Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

52 A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. bölni a költségvetés deficitjét. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor ez a kérdés szóbakerült itt a nemzetgyűlésen, 1923 decemben havában, fölállott gróf Bethlen István ministerelnök ur és kijelentette azt — szószerint idézem, — hogy »a nép olyan súlyos adóterheket visel, hogy ezen adóbevételeket összeroppanás nélkül emelni többé nem lehet«. A t. ministerelnök ur tehát itt azzal indokolta meg a külföldi kölcsön felvételének szükségességét, a szanálási programm alapját, hogy többé az adókat Magyarországon emelni nem lehet gazdasági életünk és az ország összeroppanása nélkül. Az igen t. ministerelnök ur továbbment ezen alkalommal beszédében : kijelentette itt a nemzetgyűlésen, hogy ezt a külföldi kölcsönt pedig kizárólag csak a költségvetési deficit eliminálására lehet forditani. Még tovább ment Bethlen ministerelnök ur és kijelentette a következőket is, midőn Magyarország helyzetét Ausztria helyzetével hasonlította össze, hogy óva kell intenie az országot és az egész nemzetközi közvéleményt attól, hogy a rekonstrukciós idő alatt a lakosság vállaira a rekonstrukció céljain túlmenő terheket rakjunk. A ministerelnök ur eme indokolásaía és érveire a t. túloldal megszavazta a külföldi kölcsönt és kizárólag ezekre a szempontokra való tekintettel fogadta el a nemzetgyűlés a szanálás programmját. A ministerelnök urnák, mint a kormány fejének eme kijelentéseivel szemben mi történt és mik a tények ? Azt kell látnunk már a múlt évi és az idei költségvetésből is, hogy ezek a költségvetések egyszerűen megcáfolják a ministerelnök ur ama érveit, amelyekkel megszavaztatta a parlamenttel a szanálási programmot. Ezek a költségvetések, amelyekben az adóterhekkel fedezi a kormány az összes szükségleteket és kiadásokat, és a külföldi kölcsönhöz alig nyúlt hozzá, igazolják ellenségeinket, akik a Nemzetek Szövetségénél azzal érveltek Magyarországgal szemben, hogy Magyarországnak nincs szüksége segítségre, Magyarország elég erős, hogy meg tudjon állani a saját lábán. Ez a költségvetés száz százalékban igazolja ellenségeinket, mert ime, saját erőnkből nemcsak a deficitet küszböltük ki, hanem a múlt évben 63 millió aranykorona feleslegünk volt, ebben az esztendőben pedig 276 millió aranykoronás költségvetési feleslegünk van. T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyi bizottság és a t. előadó örvendenek annak, hogy az adóbevételek abnormálisan emelkedtek, pedig az igen tisztelt ministerelnök ur már 1923-ban ki jelentette, hogy az adók emelése csakis a magyar gazdasági élet összeroppanásával történhetnék meg, és ime, ez megtörtént. De ez a költségvetés és a legutóbbi költségvetés is az ellenzéket is igazolja száz százalékban. Mert, ha méltóztatnak emlékezni, mi 1923-ban azt mondottuk a szanálási vita alkalmával, hogy talpra tudunk állani, ha kell, a saját lábunkon is, nem kell külföldre menni egy 250 millió aranykoronás kölcsönt felvenni azért, hogy ezer milliió koronát fizessünk vissza helyette. Azt mondták akkor a túloldalról, lehetetlenség a saját lábunkon inegállanunk, saját adóbevételeinkből nem tudjuk kiküszöbölni a deficitet. Mi igazolja a szanálási programmot ? Talán a magyar kormánynak külpolitikai sikerei ? Talán vannak olyan szerződéseink a körülöttünk levő államokkal, vagy más nemzetekkel, amelyekre talán a t. kormány büszkén tud hivatkozni ? (Kiss Menyhért : Ott volt Locarnóban ! Nagy sikereket ért el Î) Szabad volt nekünk ezért a szanálási programmért Jugoszláviával és Franciaországgal szemben azokat a borzalmasan súlyos terheket elvállalni ? Azért, hogy saját erőnkből fedezzük a költségvetés deficitjét, szabad volt-e sürgönyt