Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. 05 oldalon.) Akárhová megyünk, azt is megkérdik, hogy ki kisér le bennünket, nemcsak azt, hogy mit fogunk beszélni. Ezt törvényhozókkal szemben megtehette a cári uralom, amelynek folytatása lett a bolsevizmus, de alkotmányos kormány ilyesmit nem engedhet meg. Én ugy veszem észre, hogy a kormány talán szeretne helyes utón menni a belpolitikában is, de nem engedik a főispánjai és a főszolgabirái; (Derültség jobb felől.) ezek olyan hatalmak, olyan kiskirályok, akikhez foghatót keveset látni, és sok tekintetben bizony nem épen helyes és nem való információkat adnak az igen t. belügyminister uruknak. Egy esetet hozok fel. A Tótkomlósi Földmunkásotthon, amely nemzeti alapon áll, két év óta be van csukva, becsukatta a belügyminister a régi főispán besugására. Azt kivánták tőlem, hogy távolitsam el a vezetőségből a kommunizmus idején szereplőket. Azt mondtam, hogy készséggel megteszem. Lementem Tótkomlósra és akiknek csak valami közük volt a kommunizmushoz, mind félreálltak. Azután megtartották a közgyűlést, a főszolgabiró jelenlétében, aki el volt csodálkozva a szép felbuzduláson, amelyet látott. Mégis mi történt? Harmadnapra jött az ukáz, hogy ennek az otthonnak alapszabályait csak akkor engedélyezik, ha még 300 családot kirúgok belőle. Akkor a belügyminister ur eljön ide és az interpellációmra olyan választ ad, amely a tények hamis beállítása, mert megtévesztették a belügyministert. Azt mondotta a belügyminister, hogy azért nem engedélyezi az alapszabályokat és azért nem nyittatja ki a Tótkomlósi Földmunkásotthont, mert a vezetőségből nem akarom eltávolítani a kommunista érzelmüeket. Holott rég eltávolítottam, én magam közöltem ezt a hatósággal, maga a vezetőség is szívesen vállalta ezt, és ime, a piros-fehér-zöld lobogó alatt megalakult, szép könyvtárral rendelkező földmunkásotthont ott, ahol kultúrára van szükség, a magyar kormány már két esztendő óta lecsukva tartatja. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Nem elszigetelt jelenség !) Vagy talán térjek át a szervezkedés kérdésére ? Hiszen csupa panasz az egész ellenzék. Itt szabad szervezkedni a kormánypártnak, szabad szervezkedni azoknak, akik tetszenek a főispánoknak és a szolgabiráknak. De, fájdalom, az ellenzéknek künn szava nem lehet. Ha pedig megmozdul az ellenzék, ezer és egy ürügyet találnak arra, hogy a hatóságok, a főszolgabirák biróság elé állítsák az ellenzék tagjait. Nagyon hasonlatosak a mi állapotaink az orosz cárizmus állapotaihoz. A magyar belpolitikai szabadság egyik fokmérője az az eset, amely Hódmezővásárhelyen, a ministerelnök ur pátriájában történt. A föld népe kérte, hogy tartsunk tudományos előadást a nagyvendéglőben. A hódmezővásárhelyi rendőrkapitányság nem engedélyezte a tudományos előadást sem, mert a tudományos előadás megtartásától is félti a szilárd lábon álló köznyugalmat és közrendet. Hát, t. Nemzetgyűlés, hallja meg a külföld, hogy olyan szilárdan áll a Bethlen-kormány konszolidációja Magyarországon, hogy egy tudományos előadás megtartásától is félnek ! Mindenesetre ezek nagyon szomorú jelenségek, a teljes belpolitikai abszolutizmus jelenségei. Miután pedig én nem látom még most sem azt, hogy a t. kormányzatban megvolna a hajlandóság, hogy végre-valahára a nyugateurópai államokhoz hasonlóan a demokrácia terére, a szabadság útjára lép itt is, ennek következtében nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést akár csak a részletes tárgyalás alapjául is elfogadhassam. