Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

À nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. 60 amennyiért szabadkézből megkaphatták volna. (Östör József : A váltságföldeket nem Î — Zaj.) Ezzel kapcsolatos a haszonbérek kérdése. Ezeket le kell szállítani, s ez ismét egy ujabb akciót igényel. Nem mondhatja tehát a t. kormány, hogy több akcióra nálunk egyáltalában nincsen szükség. Méltóztassanak megengedni, hogy pár szóval rátérjek most a magyar földreform egy másik rákfenéjére is. Azt hiszem, valamennyien tudják önök, hogy igen sok helyen — tisztelet a kivételeknek — igen rossz helyeken adták a földeket, 20—24 kilométerekre. (Barthos Andor : Ez nagy hiba is volt, de igaz ! Ilyenről tessék beszélni !) "Èz borzasztóan nagy hiba volt. Ezt reparálni kell, akármilyen úton-módon ki kell küszöbölnie a t. törvényhozásnak, mert ezek a tényleges állapotok csökkentik a többtermelést, csökkentik a termelés intenzivitását. Közgazdasági szempontból ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. (Barthos Andor : De nem volt ez általános !) Jön most à magyar földreformkérdésnek egy másik hatalmas kérdése, amelyben azt hiszem, szintén valamennyien igazat fognak adni nekem, az t. L, hogy a földreformeljárás során a magyar földmivelőknek majdnem 50—60%-át kizárták az igénylők közül. Ez szintén nagyon fontos kérdése a földreformnak, (Kiss Menyhért : Minden nagybirtok megmaradt !) mert hiszen ez az elégedetlenség csiráit váltja ki abból, aki nem kapott, azzal szemben, aki kapott és a kormányzattal szemben is. Márpedig ez csak nem érdeke a földreformnak? Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni előző beszédeimmel szemben, de méltóztatnak tudni, hogy a földigénylők óriási tömegeit a leghihetetlenebb és a legkülönfélébb címeken hagyták ki. Ezeket nem lehet kizárni örökre a földből, mert magyar állampolgárak s érdekünk, hogy földhöz kenyérhez, munkaalkalomhoz és megnyugváshoz jussanak. Ez nagyon fontos kérdése a földreformnak. De ezt már nem lehet ennek a törvénynek keretében megoldani s nem lehet a novella keretében sem megoldani. Uj novellára van szükség, amely ezt a kérdést, ezt a rákfenét kiküszöböli. (Zaj.) Méltóztassanak most megengedni, hogy rámutassak még a földreformnak egy másik nagy hibájára is. Itt megboldogult nagyatádi Szabó Istvánra hivatkozom. Neki volt a követelése és kívánsága, egészen jogosan, hogy a falvak mellől a nagybirtokok húzódjanak kissé hátrább és ne nehezedjenek rá a falvak életére. Nagyatádi Szabó Istvánnak az volt a programmja, hogy a falvak környékén és közelében 100 kat. holdnál nagyobb birtoktestek ne igen legyenek. Kérdezem, t. Nemzetgyűlés, mit tettünk ebben az irányban, mit tettünk a magyar falvaknak ilyen irányban való tehermentesítése érdekében ? Van még egy óriási kérdése a magyar földigénylők tömegeinek, az tudniillik, hogy azokkal a pénzekkel, amelyekből a magyar kormány a beruházásokat eszközli, ne a tengerbe hordja a vizet, ne a nagybirtokosoknak és nagytőkéseknek adja, hanem adja ezeknek a támogatására. öt perc szünetet kérek ! Elnök : A képviselő ur kérelmére nem adhatok szünetet. Két órakor az elnökség úgyis ad szünetet. Dénes István : Csodálatos valamit kell tapasztalnunk a földreform kérdésében, és ez az, hogy az illetékes faktorok, a minister ur is és Schandl államtitkár ur is és mindazok az igen t. urak, akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel, valahányszor a földreform kérdéséről beszélnek, mindig mint a földigénylők érdekét állítják ezt be. Ugy állitják be az egész földreform-kérdést, mintha ez csak a földigénylőknek volna érdeke ebben az országban és ezzel egész helytelen vágányra terelik az egész kérdést. A földreform kérdésének