Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. kormányzat bűne és mulasztása következtében erkölcstelen dolog volna lezárni december 7-én a terminust, mert ha a kormány akárkinek támogató kézzé jönne segítségére és nem tiporná e , én is azt mondanám, hogy fejeződjék be, egye őre szűnjék meg a dolog, de ilyen körülmények között megengedhetet ennek és erkölcstelennek tartom ezL, mert nem ér semmit az egész földreform. (Horváth Zoltán : Komédia az egész ! — Zaj. — Elnök csenget.) A meghosszabbiíás kérdésében az az érzésem, hogy a t. Nemzetgyü és csak akkor fog megnyugvással határozhatni, ha a t. minister ur itt fejáíl és megmondja, hogy hány községben nem indult meg határozottan és véglegesen a megváltási eljárás. Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni azért, mert az igen t. elnök ur kilátásba helyezte, hogy ebben a kérdésben a jövő hét foiyamán pártközi konferencia lesz. Nem akarok elébe vágni ennek a konferenciának ; remélem, hogy sikerülni fog meggyőzni a t. túloldalt és az intéző köröket, hogy ma még nem tartunk ott, hogy pontot tegyünk a megváltási eljárás kezdeményezésének végére. Tegnap a nemzetgyűlésen Baross János t. képviselőtársam szájából igen suíyos kijelentések hangzottak el. Ki kell jelentenem, hogy nem osztozom száz százalékban e kijelentésekben. Baross képviselőtársam azt mondotta, hogy a földvagyonváltság-föideket a kormány elpocsékolta. Nem osztozhatok ebben a nézetben, sőt ellenkezőleg, helyesnek tartom azt, hogy a kormány a földvagyonváltság föideket a földigényiőknek adta ie, mert ha nem adta volna le ezeket a földeket elsősorban a rokkantaknak, hadi özvegyeknek és hadi árváknak, akkor nem lenne földreform sem, akkor nem kapták volna meg még ezeket a földeket sem. Ez tehát szerencse volt, helyes intézkedés volt s én a t. kormánynak e miatt nem teszek szemrehányást. (Helyeslés a középen.) Akkor tennék szemrehányást, ha a t. kormány spekulálni akart volna ezekkel a földekkel, ha a kormány üzleti alapra helyezkedett volna, nagy pénzeket akart volna a kü'fö diektő szerezni és ezeket a földeket nagy, gazdag vállalatoknak akarta volna adni. Azért tartozom ezt leszögezni, hogy ebben a kérdésben ne legyenek téves felfogásban s a közvélemény ne legyen megtévesztve. Ha van hiba a földvagyonváltság-földeknél, ugy ez a hiba magában a földvagyonváltság-törvényben van, mert ez ellenkezik az igazságos érzéssel, a méltányosság minimumával is. Én már hónapokkal ezelőtt beterjesztettem a t. Nemzetgyűlés elé indítvány alakjában egy törvényjavaslatot, amelyben korrigálni kívántam azt a hibát, melyet az előző nemzetgyűlés elkövetett akkor, amidőn az 1921 : XLV. tcikket, vagyis a földvagyonváltság-törvényt megalkotta. Amikor én a földreform-törvény korrigálását kívánom, akkor nem azt mondom, hogy ismét szabadítsuk rá a bírákat a magyar földbirtokosokra. Ezt nem tartom helyesnek, keresztülvihetőnek anélkül, hogy nagy közgazdasági katasztrófák be ne következzenek. De igenis, ugy érzem : ha ez a nemzetgyűlés rájött arra, hogy hiba, igazságtalanság történt e törvény megalkotásával, akkor ezt a hibát, igazságtalanságot ki kell küszöbölni. Már pedig a földvagyonváltság-törvény kulcsának megállapításánál meglehetősen nagy igazságtalanság történt. Ez a kulcs ugyanis degresszív ; minél kisebb birtoka van valakinek, annál magasabb a földvagyonváltság kulcsa. Míg a kis- és törpebirtoknál a földvagyonváltság kulcsa a kisgazdák rovására rohamosan emelkedett . . . (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Halász Móric : Vigyázzon, csak ezer holdon felül kezdődik !) Tévedésben méltóztatnak lenni, mert ezer holdon felül csak földben kellett leadni a vagyonváltságot, de pénzben kellett fizetni a földévi november hó 11-én, szerdán. 