Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

À nemzetgyűlés 464. ülése 1925. népeinek lehetővé kell tenni autonóm fejlődésüket. Kérdem, miért nem szállottak szembe akkor Wilsonnal, mert ez is forradalmi ténykedés volt az előbbi közjogi állapottal szemben! De tovább menve 1918 október 8.-án a Pesti Hirlap vezércikkében ismét a nemzet összeségének lelke mélyéből azt a követelést álütotta fel, hogy »mit kivan a magyar nemzet ?» A magyar nemzet három dolgot kivan : 1., Magyarország függetlenségét és perszonális uniót, 2,, Magyarország területi Integritásának sérthetetlenségét, végül 3., hogy Magyarország belügyeit az egységes magyar nemzeti állam nevében rnaga intézhesse. Kérdem az ellenforradalmároktól, hát ez a követelés hün voit, a magyar nemzet, a magyar integritás ezen eszméiért ? Lehet-e emiatt 1918 embereinek homlokára szégyenbélyeget sütni ? A legnagyobb bűnt és a legnagj^obb merényletet az én felfogásom szerint a nemzettel szemben az követi el, aki az évszázados Magyarország gondolatát akarja elgáncsolni, s hamis ürüggyel a Nemzetgyűlés t. elnökét támadja. Ismét tovább megyek : az osztrák miniszterelnök beszéde alapján a szerb-horvát koalició, a csehek és az osztrákok már megalakították a nemzeti tanácsot, Magyarországon ekkor azonban még csend volt. Erre irja a Pesti Hirlap, október 14.-i cikkét, amelynek cime : »Magyarország nemzeti tanácsa.« E cikkben felhivja Magyarország pártjait, hogy »alakítsák meg ők is a nemzeti tanácsot, mert csak a magyar anyaföld nem akar mozogni«. Hol vannak azok az emberek, akik októberben szerepeltek ? 1918 október 15.-én történt egy ujabb lökése a dolgoknak : Ausztriában proklamálták a cseh köztársaságot, 1918 október 17.-éri pedig nem kisebb ember, mint Apponyi Albert gróf mondotta, akiről csak nem mondhatják az eilenforradalmárok, hogy forradalmár és rombadöntője volna ennek a nemzetnek, a parlamentben a következőket : »követelem, hogy az összes intézményekben az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybeiktatásával a népuralom elvei érvényesüljenek«. Ezt nem Károlyi Mihály követelte, nem Nagy Vmce és nem a szociáldemokraták, hanem gróf Apponyi Albert. Továbbmenőleg 1918 október hó 18-án megjelent a császári pátens Ausztria föderativ átalakításáról és a 79. gyalogezred bevonult Fiumébe. Hát ez nem volt forradalmi cselekmény? Hol voltak az ellenforradalmárok? Miért nem vonultak le Fiúméba, hogy meggátolják a 79. gyalogezred bevonulását? Ne játsszunk tehát az ellenforradalmi szavakkal. 1918 október 23-án a király jóváhagyta a Wekerle-kormánynak az ország önállóságáról és függetlenségéről szóló javaslatait. Kell-e ennél nagyobb forradalmi cselekmény, mint ez volt? Azt amiért a magyar nemzet évszázadokon keresztül sóvárgott, szabad-e megbélyegezni itt, a magyar Nemzetgyűlésen a nélkül, hogy el ne hangozzék ez ellen a tiltakozás? Tegnap fültanúi voltunk ennek a megbélyegezésnek, miközben a többség hallgatott. Méltóztassanak emlékezni arra, hogy nem az októberben szereplő egyének és kis férfiak idézték elő a forradalmat. (Szabó József : Az akkori kormány volt felelős Tisza meggyilkolásáért. Meg sem kísérelték, hogy a hatóságok kinyomozzák ! Az akkori kormány felelős ezért í) T. képviselőtársam, 100%-ban egyetértek önnel, de Lendvai t. képviselőtársam tegnap azt mondotta, hogy ő nem személyeket támad, ő eszmékért harcol. Nézzünk tehát ezeknek az eszméknek a mélyére. Az olasz és a német fronton vereséget vereségre szenvedtünk. Délről a franciák, nyomultak előre Magyarország belseje felé, Németországban pedig már ekkor követelték a császár lemondását. Ilyen állapotban volt a magyar király, lamikor Hadikkal, Szterényivel, Apponyival és évi november hó 11-én, szerdán. 63 másokkal akart kormányt alakíttatni. Ilyen előzmények után történt, hogy Lendvai t. képviselőtársam fegyvertársa és pártbeli]e, Friedrich István kezdeményezéséből a Lánchídon 1918 október 29-én eldördült az első fegyverlövés. Nem mi miattunk dördült el, mert ott a Lánchidnál Friedrich István vezette a mozgalmat. Ha valakinek szemrehányást akar tenni, neki tegyen szemrehányást. ( Rothenstein Mór : A későbbi jogforrásnak !) Mi történt ezek után ? Az történt, hogy másnap az államrendőrség tisztikara, detektivtestülete és össz-személyzete önként és szabad elhatározásából csatlakozott a nemzeti tanácshoz. Bocsánatot kérek, hol van itt az a súlyosan megbélyegző ténykedés, amellyel a baloldalt Lendvai t. képvselő ur illette ? 1918 október 31-én Bécsben kitört a forradalom és a nép a köztársaság kikiáltását követelte. Újra felteszem a kérdést, ! miért nem állottak oda meggátolni, hogy Auszriában kitörjön a forradalom és kikiáltsák a köztársaságot ? Csak amikor mindezek a súlyos forradalmi cselekmények megtörténtek a magyar király, az osztrák császár és a környező államok részvételével, akkor történt meg, hogy november 1-én nálunk is megalakították a magj^ar nemzeti tanácsot. Nem Károlyi Mihály és társai csinálták ezt, mert a nemzeti felbuzdulás hatása alatt József főherceg, mint Alcsuthi József jelentkezett, látva, hogy az összes intézmények, az összes testületek vezetői, összes főpapjaink és nagybirtokosaink tisztelettel jelentkeztek és azt mondották : »Látjuk, hogy sokat vérzett a magyar nemzet: itt állunk ! Itt vagyunk.« Bűn volt-e ez a magyar nemzettel szemben ? (Szabó József : Egy kis hiba volt !) Hol voltak akkor önök ? (Meskó Zoltán : Ez divat volt akkor ! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, az 1918-as forradalmi időkben az eszmék világáról volt szó, amit I most annyira perhorreszkálnak. Igenis, mégis . eszmei szempontok kirobbanása volt az, amit most önök mélyen elitélnek. Mi is mélyen elitéljük Tisza István meggyilkolását. Ha t. képviselőtársam tegnap azt jelentette ki, hogy ő mindig az eszmékért harcolt, akkor én arra kérem önöket, legyünk objektívek. Ezeknek az 1918-as eseményeknek voltak szennyes részei, de voltak eszmei szempontból magasztos eszméi is. Ilyen magasztos eszméje volt, hogy az 1918-i forradalom volt az, amely a földbirtokreform kérdését a magyar politikai élet homlokterébe állította. (Ellenimondások jobbfelől. — Leadva! István : De a magyar föld birtokából az ország 2