küldeni Bratianu oláh ministerelnöknek, hogy egy 3 millió aranykorona n november hó 11-én, szerdán. rablási összegről lemond a magyar nemzet örök időkre ? Mutasson rá a t. ministerelnök ur és a t. kormány, hogy hol vannak azok a külpolitikái sikerek, amelyek egyik argumentációja voltak a szanálási programúinak. Hiszen méltóztattak hallani, hogy a ministerelnök ur fájó szívvel volt kénytelen kijelenteni a napokban, hogy ha igy mennek tovább a dolgok, akkor még arról is szó lehet, hogy a nemzetek szövetségéből Magyarország kilépjen. (Kiss Menyhért : Debuisset privem Î Későn jött a gondolat !) Az ujjáipitési nagy programmal szemben hivatkozom magára az igen t. pénzügyminister úrra is. Az igen t. pénzügyminister ur maga cáfolja, meg önmagát. A pénzügyminister ur 1924/25. évi költségvetési beszédében tehát 1924-ben a következőket mondotta : »Az 1924/25. évi költségvetés 656-6 millió aranykorona adóbevételé vei eljutottunk a teherviselés végső határáig, és az adókat tovább emelni csak az ország gazdasági sztrukturájának szétroncsolásával lehet«. T. pénzügyminister ur, ezt ön mondta 1924/25. évi költségvetési beszédében. (Bud János pénzügyminister : Ma is állom.) Ha ön ma is állja, t. pénzügyminister ur, akkor önnek 1924-ben nem volt igaza, mert ön azt mondotta, hogy a 656 millió aranykorona bevételen túl már összeroppan a magyar gazdasági élet s most idejön a t. pénzügyminister ur egy 970 milliós aranykoronás bevétellel. Kérdem t. pénzügyminister ur : mikor volt önnek igaza? Akkor, amikor azt mondotta hogy a 656 millió adóbevételeken túl összeroppant gazdasági életünk, vagy pedig most? Önnek 1924-ben volt igaza, t. pénzügyminister ur, mert igenis a 650 millió adóbevételen túl már jött az összeroppanás. Eléjetárom a t. pénzügyminister urnák a kényszeregyességek, a csődök és öngyilkosságok óriási nagy számát, eléjetárom a kivándorlók óriási tömegét és azt, hogy e szanálási programm ideje alatt minden száz élveszületett gyermek közül'30 meghal. (Bud János pénzügyminister : Kíváncsi vagyok, milyen követelésekkel fog előállani !) T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. előadó ur addig megy el, hogy az újjáépítés eredményeit egyenesen fényeseknek mondja. Koncedálom, hogy az újjáépítési programmban van helyes és jó. De nézzük meg, hogy az igen t. előadó ur milyen eredményeket, milyen útjelzőket emel ki, mint a programm fényes sikerének bizonyítékait. Mindenekelőtt azt mondja, hogy a tőkeszükségletek kielégítése terén figyelemreméltó lépésekkel haladtunk előre. Nem osztozhatom a t. pénzügyminister ur és a t. előadó ur álláspontjában. A tőkeszükségletek kielégitése megvolt, ha jól emlékszem, az elmúlt esztendőkben, a szanálás előtt is. Ha jól emlékszem, önök kielégítették a nagybankok tőkeszükségletét. ' Ha jól emlékszem, annyi jó magyar pénzt adtak a nagybankoknak, hogy azok alig tudták azt felhasználni s a magyar nemzet visszakapta ezt teljesen romlott koronákban. Tehát erre, mint eredményre hivatkozni az előadó urnák és a pénzügyminister urnák, nézetem szerint, nem lehet. Most ugyancsak tőkeszükséglet kielégitése folyik, de kiknek a részére? Ugyancsak a nagytőke és a nagybirtok urainak részére. Azt mondja a t. előadó ur és a pénzügyi bizottság jelentése, hogy ennek a szanálási programnínak második eredménye a kamatláb csökkenése. A kamatláb kétségtelenül csökkent, de csökkent egész Európában és az egész világon. Ez mindenekelőtt a korona stabilitásának következménye. Már most felmerülhet az a kérdés, hogy igenis a külföldi kölcsön eredménye koronánk stabilitása. De erről sem lehet beszélni. Hiszen a korona stabilitását a bevételek borzasztó emelése okozta, nem pedig a külföldi kölcsön, tehát erre sem lehet hivatkozni, mint eredményre és sikerre. Most különösen