61 vagyonváltságot, a 3—5—8—10 holdas kisbirtokosoknak ; (Zaj a középen.) akiknek földjük volt, azok földben fizették a vagyonváltságot, de ezer holdon alul pénzben fizették. Mi történt? A kisbirtokosságtól behajtották a földvagyonváltságot, ezeknek legjobb értékeiket kellett eladniok, hogy pénzt tudjanak előteremteni s a vagyonváltságot ki tudják fizetni. (Kuna P. András : Sokan még máig sem tudták kifizetni !) Ugy van, sokan még most sem tudják kifizetni. (Zaj a középen. — Halász Móric : Nem igy van !) Téved, t. képviselőtársam, mint ahogy az előbb is méltóztatott tévedni. Felolvasom a törvény szövegét. 1—5 katasztrális holdig 6% volt a vagyonváltság, 5—10 holdig már 9%, tehát egyszerre 3%-kai ugrott. 10-től 20 holdig 10%. Méltóztatnak látni, hogy a kis holdaknál repülőgéppel szállnak a magasba a százalékok, de amikor elérkezünk az ezer holdon felüli birtoktestekhez, akkor azt látjuk, hogy 1-től 2000 holdig 1%-ot ugrik, majd 2000-től 10.000 holdig 2%-ot, 10.000 holdtól 50.000 holdig 2%-ot. 40.000 holdnál tehát a kulcs 20%, 50.000 holdon felül pedig már egyáltalán nem emelkedik, ott is összesen csak 20% a kulcs. Ugy látszik, 50.000 holdon felül már nehéz volt a katasztrális holdakat összeszámolni, mert elfelejtették a kulcsot emelni. (Östör Józseí : Rosszul tetszik a törvényt magyarázni !) Azt mondom : ha a földreform-törvény kiegészítésre szorul, akár azért, mert szükség van még földre, akár azért, mert az állam meg akarja oldani a pénzügyi kérdést, tisztviselőkérdést , üzemi kérdéseit, szóval ha az államnak pénzre van szüksége, hogy talpra tudjon állani, akkor ne bonyolódjunk bele ujabb váltságeljárásba, hanem csináljuk meg ennek a törvénynek a módosítását. Ne oly mértékben adóztassa meg at. kormány a nagybirtokosságot, mint a kisbirtokosságot. Én csak azt kérem, hogy a nagybirtoknál is méltányosan igazodjék a vagyonváltság százalékkulcsa ahhoz a mértékhez, amelyet a törpe- és kisbirtokossággal szemben alkalmaztak. Azt hiszem, ez olyan méltányos kívánság, amely elől a t. kormány nagyon nehezen térhet ki, bármennyire szeretne is. Nagyon szeretném, ha a t. házelnök ur végre valahára elhatározná magát arra, hogy azt a törvényjavaslatot, amelyet már hónapokkal ezelőtt nyújtottam be, a bizottsághoz utasíttassa tárgyalás végett s ne hagyja ezt az igen fontos törvényjavaslatot a papírkosárban heverni, talán mindaddig, míg ez a nemzetgyűlés feloszlik. Ezzel elmondottam nagyjában azt, amit a földreform kérdésében elmondani akartam. Én nem sokat várok attól a pártközi konferenciától, mely a jövő héten lesz ebben a kérdésben. Az egész ellenzék attól teszi függővé a földreform kérdésében tanúsítandó magatartását, hogy ezeket, a nagy problémákat, megoldatlan kérdéseket közösen vizsgálat tárgyává téve, hogyan látja a kormány és a t. többség ezt a kérdést a jövő szempontjából megoldhatónak. Ezek után áttérek egy másik kérdésre, amely a legégetőbben érdekli a magyar nép tömegeit: a magyar belpolitika kérdésére. T. Nemzetgyűlés ! Ha a magyar belpolitikát ma jellemezni akarnám, akkor egy mondattal ugy jellemezhetném, hogy : a teljes szabadság hiánya/A kormány meglehetősen reakciós a maga belpolitikájában. Az erős kéz politikája helyett a belpolitika minden terén az erőszak politikáját alkalmazza. (Kuna P. András : Sokszor nagyon gyenge !) Nem hivatkozom egyébre, mint arra a kényszerhelyzetre, amelyben t. kisgazdaképviselőtársaim vannak a parlamentben. T. Nemzetgyűlés ! A mi kisgazda képviselőtársaink nem önként ülnek ott a túloldalon (Kuna P. András : Hát hogyan ?) nem jószántukból (Kuna P. András : Persze hogy nem, hanem a választók NáPLÖ. XXXVI. y