Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. 51 csak jó drága, hanem uzsora is, amit minden eszközzel meg kell szüntetni. Mert hol látjuk azt, hogy 270.000 korona napszámot fizetnek valahol a mezőgazdasági munka terén ? (Kiss Menyhért: 25.000 koronát fizetnek !) De amikor senkisem akarja a gazdák közül ezt az összeget fizetni, akkor ugyebár megkövetelik, hogy nem szabad zúgolódni, vagy megmukkanni se merjen a mezőgazdasági munkás, amikor neki húszezertől maximálisan hatvanezer koronáig terjedő napszámot fizetnek. Ezt az uzsorát minden eszközzel meg kell szüntetni. Én erre nem tartom alkalmasnak azt a módot, amellyel a földmivelésügyi kormány akar a bajon segíteni. Tudniillik gőzekéket akar bérbeadni a kisföldtulajdonosoknak, az uj parcellatulajdonosoknak, ami lehet, hogy az uzsorát csökkenti, de a helyzetet nem oldja meg. Ide pénzügyi támaszték kellene. Segíteni kellene az uj földtulajdonosokat olyan mértékben, hogy ez ne terhelje meg őket ; hiszen nem ingyen kérik azok sem, hanem kölcsön formájában, de úgy, hogy ne terhelje meg őket. Megfelelelő amortizációval kell a segítést egybekapcsolni, hogy az uj földtulajdonos eszközöket kapjon arra, hogy földjét meg is művelhesse és ne legyen ürügy arra, hogy a földreform következtében csökken a termelés és épen erre az ürügyre való hivatkozással akarják megállitani a földreform végrehajtásának további folyamatát. Mert ez történik itt. Közbevetem — amiről később ugyancsak bővebben lesz szó — hogy én pl. semmikép sem tudnék belenyugodni abba és már most tiltakozom az ellen, hogy a megváltás idejét már december 7-én lezárják. Annyi mindenféle hiba, visszaélés, bűn és tudatos kisemmizés történt az igénylőkkel szemben, (Ugy van ! a baloldalon ) hogy — noha azt mondják, az eljárás mehet tovább, nincs szükség a megváltás fentartására — már ezek miatt sem szabad a megváltást beszüntetni. Ezt legalább két esztendővel meg kell hosszabbítani. Meg kell ezt tenni annál inkább, mert a dolog komplikálódik a hitbizományi kérdés reformjával. Nem is tudom elképzelni, hogy mindazt a földet, amely a hitbizományi kérdés megfelelő megoldásával felszabadul, a hitbizományok mai urainak felmenő és lemenő ágon való rokonai között osszák ki. (Kiss Menyhért : A nép nem kap belőle 1) Ezt el sem tudom képzelni. Én csak azt akarom, hogy a felszabaduló földterületek mind a földbirtokreform céljaira fordíttassanak. Tehát összekapcsolódik, komplikálódik a dolog a hitbizományi kérdés reformjával és már ezért sem lehet megengedni, hogy a megváltás határidejét most lezárják. Ez ellen már előre tiltakozunk és bejelentem, hogy a legmesszebbmenő harcot, a legmesszebbmenő eszközökkel fogjuk megindítani a földreformnak megfelelő végrehajtása érdekében. (Gr. Hoyos Miksa : Másoknak földjéből könnyű osztogatni ! — Dénes István : A nemzet földjéből, nem máséból Î — Halász Móric : Ez a föld még nem a nemzeté ! —Dénes István : Majd az adományleveleket megvizsgáljuk ! — Pikler Emil : Vitám et sangvinem, sed avenam non ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Várnai Dániel : Ahogy a saját földjét másnak munkaerejével meg lehet művelni, ugy bele kell nyugodni abba is, (Gr. Hoyos Miksa : Én belenyugszom 1) hogy a kérdést csak másnak — de ami a hitbizományokat illeti, nem is annyira másnak, mint a nemzetnek — földjével kell megoldani. (Gr. Hoyos Miksa : Csak azt mondtam, hogy másnak a földjét könnyebb osztani, mint a sajátját ! — Dénes István : A nincsetlenek millióinak nincs földjük ! — Gr. Hoyos Miksa : Kapnak ! *— Pikler Emil : A