Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

64 A nemzetgyűlés 464. ülése 1.925. képviselőtársamnak, olvassa el az 1918 november 26-án megjelent újságokat — és kijelentette, hogy támogatja a népkormány földhirtokreform-politikáját, amely a földet a földmives nép részére akarja juttatni. (Zaj bal felől. — Meskó Zoltán : Ez elvi kijelentés volt I) Nem mondom, hogy Prohászka forradalmár, (RoÜienstein Mór : Inkább konjunktúra politikus !) de letagadhatatlan tény az, hogy megjelent a népkormány előtt. (Meskó Zoltán : A népért küzdött Prohászka Ottokár !) Én is azt mondom. Prohászka Ottokár álláspontját teljes 100%-ban helyeslem és őt nem tartom forradalmárnak ... ( Meskó Zoltán : Csak az a baj, hogy egy Prohászka Ottokár és nem ezer van az országban ! — Rothenstein Mór : Akkor jól nézne ki az ország I — Meskó Zoltán : Én jól, de a fajtám is jobban nézne ki !) Elnök : Csendet kérek 1 Dénes István : Méltóztassanak megengedni, itt arról van szó, hogy tisztáztassék egy hatalmas eszmei mozgalom, amelyet nem engedhetünk meg kompromittálni és feltételezem, hogy Lendvai t. képviselőtársam sem akarja azt kompromittálni. (Lendvai István : Már a Károlyi-forradalom kompromittálta !) Emlékeztetem önt arra, milyen szellem volt az Omge-ben 1918 november 15-én, amely napra ön hivatkozott. Ezen az ülésen gróf Zselénszky Róbert és Miklós Ödön elnöklésével a következőket határozták el (olvassa) : »A gazdaközönség megérti az idők szavát« •— amit ön perhorreszkál — (Lendvai István : Dehogy perhorreszkálok 1) »Az Omge tagjai felajánlják önként minden erőszaktól és kényszertől mentesen földjeiket. Felkereste az Omge küldöttsége Búza Barna íöldmivelésügyi ministert és bejelentette, hogy az Omge tagjai önkéntes felajánlás utján rendelkezésre bocsátják mindazt, . . .« (Lendvai István : Ezt olvassa rá azoknak az uraknak fejére, akik nem tanultak és mindent felejtetteK a forradalomban !) ön az 1918-as mozgalmat hóhérok munkájának nevezte, lebecsülte. Azért idézem ezt, hogy lássa, kik szerepeltek mint hóhérok ebben a korszakban. Nézzük meg, Búza Barna mit válaszolt eire. Nekem semmi közöm Búza Barnához, de méltóztassék megengedni, hogy amidőn aposztrofálunk parlamenten kivül álló férfiút, idézzem azt, amit mondott ez a férfiú, ez a forradalmár, aki az államot a sirba tette. (Olvassa) : »Megilletődés fog el, — mondja az Omge. urainak -— amikor ily hangulatban látom magam előtt Magyarország gazdaközönségének képviselőit, az ébredő magyar nemzeti szellem élniakarásának megvalósulását.« (Lendvai István közbeszól.j Higyje el, a magyar nemzeti szellemet mások is kultiválják, nemcsak ön. (Tovább olvassa) : »A 48-as idők szelleme ébred fel újra, a 48-as idők szelleme lengi át az egész országot és a 48-as időknek szelleme ihlette meg önöket is, amikor ezt az önkéntes elhatározást meghozták és az önkéntes felajánlást megtették. Azoknak az időknek a szelleme ébred fel újra, amikor a magyar nemesség megértette, hogy le kell mondania előjogairól, hogy egybe kell olvadnia a nemzet egészével. Megvallom, — mondja Búza Barna — amikor beláttam, hogy most már itt az ideje gyorsan megvalósítani azt, ami nekem régóta álmom és ábrándom volt, a népnek földhözjuttatását, kétségek fogtak el, hogy szembe kell szállni és ellentétbe jutni azokkal, akikhez hozzáfűzött engem hosszú időknek küzdelme, örülök, hogy a magyar gazdaközönség nem száll szembe a földet kérő néppel, hanem elébe megy és önként ajánlja fel földjét. Az a nemzet, amelynek minden rétege ennyire össze tud forrni a nagy érdekek szolgálatában, nem veszhet el soha.