nemcsak a földigénylők szempontjából van jelentősége, hanem a nemzet, az ország szempontjából is. Az 1920. évi XXXVI. tcikket és a novellát nem a földigénylők kizárólagos érdekében hozták és csinálták, hanem nemzeti érdekből. A törvény 1. §-a, amely leszögezi azt, mi a földreformtörvény célja, világosan megmondja, hogy a magyar egészségtelen nagybirtokrendszer helyesebb megoszlása a cél. Ezzel szemben lépten-nyomon azt kell hallanunk, hogy a földigénylők igényei ki vannak elégitve, hogy a földigénylőknek ez a kívánsága, az a kívánsága. (Horváth Zoltán: Ez csak a világnak kijelentett cél volt !) Ne engedjék a kérdést mellékvágányra terelni ! A földreform elsőrangú, fontos, nemzeti érdek. A földkérdés megoldásától függ ebben az országban minden, de minden. (Ugy van ! balfelől.) Mert legyünk azzal tisztában, hogy a legkisebb gombostűfejtől a Bazilika csúcsáig minden, de minden a földből áll elő. Erre a nemzetre nézve nem lehet közömbös, hogy a föld kiknek kezében van és miképen oszlik meg és még inkább nem lehet közömbös, miként mivelík ezt a földet. Már pedig a földkérdés megoldása szorosan összeesik a magyar többtermelés kérdésével. Látjuk, hogy a magyar nagybirtokrendszer mellett a termelés tekintetében ugjr elmaradtunk a Nyugat mögött, hogy egyenesen szomorúság statisztikánkat megnézni. S ebben â tekintetben ne méltóztassanak arra hivatkozni, hogy a nagybirtok többet termel, mint a kisbirtok. Egyforma rossz Magyarországon mindkét termelés és elmaradt, középkori ugy a kisbirtok termelése, mint a nagybirtoké. Ezen a téren nekünk hatalmas lépéseket kell tennünk és erre felfogásom szerint csak egyetlen egy mód áll a t. kormány és a t. törvényhozás rendelkezésére : ez a mód pedig az, ha mi kényszeritjük a Jöldbirtokosságot arra, hogy többet termeljen. (Östör József : Megszavazom, csak kényszerítse ! — Nagy János (tamási) : Akkor még nem lehet többet termelni, ha kényszeríti ! Erre mód, alkalom és tőke kell ! Nem lehet csak kényszeríteni ! — Östör József : Halljuk a kényszeritési módot ! —B. Podmaniezky Endre : Halljuk az orvosságot !) Én nem helyeslem azt a módszert, hogy nekimenjünk ollóval az ország földjének és szétdaraboljuk. Nem helyeslem azt a módszert, hogy a magyar földet mindenkinek — akár van rátermettsége, akár nincs, akár van hozzá eszköze, akár nincs — egyszerűen egy mechanikai görögdinnyeosztással szétdaraboljuk. (Nagy János (tamási) : Én meg azt nem helyeslem, hogy olyanról beszél a képviselő ur, amihez nem ért ! — Zaj balfelől. — Horváth Zoltán : Hát csak az ért hozzá, aki kaszálni, kapálni tud ! ?) Földbirtokosságunk kényszerítésére és a többtermelés kifejtésére az egyetlen helyes eszközt abban látom,.hogy a t. kormány megadóztatja a föld értékét. (Östör József : Még jobban ? — Halász Mórié : Szép kis többtermelés !) T. képviselőtársam, ön nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy a magyar föld értéke csak egy fillér erejéig is meg van adóztatva, önnek, mint jogászembernek tudnia kell, hogy itt Magyarországon meg van adóztatva a kataszter alapján a föld hozadéka, de nincs megadóztatva többek között 700 ezer kat. hold föld az 1000 holdon felüli birtokokból, amelyek nem fizetnek adót, mert a föld értéke nincs megadóztatva. (Östör József : És a jövedelemadó ? — B. .Podmaniezky Endre : A vagyonadó semmi ? — Östör József : Rosszul súgott a Menyus Î — Zaj.) Sajnálom, hogy a t. képviselő ur jogászember létére csak ennyire van informálva ; sajnálom, hogy t. képviselőtársam ennek a szerencsétlen országnak ezzel az elemi kérdésével nincs tisztában. Mert önnek tudnia kellene, t. képviselőtársam, hogy 690 ezer kat. holdnyi adómentes 1000 holdon felüli nagybirtok van. Miért ? Mert nincs hozadéka. (Halász