküli segélyről beszélünk. Sokkal helyesebb, sokkal célravezetőbb volna, ha az említett összeget legalább is munkásintézmények alkotására vagy szociális alkotásokra fordítanák, nem pedig ilyen sztrájklörőtelep íentartására. Beszélnem kell az építkezésekről is. Hiszen erről olyan kevés szó hangzik el, bár — mint már beigazolást nyert — még a kormány támogató egységespárt részéről is többször elismert tény az, hogy az építkezésbe kapcsolódik bele körül-