/

3-át idegen kézre adták ! Erről tessék beszélni !) T. képviselőtársam, sajnálom, hogy nem volt benn az előbb, mert hallhatta volna azt, hogy a magyar földet az oláhok és a csehek kezére az a borzalmas világháború juttatta, amely kimerítette a magyar nemzetet. (Lendvai István : Jászi Oszkár" működése ! — Ugi] van ! Ugij van ! a jobboldalon.) Azok a tények juttatták idegen kézre, amelyek a világháború következtében bekövetkeztek. Nem mondom, akadtak hitvány kisemberek, akik szerepeltek akkor, de ezek a nagy események tengerében kis sajkák voltak Károlyi Mihállyal együtt. (Meskó Zoltán: Szép kis sajkák!) Âzt a rengeteg forradalmi cselekményt, amely megelőzte a november 1-ét, nem Károlyi Mihály követte el. (Ellentmondások a jolboldalon és a jobbközépen.) Hiszen ön se taga ihatja t. képviselőtársam, hogy a földreform kérdését 1848 óta... (Lenevai István : Prohászka Ottokár nem volt forradalmár és jóval a forradalom előtt az Omge-ben napirendre tűzette !) Engedjék mee, hogy kijelentsem itt : Prohászka Ottokár a püspöki 'kar nevében megjelent a Nemzeti Tanács előtt — ajánlom