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra küvetkezik ? Forgács Miklós jegyző: Baticz Gyula! Baticz Gyula: T. Nemzetgyűlés ! A költségvetés előterjesztése alkalmával az előadó ur bizonyitani igyekezett azt, hogy az ország pénzügyi helyzete megjavult, de ezzel kapcsolatban bizonyitani igyekezett azt is, hogy nemcsak magának az országnak pénzügyi helyzete javult meg, hanem az állampolgárok gazdasági helyzete is. (Temesráry Imre előadó : Ugy van !) Nem tudom, hogy az előadó ur honnan vette és veszi ezen megállapításhoz az adatokat, mert én pont az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. (Temesráry Imre előadó : Nagy tévedés !) Az a körülmény, hogy az országban a munkanélküliség otyan óriási arányokai ölt, mint amilyen aránj^okat ölt, ez a tény egyedül is bizonyítja annak ellenkezőjét, de számszerű adatokkal is meg lehet azt cáfolni, amit ebben a tekintetben az előadó ur mondott. Smith Jeremiás főbiztos jelentése fekszik előttem, amelyben a csődökről tesz említést. Ez számszerűleg a következőket tartalmazza : 1922-ben előfordult 133 csőd eset, 1923-ban 55, 1924-ben 262 és 1925-ben az elmúlt kilenc hónap alatt előfordult 1904 csőd-eset. Azt hiszem, nem kell sokat bizonyitanom azt, hogy az ilyen számok adják igazi tükörképét az ország közgazdasági állapotának, de leginkább a polgárság anyagi hetyzetének. Normális körülmenyek küzött, amikor normális gazdasági élet folyik egy országban, a csődök számának nem volna szabad ilj-en mértékben felszaporodni. Kétségtelen tény az, hog}^ a csődbejutott kereskedelemnek és egyéb vállalatoknak egy része olyan vállalat és olyan kereskedelem volt, amelyeket a konjukturális viszonyok hoztak felszinre, ámenek tehát normális gazdasági viszonyok között a versenyt nem tudnák megállani. (Temesváry Imre : Ez 74%-ot lesz ki!) Ha 74%-át teszi ez ki ezeknek a vállalatoknak, még akkor is egy olyan plus mutatkozik itt, amely azt bizonyítja, hogy országunkban ezidőszerint a kereskedelmi és ipari vállalatok olyan súlyos viszonyok között élnek, hogy ez egyáltalában nem azt bizonyítja, hogy javulnak a gazdasági viszonyok, hanem pont az ellenkezőjét. A munkanélküliség kevéssé csökkent, mert hiszen az a körülmény, hogy a szakszervezeti taglétszámban mutatkozó munkanélküliségnél néhány százalékos csökkenés mutatkozik, még nem jelenti a gazdasági helyzet javulását, hanem tulajdonképen azt jelenti, hogy most őszi időben az állami anyagi erő megerőltetésével kivitelre került építkezések valamennyire felöleltek egy egész csomó munkást és ez idézte elő a munkanélküliek számának némi csökkenését, ez azonban magára az ország közgazdasági életére nézve vajmi csekély befolyással volt. De ezekre a számokra nézve egy másik számsorozat adja meg a felvilágosítást, hogy miért van ez igy, miért mennek tönkre a kereskedők, az ipari vállalatok és meg kell állapitanom, hogy a magyar adózási rendszerben találjuk meg ennek az okát. T. i., ismételten hivatkoznom kell ugyancsak Smith Jeremiás szeptemberi jelentésére, amely ezeket mondja : Az újjáépítési tervvel kapcsolatosan elkészült előirányzás a következő volt. Egyenes adókból előirányoztak 94"6 millió aranykoronát, ezzel szemben befolyt 93"1 millió aranykorona, tehát másfél millióval kevesebb, mint amennyi elő volt irányozva. Forgalmi adókból elő volt irányozva 80 millió korona, ellenben befolyt 157'8 aranykorona, tehát 77"8 millióval több, mint amennyit előirányoztak. Illetékbevételre elő volt irányozva 303 millió aranykorona, ellenben befolyt 59*9 millió aranykorona. Fogyasztási adókból elő volt irányozva