« Kérdem, vájjon ugy az akkori nagybirtokosság, mint a kormány magatartása és eljárása nem évi november hó 11-én, szerdán. lélekemelő példája-e az önzetlenségnek és a nagy, áldozatos hazafiasságnak ? Kérdem, — anélkül, hogy a forradalom mellett lándzsát akarnék törni, mert nem vagyok a forradalomnak hive — vájjon bűn volt, vájjon forradalmi cselekedet volt a nagybirtokosság, a főpapság részéről, amidőn a hazáért hősiesen harcolt földmivesmillióknak földhözjuttatása végett ezt a nagy cselekedetet megtették ? (Zaj a baloldalon és a balközépen.) Kérdem az ellenforradalmároktól, — mert Lendvai t. képviselőtársam tegnap hivatkozott rá — önök nem helyeslik ezeket a cselekedeteket, amelyek akkor megtörténtek ? Itt leszegeztettek eszmék , amelyeknek alapján áll ma a t. kormány és a t. többség is, mert megkezdték azt a földreformot, amelyet az 1918-as forradalom dobott a felszínre. (Lendvai István : Engem semmiféle felelősség nem terhel a mások bűnéért. — Csontos Imre : Ez a legjobb dolog !) Egy bizonyos : a forradalomnak, az 1918-as forradalomnak vannak szennyes részei. Ilyen szennyes és el nem Ítélhető része gróf Tisza István meggyilkolása. De ne vegyék rossz néven, ha azt merem mondani az ellenforradalmárokkal szemben, hogy minden gyilkosságnak ép ilyen elbirálás alá kell kerülni, és nekem ép oly magyar testvérem az, akit az ellenforradalom gyilkolt meg, mint akit a forradalomban öltek meg. (Lendvai István : Különbség van a kettő közt.) Nincs különbség, mert magyar emberek pusztultak el a forradalomban és az ellenforradalomban is. (Lendvai István : A megtorlás mindig más !) Aki helyesli az ellenforradalom gyilkosságait, az önmagában helyesli alkalom adtán a forradalom gyilkosságait is. Nincs különbség a kettő között. Kérem t. képviselőtársamat, aki sok tekintetben népies politikát reprezentál, ne tessék általánosítani. Ne méltóztassék az 1918-as forradalomban szerepelt egyéneket hóhéroknak nevezni. (Lendvai István : Az az emléktábla miért nevezi a kommunista rémuralmat is forradalomnak ! Miért helyezi egy kalap alá a bolsevizmust a forradalommal ?) Kijelentem önnek, hogy a bolsevizmust elismerem rémuralomnak, de ha t. képviselőtársam az 1918-as forradalmat is enneknevezi, akkor kérdezze meg Vass József ministerétől, miért fogadta el a kinevezését ? (Lendvai István : Önnek is ministere. Vagy nekem talán speciális ministereim vannak ?) Kérdezze meg boldogult Nagyatádi szellemétől és kisgazda-képviselőtársainktól, mit szólnak ehhez, mert hiszen mindnyájan résztvettek ebben a nagy nemzettisztító munkában. Én egyet látok. Azt látom, hogy a magyar belpolitika vissza akar térni az ellenforradalomnak arra a kipoentirozott útjára, amely el akar tiporni az országban minden szabadságot. Mi a fokmérője a magyar belpolitikai helyzetnek ? Nincs vallásszabadság Magyarországon. A metodistákat üldözik az országban, csendőrökkel veretik ki a bibliát, mert lelkiismeretük szerint más hitet, más vallást mernek követni. Azt látjuk a nagyszakácsi esetben, hogy hivő katholikus lelkek elmennek egy csodahelyre. (Meskó Zoltán: Ezt csak bizzuk a felekezetekre !) T. képviselőtársam, én a felekezetekre bíznám, ha a magyar kormány nem avatkozott volna bele, nem küldött volna oda csendőröket és nem lövetett volna agyon két ártatlan lelket. (Meskó Zoltán : Minden csoda három napig tart, a nagyszakácsi sem tovább !) De nekünk politikusoknak le kell vonnunk belpolitikailag a konzekvenciát : ártatlan emberekre, akik Szűz Máriás lobogóval mennek, rálövetni, ez mégsem jelképe a magyar közszabadságnak. Hivatkozhatnám arra, hogy az ellenzéknek nincs gyülekezési joga. (Ugy vanl a szélsőbal-