Károlyi-birtokot még könnyebb felosztani ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Várnai Dániel : Bármilyen szenvedélyeket idézzen is fel ez a kérdés, — elhiszem, hogy alkalmas is erre — ezt nem engedjük lezárni és bármilyen mértékben dolgozzanak is ellene a nyilvánosság előtt, a színfalak mögött, vagy a viz alatt, bejelentem, hogy mi nem fogjuk megengedni a földreformeljárásnak mostani lezárását. (Zaj balfelől.) Amennyiben pedig a költségvetésben semmit, de semmit sem látok arra, ami ezeknek a dolgoknak megvalósítására alkalmas lenne, egy krajcárt nem látok arra, ami az ország lábraállitásához szükséges célokra volna fordítható, a legnagyobb mértékű bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt és a javaslatot épen e miatt nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Várnai Dániel t. képviselőtársam nagyon helyesen, nagyon igazságosan fejtette ki adórendszerünkkel és a költségvetéssel szemben a maga aggodalmait. Megemlékezett a beruházás programmjáról, valamint a kormány újjáépítési programmjáról is és ez alkalommal az igen t. pénzügyminister ur és az igen t. előadó ur meglehetősen ideges volt. (Bud János pénzügyminister : Nem én, egy cseppet sem ! — Kiss Menyhért : Többször közbeszólt !) Mindenekelőtt a kormány újjáépítési programmjával kívánok a költségvetéssel kapcsolatban foglalkozni. E tekintetben két beszéd áll előttünk : az egyik az igen t. pénzügyminister urnák az indemnitással kapcsolatban elmondott beszéde, amelyben tájékoztatott bennünket a kormány újjáépítési terveiről, beruházási programmjáról, a másik pedig Temesváry t. előadó urnák előljáró beszéde. Igen érdekes ez a két beszéd. A t. pénzügyminister ur örömének adott kifejezést afelett, hogy költségvetésünkben 27.6 millió aranykorona feleslegünk van és ehhez a megállapításához azt a reményét fűzte, hogy ezután már rátérhetünk a magángazdaságok segítésére is. A t. előadó ur szintén megállapítja azt, hogy megnyugvással tekinthetünk vissza a Magyarország újjáépítésének munkájában megtett útra, de egy lépéssel már tovább megy, szemben a pénzügyminister úrral, mert azt is állitja, hogy a kormány szanálási tervének helyességét fényesen bizonyítja az a tény is, hogy a magángazdasági élet megerősödött. Szóval a t. pénzügyminister ur még csak arról beszélt, hogy majd meg fogja érősiteni a magángazdaságokat, a t. előadó ur pedig már mint tényt leszegezi, hogy meg is erősödtek a magángazdaságok. Méltóztassanak megengedni, hogy a szanálás kérdésével kissé behatóbban foglalkozzam. Megállapítom azt — és ugy hiszem, velem együtt mindenki, — hogy a szanálás hamis vágányon halad, az újjáépítés munkája hamis vágányra tért. Miért ? Mi volt az egész szanálásnak és az újjáépítés programmnak kiinduló pontja és alapja ? Ha jól emlékszem, az volt, hogy a kormány nem tudja megállitani az inflációt, nem tudta stabilizálni a koronát és nem tudta letörni a drágaságot. A t. kormány igénybevette a pénzlebélyegzés eszközét, igénybevette a kényszerkölcsönök eszközét, igénybevette az állami gabonaakciót ; operált az uzsorabiróságokkal a bajok eliminálása végett, ráfogta a külkereskedelmi mérleg passzivitására a hibát, ki próbálta küszöbölni ezt is, végül operált behozatali tilalmakkal és nem volt semmi eredménye ; az infláció nem állt meg, koronánk nem stabilizálódott, a drágaság nem csökkent. Ekkor jött a t. kormány azzal az ideával, hogy mindaddig, amig költségvetésünk deficitje nincs kiküszöbölve, nem is állitható meg az infláció. Jöttek tehát azzal az ideával, hogy ki kell küszö-